Ajándék anyának
Endre, most szükségem lenne a segítségedre mondtam egyszer, mikor a gyerekek már aludtak, s a lakás csendes volt, akár egy pesti udvar alkonyatkor.
Endre éppen a kályha mellett heverészett, kezében a tévé távirányítója, a csatornákat váltogatta lustán, mintha örökké keresne valami nézhetőt.
Milyen ajándékról beszélsz?
Tűzhelyről. Jóról, megbízhatóról, érted? Anyának két hét múlva lesz a születésnapja, ne mondd, hogy elfelejtetted!
Endre végre rám nézett, s egy pillanatig meglátszott arcán az érzékenykedés, de gyorsan elrejtette szokásos, udvarias mosollyal.
De hát nincs baja a meglévőnek? Külsőre még egészen jó.
Leültem mellé a karfára, közben kisimítottam a régi kötényem ráncait.
Láttad múltkor. A sütő alig melegít, két gázrózsa már feladta. Anyu folyton panaszkodik, hogy a bejglije már nem lesz olyan omlós, mint hajdan. Tudod, ez neki sokat jelent.
Ilona néni imádta a sütést. Konyhája körüllengte a vanília és fahéj illata, az ablakban gőzölögtek friss kakaós csigák. A szomszédok is mindig beugrottak nála egy kávéra, mert tudták, hogy üres kézzel sosem távoznak. A régi tűzhely, amit még az államosítás idején vett, az utolsókat rúgta.
Rendben van Endre megnyújtózott és felült. Mit vársz tőlem?
Válassz egy rendes modellt! Te jobban értesz ilyesmihez. Menj le a boltba, nézd meg, szállítást is rendeld meg. Nekem a munka miatt most nagyon sűrű minden.
Elővettem a táskából a bankkártyát, s odanyújtottam neki. Sötétkék, apró fényes csillámlással.
A prémiumom van rajta, hatvanezer forint. Elég lesz egy jó tűzhelyre?
Endre megforgatta az ujjai között, majd bólintott.
Bőven. Nyugodj meg, mindent elintézek.
Bólintottam. Öt éve házasok voltunk, s a háztartási ügyeket mindig rábíztam Endrére. Jól ismert minden kitérőt, kedvezményt, alkudott, amit lehetett ebben verhetetlen volt.
Csak ne húzd az időt, jó? A szülinapra legyen meg, kérlek.
Meglesz, mondta, s a kártyát hanyagul bedugta a melegítője zsebébe, hogy újra a tévé felé forduljon.
Eltelt egy hét. Egy zsúfolt buszon jöttem haza munka után, s mivel vártam a visszajelzést, beléptem a banki alkalmazásba.
Közel 60 000 forint… levonva.
Elmosolyodtam. Szóval Endre nem felejtett el semmit. Ez komoly összeg, biztos talált egy igazi, extra tűzhelyet, talán grilllel és időzítővel, ahogy anyu régóta vágyott rá. Ilona néni most már nyugodtan sütheti a régi pozsonyi kuglófját, nem okoz majd csalódást a sütő.
Láttam magam előtt anyukám arcát, ahogy kibontja az ajándékot. A szeme körül öröm ráncai gyűlnek, s mondja majd azt, amit mindig: Nem kellett volna ennyit áldoznotok, gyermekeim! De már kezdi is tervezni, hogy melyik tortát süti meg először.
Egy rendes nagy gép sok évre szóló befektetés. Eszembe jutott, ahogy nagymama emlegette a régi Pannóniáját, ami harminc évig működött hibátlanul. Ha odafigyelsz, meg is hálálja a jóságot.
…Szombatra esett a születésnap. Már reggel sürögtem-forogtam: csokrot kötöztem, összecsomagoltam apró kiegészítőket is, amiket az igazi ajándék mellé szántam. Endre unatkozva sétálgatott a lakásban, folyton az órát nézte.
Ne felejtsd el a borítékot! szóltam neki, miközben húztam a csizmám. Az iratokat oda tetted, ugye?
Mind benne van bólintott Endre, a zakója belső zsebére csapva.
Ilonához pont délben érkeztünk. A lakás banános kuglóf illatában úszott még a rossz tűzhelyen is varázsolni tudott. Az előszobában már nyüzsögtek a családtagok, csilingeltek a poharak, valaki nevetett a szobában.
Erősen átöleltem anyámat:
Boldog szülinapot, anyu! Neked hoztuk.
Átadtam a sárgabarack színű, kemény borítékot, amit az úton vettem vissza Endrétől. Be se néztem miért is? Minden jól el lett intézve, csak átadni volt már hátra.
Anyám arca derült lett, szeme csillogott.
Jaj, gyerekeim, nem kellett volna! Kinyitotta a borítékot, körmei finoman felfeszítették a ragasztást.
Mosolyogva néztem rá, de egy pillanat alatt visszariasztott. A szája elkomorult, arca tanácstalan lett.
Ez mi?
Odaléptem, belenéztem a borítékba.
Utalvány egy kozmetikai üzletbe. Háromezer forint értékben. Három!
Endre fordultam felé, aki már hátrált a szoba ajtajánál. Mi ez?
Ugyan már, vigyorgott kínosan, kereste a szavakat. Jó kis utalvány, ott kiváló krémek vannak
És a tűzhely?!
Nem felelt, csak átsietett az erkélyajtóhoz, kilépett s gyorsan becsukta maga mögött az ajtót.
Követtem. Megrántottam az ajtót, hogy az üveg megcsikordult.
