Hát végül semmi rossz nem történt, csak egy rossz pillanat, amit a férfi is átélhet. mondta a menyasszonyanyám. Legyél bölcsebb, nem adod fel a férjedet egy másik lányra! Azt hiszi majd, hogy legyőzött, de küzdj a családért!
Szombat reggel Viktória elvitte a fiát, Dánielt, a szüleihez Budapesten, és megbeszélték, hogy Péter egy időre náluk maradjon.
Miután visszatért a lakásba, Viktória a teraszról elővett kartondobozokat, és elkezdte szedni a holmikát. Először a gyerekszobában.
Rendezte a ruhákat, játékokat, könyveket, ragasztóval lezárta a dobozokat és felcímkézte őket. Még egy kicsit, és a szobában csak a bútorok maradnak, amiket nem akar magával vinni.
Körülbelül délben telefon csörgött. Viktória a képernyőn a menyasszonyanyát látta.
Jó napot, Ilona néni! köszönt a férjanyja.
Jó napot, Viktória. János mindent elmondott nekem. Tudom, hogy fájdalmas. De talán ne siess annyira? Várj egy kicsit, hűlj le, gondold át. Nem kellene rögtön felborítani a családot? kérdezte a menyasszonyanyja.
Nem én rombolom a családot, hanem János válaszolta Viktória.
Nem veszem le róla a felelősséget, de talán az első alkalommal megbocsátanád?
Milyen első alkalomra gondolsz? A fiad már fél éve találkozik a kollégájával, hazudik nekem. És te azt mondod: megbocsátod? mondta szigorúan Viktória.
Kérlek, gondold át még egyszer. Ezzel Jánosnak elveszíti a saját apját, s ő annyira szereti a fiát!
Ilona néni, János nyugodtan láthatja Dánielt, nem állok majd közé. De már nem akarok élni az Önök fiával. És ezt itt lezárhatjuk a szavak közé szorítva: nem marad időm a dologra.
Viktória becsomagolta az utolsó két dobozt, átszállt a hálószobába, és a ruhásszekrényéből a bőröndbe pakolta a ruháit.
Az anyós pontosan egy órával később megjelent. Ilona néni úgy gondolta, hogy egy személyes beszélgetésben meg tudja győzni a menyasszonyanyát a család fenntartásáról.
A beszélgetés ismét a szokásos körökre korcsogott:
Végül is, semmi komoly nem történt! mondta Ilona néni. Néha a férfiak is csak meglepődnek, nem tudják időben megállni.
Legyél bölcsebb! Nem adod fel a férjedet egy másik lányra! Azt hiszi majd, hogy legyőzött! Küzdj a családért! ismételte a menyasszonyanyja.
Ilona néni, János nem egy átmeneti trófea, amivel harcolni kell! Nem akarok egy Ya-nát a küzdelembe hozni mondta Viktória. Ha itt nincs Yana, akkor jönne Emőke vagy Katalin.
Tudod, egy titkos tanács: János apja, István, is hibázott fiatalon. De én bölcsebb voltam, megőriztem a családot. Már harmincöt éve együtt vagyunk, hamarosan koronázott jubileumot ünneplünk mondta Ilona.
És mi volt a bölcsességed? mosolyogott Viktória.
Nem széttörtettem őt. Inkább gondoskodtam róla, főztem a kedvenc ételeit, érdeklődtem a dolgai iránt, magam is ápoltam: frissítettem a frizurámat, fogytam, a munkahelyemről mosollyal búcsúztam magyarázta az anyós.
Néha éreztem, hogy a férjem egy elvált nővel jön haza, és csak egy serpenyőt akartam kapni, hogy megverjem őt. De kitartottam, mosolyogtam, és tartottam a férfit. A fiú apával nőtt fel, és már most már unokájuk is van szólt Ilona.
Tudod, Ilona néni, te hihetetlen vagy. Én soha nem tudnám. Az én természetes érzésem a csúnya dolgokra nagyon erős. Amit most felajánlottál, nekem olyan, mint egy pisakból az étel válaszolta Viktória.
Ilona néni felkapott, hirtelen felállt, és anélkül, hogy elköszönne, kijött a lakásból.
Viktória folytatta a pakolást. Tudta, hogy ez még nem a vég, János és Ilona néni még sokat fogják tesztek a idegeit. Ezért sietett elhagyni ezt a lakást.
Másnap, vasárnap, megérkezett apja, és ketten gyorsan feltöltötték a bőröndöket és a dobozokat egy furgonba, majd elindultak.
Út közben Viktória megkérte az apját, hogy álljon meg a menyasszonyanyja háza előtt, hogy odaadják a kulcsokat.
Képzeld el mesélte másnap barátnőjének, Márónak tegnap Ilona néni egy órát próbált meg rávenni, hogy megbocsássak János kis csínyei-nek és ne kérjek válást.
És milyen érvekkel? kérdezte Máró.
A szokásos: megfosztod a gyereket az apjától, minden férfi megcsalja a párját, a nőknek bölcsebbnek kell lenniük. Aztán mesélt egy saját példáról, hogyan hozta vissza a férjét a családba.
És hogyan? kérdezte a barátnő.
Nem kívánom elmondani, de higgy nekem, ez egy tiszta hülyeség. Nem csinálnám.
