Ahogy öregszünk, egyre lustábbak leszünk még a tisztálkodásra is…
Ez a történet gyakran kerül szóba nálunk.
Nem vitatkozom, inkább elmondom a magam módján.
Valóban, ahogy telnek az évek, egyre nehezebb sok mindent megcsinálni. Reggel kikászálódni az ágyból, újra fogat mosni, rendes reggelit összedobni. És még a mosást is elvégezni. Mindegyikkel hadilábon állunk. Nem vagyunk valami szorgalmas népség.
Pedig vannak szabályok, amiket be kell tartanunk, akár tetszik, akár nem. Nincs jogunk mocskosan járni-kelni, elhanyagolva fogmosást, arcmosást, ruhamosást. Miért? Mert egy közösségben élünk, ahol bizonyos normák vannak.
Naná, a divat nem lehet elsődleges a lényeg, hogy a ruhánk tiszta legyen, ne árasszon kellemetlen izzadságszagot, ne dőljön le rólunk, hogy már hetek óta nem került le a kabát.
A haj lehet akár ősz, hiszen a nyugdíjból nem érdemes festékre költeni felesleges pénzpazarlás. De egy olcsó sampon is elég, hogy tiszta legyen. A hajunkat tehát nyugodtan meg lehet mosni. Ugyanez vonatkozik az arcra is. Smink már nem illik az idősebbekhez, de tisztaság annál inkább.
A kezekre egy kis hidratáló krém, hónalj alá pár száz forintos dezodor, cipőbe szódabikarbóna, ami felszívja a szagokat. Ha esetleg a testünk kellemetlen szagot áraszt, szódabikarbónával otthon is lehet ellene tenni.
Ha innen nézem, nem is olyan bonyolult az egész. Szeretünk lusták lenni, és magyarázzuk a kellemetlen szagot, a mi bűzünket (mind fizikailag, mind lelkileg) azzal, hogy öregek vagyunk, nyugdíjasok, vagy épp nincs pénzünk. De a tisztasághoz nem kell vagyon.
Akármennyi idős is az ember, mindig maradjon ember, és figyeljen magára. Ez az én véleményem.
