Gizella, bemutatom neked az új kolléganőnket. Ő Panna, most került hozzánk, a te osztályodon fog dolgozni.
Gizella felemelte a szemét a monitorról, és egy fiatal lányt pillantott meg, aki huszonéves lehetett. Sötétszőke haja gondosan össze volt fogva, arca nyitott, kicsit esetlenül mosolygott. Panna idegesen billegett egyik lábáról a másikra, kebléhez szorítva egy vékony dossziét.
Örvendek a szerencsének biccentett Panna. Nagyon hálás vagyok, hogy felvettek. Ígérem, mindent beleadok majd.
A főnök, Balázs, már épp indult, de az ajtóból még visszafordult.
Gizella, húsz éve vagy a logisztikán. Kérlek, vezesd be Pannát a részleg működésébe. Mutass meg neki mindent: a rendszert, az útvonalakat, a fuvarosokkal való kapcsolatot. Egy hónap múlva már önállóan kell dolgoznia.
Gizella bólintott, végigmérve az újoncot. Huszonhárom éves akár a lánya is lehetne, ha lett volna gyereke. Ötvenöt évesen már megbékélt azzal, hogy a család csak álom maradt. Csak a munka, az ablakpárkányon muskátli, és a cirmos kandúr, Frici jelentett otthont.
Ülj csak le, mutatott a szomszédos asztalra Gizella. Mindjárt belejövünk.
Az első héten Panna állandóan összekeverte a fuvarozók kódjait, sokszor elfelejtette felvinni az adatokat a rendszerbe. Gizella türelmesen javította, elmagyarázta századszor is, még kis rajzokat is készített neki.
Nézd csak, itt Eger szerepel, pedig a szállítmány Győrbe megy. Ez több száz kilométer különbség, érted?
Panna fülig elvörösödött, sűrűn bocsánatot kért, rögtön javította a hibát. De persze rögtön akadt újabb tévedés is.
A második hét közepére már jól ment a munka. Panna villámgyors volt, minden Gizella szavát jegyzetelte abba a kopott cicás noteszébe.
Gizella, miért nem dolgozunk ezzel a fuvarcéggel? Jók az áraik.
Mert kétszer is késtek. A hírnév többet ér, mint egy kedvezmény. Ezt jól vésd észbe.
Panna bólintott, komolyan jegyzetelt. Majd néha váratlanul kérdezte:
Maga süti azokat a pogácsákat? Mindig olyan jó illat jön a dobozából.
Gizella elmosolyodott. Másnap már több pogácsát hozott, káposztával töltve. Panna az ebédszünetben olyan lelkesedéssel falta, mintha valami csoda történt volna.
A nagymamám ilyeneket sütött, mondta Panna, gondosan összeszedve a morzsákat. Két éve meghalt. Nagyon hiányzik.
Gizella ekkor szelíden ráfektette a kezét Panna ujjaira. A lány nem húzódott el, inkább hálásan nézett vissza rá.
Később volt almás pite, túrós pogácsa, mézes krémes Panna esküdött rá, hogy ilyen jót még sosem evett. Gizella magán vette észre, hogy egyre szívesebben süt, csak hogy legyen mivel meglepni Pannát. Furcsa, régen elfeledett melegség költözött a szívébe.
Gizella, kérdezhetek valami személyeset?
Persze, csak bátran.
A párom megkérte a kezem, de csak féléve vagyunk együtt. Szerinted nem túl korai?
Gizella lerakta a papírokat, hosszasan nézett Panna aggodalmas szemébe.
Ha hezitálsz, akkor korai. Ha eljön az igazi, nem fogsz mást megkérdezni.
Panna megkönnyebbült sóhajjal vette tudomásul, mintha Gizella egy hatalmas súlyt vett volna le a válláról.
A harmadik hét végére a lány magabiztosan tárgyalt a fuvarosokkal, ellenőrizte az útvonalakat, hibákat keresett mások munkájában is. Gizella büszkén figyelte sikerült. Felnevelte.
Maga olyan, mint az anyukám mondta egyszer Panna. Csak jobb. Az én anyám mindig csak kritizál, maga viszont támogat.
Gizella hirtelen a muskátlis ablak felé nézett.
Ne bolondozz! Dolgozz inkább!
De mosolya egészen estig nem tűnt el az arcáról.
Panna teljesen kinyílt az egy hónap alatt. Gizella észrevette, hogy a lány már mennyire biztosan kommunikál a partnerekkel, mennyire gyorsan dolgozik a rendszerben. A tanítványa messze túlszárnyalta az elvárásokat.
A pénteki értekezleten Balázs szokatlanul komoran ült a tárgyalóban. Hosszan tekergette a ceruzát, mielőtt belekezdett volna.
Kellemetlen a helyzet végignézett mindenkín. A piac visszaesett, három nagy ügyfélünk átment a konkurenciához. A vezetőség létszámleépítés mellett döntött.
Gizella összenézett a kollégákkal. Mindenki tudta, mit jelent a leépítés szó.
Egy hónapon belül minden osztályban dönteni fogunk a jövőről. Addig dolgozzunk rendesen.
Az értekezlet után Gizella visszaült az asztalához, és lopva Pannára pillantott. A lány a monitorra bámult, de ujjai megdermedtek a billentyűzeten.