Magyarázd meg! AZONNAL!
Endre a korlátnak támaszkodva motyogni kezdett:
Nézd, Aliz nagyon ki van merülve a munkahelyén, szüksége volt egy kis pihenésre Nem tudtam
Pihenés? Milyen Aliz? Lépteimet megszaporáztam, a szemem szinte lángolt. Én a tűzhelyre adtam pénzt, hogy anyának legyen!
Épp akciós utazás jött veled szembe, érted? Ötvenhétezer forint, Törökország, all-inclusive Lejáró ajánlat volt, el kellett dönteni!
Mielőtt reagálhatott volna, kivettem a mobilját a zsebéből. Az üzenetek közt rögtön megláttam a beszélgetést az utazási irodával: dátumok, összegek, Aliz örömteli szívecskés sorai.
Tesó, te vagy a legjobb! Nagyon köszi! Pénteken már indulok!
Felnéztem Endrére, aki a padlóra szegezte a tekintetét.
Felhívtam az utazási irodát.
Jó napot kívánok, Horizons Utazási Iroda, Anna vagyok, miben segíthetek?
Jó napot. Foglalás van Aliz Kovács névre, Törökország, indulás pénteken. Szeretném törölni.
Elnézést, ön?
Én vagyok annak a bankkártyának a tulajdonosa, amiről történt az utalás. Engedélyem nélkül fizették.
Endre közelebb lépett, de egy mozdulattal elintéztem.
Egy pillanat mondta az operátor hivatalosan. Megtaláltam a foglalást, a törléshez, kérem, fáradjon be irodánkba, a visszatérítés tíz munkanapon belül érkezik.
Köszönöm, holnap bemegyek.
Letettem a telefont, bedobtam Endrének.
Marika, ne csináld már ezt beszéljük meg! próbált közeledni.
De már mentem is. Átléptem a nappalin, ahol a család halkabban kanalazott a salátákból, mindenki szinte levegőt se vett. Odaálltam anyámhoz, aki zavartan szorongatta a szerencsétlen utalványt.
Anyu, gyere, veszünk neked VALÓDI ajándékot.
Ilona néni nem ellenkezett, magára húzta a kis kabátját, vállára vette táskát, s követett, vendégekről mindent elfelejtve.
Az Elektromos Műszaki Boltban már a friss műanyag és fém illata fogadott. A fiatal eladó a névtáblája szerint Tamás mindent türelmesen elmagyarázott.
Ez a legjobb mutatta a fehér, elegáns tűzhelyet. Sütéshez verhetetlen, egyenletes a hő, van időzítő, grill, légkeverés.
Ilona néni végigsimított rajta.
Milyen szép suttogta.
Megvesszük mondtam. Ugye lehet holnap reggeli kiszállítást kérni?
Természetesen, kilenc és tizenkettő között van szabad hely.
Tizenöt perc alatt elintéztük a papírokat. Hazaúton anyu csak hallgatott, de a lépcsőnél megszorította a kezem.
Köszönöm, kislányom. Csak aggódok érted.
Nem kell, anyu.
Endre miatt ugye ti
Átöleltem.
Majd elrendezem. Ma ne ezen járjon az eszed. Boldog születésnapot.
Otthon már sötét volt, amikor visszaértem. Endre a kanapén ült, bekapcsolt tévé nélkül.
Beszélni kellene kezdte, felállva.
Átsiklottam mellette. Kinyitottam a szekrényt, s elkezdtem az ingeit, pólóit, zoknit gondosan egy utazótáskába rakni.
Mit csinálsz? Marika, ne légy már ilyen! Segíteni akartam a húgomnak, csak ez volt az egyetlen esélye egy kis pihenésre!
Farmerok, trikók, minden ment a táskába.
Lerombolod a családunkat egy nyamvadt tűzhely miatt! És csak TE leszel a hibás!
Megálltam, lassan ránéztem.
Azt a pénzt, amit én kerestem, rád bíztam. Kértelek, hogy a tűzhelyet vedd meg anyámnak. Te meg mindent elfüstöltél a húgodnak!
Ez most túlzás
Meg se kérdeztél, döntöttél helyettem! És még hazudtál is!
Próbált közelebb lépni, ölelni, de a pulóverét pajzsként tartottam magam előtt.
Ne érj hozzám!
Aliznak tényleg nagyon nehéz volt
Vedd a cuccaid, menj el.
Egy hónappal később már Ilona néni konyhájában ültem. A hófehér új tűzhely ragyogott a sarokban, sütője teljes gőzzel működött, s az egész konyhát vaníliás piskóta szaga lengte be.
El sem hiszed, most iratkoztam be cukrász tanfolyamra! mondta anyu, szinte sugárzott az örömtől. A Nénike a szomszédból ajánlotta, igazi francia séf tanít!
Belekóstoltam a tortába, a krém lágyan olvadt a számban.
Csodás, anyu. Fantasztikus.
Válás gyorsan lezajlott, felesleges színjáték nélkül. Endre máig sem értette, hogy nem lehet egy kis családi tréfát csak úgy elnézni. Aliz végül a saját megtakarításából utazott vagy talán nem is, engem már nem érdekelt.
Anyám boldogan forgolódott az új tűzhelynél, tele vággyal és tervekkel. Az ablakon túl lassú este ereszkedett. Új élet indult hazugság nélkül, árulás nélkül, olyan ember nélkül, aki mások pénzét és bizalmát tűnékenynek tartja.
Örömmel mosolyogtam, s elvettem egy újabb szelet tortát. Hát miért is ne?