Már benyújtottad a kérelmet?
Igen, pénteken válaszolta Viktória.
Végre szabadulhatsz ettől a Kaszábor típusú férfitól. Olyan volt nézni, ahogy a bálványba illik nevetett Máró.
Mit jelent ez a nézni dolog? Tudtad, hogy János Yanával flörtölt? kérdezte Viktória felháborodva.
Nem tudtam biztosan, de gyanítottam válaszolta a barátnő.
Miért nem mondtad el? Azt hittem, barátok vagyunk sértődött Viktória, és felállt, hogy elmenjen.
Állj! tartotta vissza Máró. Hallgasd meg először, amit mondok. Először is, semmit sem tudtam. Amit láttam, ugyanaz, csak más következtetéseket vontam le. Például a céges partin.
Emlékszel, hogyan körözte Yana Jánost? Láttad? Hányszor kérte, hogy közös üzleti útra menjenek?
Te a könyvelésben vagy, miért nem gondolkodtál el rajta, hogy Yana az utolsó napon helyettesíti az illetőt, akivel Jánosnak együtt kell mennie? Igen, gyanítottam, de nem tudtam biztosan, ezért nem mondtam.
Legalább hintettél volna.
Mi lenne, ha tévednék, és ez csak a képzeletem? Mit gondolnál rólam? Hogy csak harcba hívom a barátaidat? Emlékszel Szonikra?
Ő egyszer azt mondta, hogy látta a férje egy másik nővel, még fotóval is bizonyította, hogy ölelte a másik nőt.
Persze, volt egy családi vita, de kibékültek, és Szonik bűnösnek találták, mert a szép, erős családot akarta elpusztítani féltékenységből.
Szonik elhagyta a céget, szóval ne haragudj. Ha lenne vasbeton bizonyítékom, megmondanám. Most mondd meg, hol és hogyan fogsz élni?
A lakás az anyám nevére van, így Dániel és én elköltöztünk. Most a szüleimnél vagyunk.
De egy hét múlva felújítjuk a nagymama lakását a szülők kiadták, de a bérlők egy hónapja elköltöztek. Ott csak két szoba van, de elegendő lesz Dánielnek és nekünk.
Meg kell oldani a bölcsőde kérdését a régi távol van, de anyukám ismerőse ígérte, hogy segít áthelyezni a közel a házunkhoz. Válok el, kérni fogok táppénzt.
János beleegyezik a válásba? kérdezte Máró.
Azt mondja, nem akar válni, megígérte, hogy már többé nem fordul elő. Nekem már elég, egyszer elég volt. Nem akarom, hogy táppénzre kérjem, mondta, hogy maga fizet majd.
Te miért?
Én nem akarok vele többé találkozni. Legyen hivatalos. Akkor mondta, hogy elviszi a fiút: Nekem nagyobb a lakás, jobb a fizetésem.
Nem válaszoltam, csak kiszámoltam, hány utazása volt tavaly. Nyolc volt.
És mit mondott?
Ezt a számot megőriztem a bíróságra. Ha János azt kérné, hogy a fiát magához vegye, megkérdezem, ki lesz a gyermek, ha ő úton van. Van munkám, van lakásom, szóval semmi sem megy majd az őnek.
János tényleg benyújtotta a gyermekelhelyezési kérelmet, és azt akarta, hogy Dániel vele maradjon:
Az exfeleségem nem tudja biztosítani Dánielnek a szükséges életszínvonalat állította.
Ilona néni közölte, hogy a volt menyasszonyanyja elrejtett egy gyermeket:
Elköltözött a lakásból, elvitte a fiút a bölcsődébe. Azt hittük, a szüleknél marad, de csak egy hétig voltak ott, aztán eltűntek.
Van tanúvallomásom a szomszédokról. Hol rejti a fiút? A gyereknek a bölcsődébe kell járnia, nem valami homályos helyekbe!
Viktóriának el kellett magyaráznia, hogy Dánielrel egy két szobás lakásban él, ami az ő nevén van, a fiú pedig a szomszéd bölcsődébe jár.
Tájékoztatta továbbá, hogy János gyakori üzleti utakra megy, ami megnehezíti a gyermek nevelését.
Végül semmi sem sikerült a menyasszonyanyának, sem Jánosnak. Viktória nem akart többé találkozni Jánossal, és a válás után új munkát talált, mert jó szakember, így az átmenet könnyű volt.
Nem sokkal később Máró jó hírt hozott:
Yana felmondott és elköltözött.
Mi ez? meglepődött Viktória.
A nagynénik úgy döntöttek, hogy elmennek, egy hónap után rájöttek, hogy itt nincs mit csinálni, és a fővárosba költöztek. Így maradt a volt férjed egyedül.
Na, már nem érdekel válaszolta Viktória.
És így igazat mondott. Mert ahogy egy kútból vizet hányszor nyitunk, ha a víz nem jön, már nem lesz többé.
Mit gondoltok? Jól cselekedett Viktória? Szavazzatok, írjátok meg a véleményeteket a kommentekben.
Barátaim, ha szeretnétek még több történetet, írjatok, nyomjatok lájkot ez ösztönöz minket, hogy tovább írjunk!