Ötvenöt éves. Gizella tisztában volt a matematikával: az övé az egyik legnagyobb fizetés a részlegen. Sokat keres, hosszú a munkaviszonya, a végkielégítése is jelentős lenne. Közgazdaságilag ő az első számú ideális áldozat. Fájt, igazságtalannak tartotta, de tudta, túljut ezen. Nem sokára nyugdíj, van félretett pénze, a lakáshitel is rég elrendezve.
Csak épp Panna Egészen megváltozott a lány. Már nem csacsogott az ebédnél, nem kért repetát az almás pitéből, és ha Gizella szólt hozzá, valahová mellé nézett, mintha ott se lenne.
Mi van veled, Panna? ült le az asztala szélére Gizella. Idegesít a leépítés?
Panna összerezzent, magára erőltetett egy mosolyt.
Nem, minden rendben van. Csak fáradt vagyok, ennyi.
De Gizella tudta, hogy nincs rendben. Szegény lány. Most végre elindult volna az élete, és máris vége. Méltatlan.
Két hét telt el feszült várakozásban. A kollégák a sarkokban sugdolóztak, találgatták, ki lesz az első. Panna némán dolgozott, koncentrált, Gizella néha furcsa pillantásokat kapott tőle, de a feszültségnek tudta be.
Csütörtök délután megvillant a céges levelezés: Gizella, kérem, jöjjön be Balázs irodájába.
Gizella mély levegőt vett, megigazította blézerét. Hát eljött. Húsz év után mennie kell. Felkészült a beszélgetésre. Benyitott az igazgatói szobába, és döbbenten torpant meg az ajtóban.
A főnök íróasztalával szemben ott ült Panna. Egyenes háttal, ölében dosszié, arca zárkózott.
Foglaljon helyet, intett Balázs a szabad székre. Komoly dolgot kell megbeszélnünk.
Gizella lassan leült, tekintetét előbb Pannán, majd a főnökén pihentetve. A lány még csak rá se nézett.
Panna kitűnően dolgozott Balázs egy paksamétát nyitott ki. Több súlyos hibát is feltárt. Az ön munkájában, Gizella.
Gizella beleszédült. Az agya alig fogta fel, amit hallott: Panna, a cicás dossziéval, és az a szó: hibák. Az a Panna, aki falta a pogácsáit, tőle kért tanácsot szerelmi ügyekben.
Átvizsgáltam az elmúlt nyolc hónapot, szólalt meg végül Panna, csak Balázsra nézve, mintha Gizella nem is lenne jelen. Tizenegy jelentős eltérést azonosítottam a dokumentációban. Hibás útvonal-kódok, eltérések a fuvarleveleken, összekevert kiszállítási dátumok.
Kinyitotta a dossziét, elővette a táblázatokat, sárga filccel megjelölve a hibákat. Gizella felismerte a saját kézírását az egyik oldalon.
Meggyőződésem, hogy jobban el tudnám látni ezt a munkakört. Gizella tapasztalt, de az életkor is számít. A cégnek kedvezőbb, ha engem tart meg az én bérem alacsonyabb, a teljesítményem nagyobb. Ez egyszerű matek.
Balázs hátradőlt, ujjait az asztalon doboltatva.
Gizella, mi a véleménye?
Gizella lassan felállt, odalépett, átfutotta a papírokat. Hibák, amik csak a szabályok szerint voltak hibák.
Nem fogok mentegetőzni tette vissza a lapokat. Húsz év alatt rájöttem: nem lehet minden lépést hibátlanul végigvinni. A lényeg, hogy az áruk időben megérkeznek, az ügyfél elégedett, a pénz folyik be.
De ezekből komoly baj lehet! tört ki Pannából, hangja most először megremegett. Én csak jót akarok a cégnek, segíteni akartam!
Balázs félmosollyal nézett rá fáradtan, nem rosszindulatúan.
Tudja, Panna, milyen kolléga nem kell nekünk? Aki másokat feláldoz a saját érdekében.
Panna elfehéredett.
Ezeket a hibákat ismerem folytatta Balázs. Nem hibák. Ezek a rutin évek tapasztalatából. Gizella pontosan tudja, melyik bürokratikus akadályt hogy lehet kikerülni, hol gyorsíthat a folyamaton. Papíron protokollsértés, de valójában szakértelem. Ön még túl zöld, hogy átlássa a különbséget.
Panna görcsösen szorította a karfát.
Két hétig még maradhat. Aztán vége. A felmondást ma leadhatja.
Kérem Panna hangja elcsuklott. Nem akartam rosszat, nagyon kell az állás, most vettem fel lakáshitelt, most kezdtem
Ezt előbb kellett volna átgondolni. Most menjen.
Panna felugrott, a dossziéja kiesett a kezéből, papírjai szétrepültek a padlón. Könnyeit rejtegetve szedte össze őket. Csendben, szinte hangtalanul csukódott mögötte az ajtó.
Látja, Gizella, sóhajtotta Balázs. Majdnem sikerült kiszorítania. Kígyót melengetett a keblén.
Gizella hallgatott. Belül üres, kongó űr.
Maga marad, míg a cég végleg be nem zár. Ilyen embereket nem lehet pótolni. Világos?
Gizella bólintott, és kiment.
Panna ott ült az asztalánál, bámulta a monitort. Amikor Gizella elment mellette, a lány felpillantott szúrós, sértett tekintettel, könnyes szempillái alól.
Gizella nem nézett vissza. Leült a gépe elé, megnyitotta a programot. Az ablakpárkányon, a muskátli mellett, érintetlenül állt a pogácsás doboz estig.
