Kell a férjem? A tiéd lehet! mondtam ironikus mosollyal a szám sarkában annak az ismeretlen nőnek, aki váratlanul megjelent az ajtóm előtt.
Várj csak egy kicsit, Piroska! Valaki csenget a kapunál. Visszahívlak, ha megtudtam, ki az, mit akar mondtam húzódozva, amikor megszakítottam a telefonbeszélgetést a gyerekkori barátnőmmel. Piroska éppen színes részletekkel mesélt az anyósa születésnapi ebédjéről, és én olyan jót nevettem, mintha egy remek bohózatot néznék valamelyik színházban.
A bejárati ajtó felé indultam, kinéztem a kémlelőn, és meglepődtem. Egy szomszédra számítottam, hiszen nálunk idegenek ritkán tévednek be az új beléptetőrendszernek hála. Mégis, egy általam sosem látott, furcsán öltözött fiatal nő állt az ajtónk előtt.
Nem akartam ajtót nyitni, jobb az elővigyázatosság, az utóbbi időben annyi a trükkös csaló. Mindig is szilárd elvem volt: ismeretleneknek nincs beszélgetés, főleg nem a saját ajtómban. Az áldozattípusokból nem kérek engem ne verjenek át.
Éppen visszavettem volna a telefonomat, hogy folytassam Piroskával a beszélgetést, amikor újból megszólalt a csengő. A nő rendíthetetlen volt; láthatóan sejtette, hogy bent vagyok, és nem tágított a helyszínről.
Egyedül voltam a lakásban, mert a férjem, Gergő, átugrott a barátjához a kertben segíteni egy kis favágásban. Ismét a kémlelőn keresztül figyeltem az idegen nőt, próbáltam kideríteni valami egyebet róla.
Bár tényleg volt benne valami bágyadt vagy szerencsétlen, mégis azt éreztem, hogy nem jelent fenyegetést.
Mi lehet a legrosszabb, ha kinyitom neki, és röviden elküldöm? gondoltam magamban. Utána folytathatom a nyugodt hétvégét. Talán csak eltévedt, vagy tényleg ajtóról ajtóra árul.
Döntöttem, kinyitottam az ajtót. A nő rögtön kihúzta magát, s idegesen rendezgetni kezdte a haját, mielőtt megszólalt volna.
Jó napot kívánok! Ön Zsuzsanna? kérdezte, miközben babrálni kezdett a sáljával. Persze, hogy ön az, minek is kérdezem?
Na tessék, ezek már tényleg mindent tudnak morfondíroztam. A csalók egyre profibbak. A nevemet is tudja.
Ki maga és mit akar tőlem? Már öt perce itt áll az ajtóm előtt. Nem hívtam, úgyhogy mondja a magáét vagy távozzon! szóltam határozottan.
Gergő itthon van? kérdezte az idegen, meglepetést okozva.
Nahát, ezt se gondoltam volna! gyanakodtam, ez már több, mint amennyit egy idegennek illene tudnia. A férjem nevét is tudja, felkészült
Miért? Maga miatt jött Gergőhöz? kérdeztem, noha valójában ki akartam vágni valami egészen mást.
Nem, csak magával szeretnék beszélni. De ha Gergő otthon lenne, sokkal nehezebb lenne elmondani mindent felelte már-már természetességgel.
Könnyebb lenne, ha bejöhetnék mondta kissé rámenősen. Úgy tűnt, közelebb akar jönni.
Szó sem lehet róla! Nem ismerem magát idegeneket nem engedek be a lakásba. Mondja, amit akar, aztán menjen! vágtam vissza.
Tényleg akarja, hogy a Gergővel való kapcsolatom intim részleteiről itt, a szomszédok füle hallatára beszéljünk? nézett rám szinte gúnyos mosollyal.
Miféle kapcsolat? kiáltottam kicsit hangosabban, mint szerettem volna.
Valami baj van, Zsuzsi? Miért kiabálsz? szólt rám a folyosóról Etelka néni, a szomszédasszony, aki éppen most szállt ki a liftből.
Szia Etelka néni! Semmi gond. Hogy tetszik az idő odakint? igyekeztem elterelni a figyelmét.
Nem néz ki valami jó időnek, lehet, hogy esni fog válaszolta tétován, de látszott, hogy kíváncsi, mi folyik itt.
Na jó, fáradjon beljebb mordultam a nőre, s intettem, hogy jöjjön be az előszobába.
Miután belépett, láthatóan mindent szemrevételezett; nézegette a tárgyakat, az egyik képen meg is akadt a tekintete.
Öt perce van. Mondja! álltam meg előtte, nehogy beljebb menjen. Ez nem egy múzeum, ne nézelődjön.
Klára vagyok kezdte, miközben kikapcsolta a kabátját és levette a sálját. Gergő és én egymásba szerettünk.
Ugyan, ezt máshonnan is hallottam már. Nincs ennél kreatívabb szövege? vágtam rá, gúnyosan mosolyogva.
Miért lenne ez sablon? Az emberek szerelmesek lesznek, ilyen az élet. Maga sem az első feleség, akinek elhagyják a férjét felelte magabiztosan, és közelebb akart lépni.
Biztos benne, hogy már nem engem szeret, hanem magát? kérdeztem, megtartva a gúnyos mosolyt.
Persze! Különben itt sem lennék jelentette ki vakmerően.
A helyzet az, hogy a férjem igazából senkit sem tud igazán szeretni. Ön téved, kedvesem mondtam teljes nyugalommal.
Klára mondott volna még valamit, de abban a pillanatban nyílt az ajtó, és belépett Gergő…
…és Gergő láthatóan meglepődött, amikor meglátta a folyosón álló idegen nőt.
Klára? Te mit keresel itt egy szombat délelőtt? Valami munkával kapcsolatos? kérdezte zavartan.
Nem, miattad jött mondtam, élvezve a helyzetet.
Miattam? Az hogy lehet? Valami gond lett az irodában? nézett rám értetlenül a férjem.
Nem, szívem. Eljött, hogy végleg elvigyen tőlem. Komolyan feleltem ironikus mosollyal.
Klára láthatóan zavarba jött, gyorsan magára kapta a kabátját, és már húzódott is kifelé.
Máris mész? Hát nem Gergő miatt jöttél? Őszintén, tőlem elviheted, nem tartanám vissza! csipkelődtem szándékosan.
De Klára már ki is slisszolt a lakásból, szó nélkül.
Ez most mégis miről szólt? fordult hozzám Gergő teljesen összezavarodva.
Tőled kérdezem! Miért jelent meg ez a bátor asszony, hogy elcipeljen tőlem és váltást követel? karba tett kézzel néztem rá.
Ez most komoly? Fogalmam sincs, mi van. Újabban furcsán viselkedik az irodában, de én rá sem hederítettem. Elegem van az ilyeneketből, Zsuzsi. Megígértem neked, emlékszel rá?
Tudod jól, Gergő, hogy én ilyet nem tűrném el de komolyan, manapság a nők bármit megtennének, hogy megjavítsák a kusza életüket ráztam a fejem bosszúsan.
Gergő lerúgta a cipőjét, és a konyhába ment. Én egy pillanatig még álltam, hagytam, hogy a gondolatok leperegjenek rólam. Eldöntöttem, hogy ilyen jelenetek többé nem boríthatják fel az otthoni békémet. Önkéntelenül is elmosolyodtam azon, milyen gyengén szervezte meg Klára ezt az egész akciót.
Világos volt: hiába próbálkoznak mások, a házasságunk sokkal erősebb, mint bárki gondolná.
