Réka, menj a konyhába! hallom a férjemtől és már nem bírok tovább.
Réka a telefon képernyőjére bámul. András negyedszer ír fél óra alatt: Lusta vagy, vedd fel a telefont.
Ő a tanulóautó volánja mögött ül az oktató a párhuzamos parkolást magyarázza. A telefon újra rezeg.
Válaszolhatok? A férjem aggódik.
Persze.
András, én a volánnál vagyok
Miért nem veszed fel? Már is hívok!
Nem lehet beszélni vezetés közben
Na jó, értem. A jogosítvány fontosabb, mint a férj. Mikor vagy otthon?
Egy órán belül ott vagyok.
Ki főz vacsorát? Vagy én magam?
Az oktató elfordul, mintha nem hallana semmit.
Most jövök, elkészítem.
Jól van. Azt hittem, már üzleti hölgy vagyok.
Otthon András a kanapén a telefont nyomkodja. Három hónapja elvesztette a munkáját, mondja, hogy csak átmeneti, de a keresés még húzódik.
Hogy megy a sofőrképzés? Nehéz tudomány?
Hangjában ismert nevetés csendül.
Rendben. Ma gyakoroltuk a párhuzamos parkolást.
Ah, komoly dolog, ugye? Egy egész tudomány, mi?
Réka a konyhába megy. A mosogatóban áll a ki nem mosott edény a reggeli maradék.
András, bontsuk ki végre a kartondobozokat? Már február van, mintha tegnap költöztünk volna.
András felemeli a fejét a képernyőről.
Mit akarunk bontani? Esetleg egyedül is meg tudod csinálni.
Együtt is lehetne. És egyben takarítani
András feláll, közelebb lép. A tekintetében valami hideg villan.
Réka, menj a konyhába!
Azt suttogja, de határozottan. Nem kiált. A csend még ijesztőbb, mint egy kiabálás.
Réka megmerevedik.
Mit mondtál?
Amit hallottam! Menj főzni vacsorát!
A kartondobozokról beszéltünk
Miről beszéltünk? Te csendben maradtál. Azt mondtam, hogy egyedül meg tudod csinálni.
Valami áttör Rékában. Nem a harag miatt, hanem a felismerés miatt. Emlékszik a szilveszteri bulira András barátainál, ahol ő mindig a társaság lelke volt.
Minden nőnek flörtölt, viccelődött, segített a házigazdának. A gépkocsiban később azt mondta:
Miért voltál egész este csendben? Kényelmetlen volt?
Nem megyek a konyhába!
András meglepődve felhúzza a szemöldökét.
Mit?
Nem megyek!
Réka, ne vidd el magad. Normálisan beszélgettünk.
Normálisan? Mikor beszéltél velem utoljára normálisan?
András leteszi a telefont.
Milyen kifogás? Csak viccelődtem.
Viccelődés? Lusta vagy, vedd fel a telefont ez is vicc?
De lehet írni a feleségnek?
Lehet, de nem lusta.
Istenem, mi számít! Tudod, hogy nem rossz szándékú vagyok.
Értem. Ezért is hallgattam eddig.
Réka a ágy szélére ül.
Tudod, mit mondott ma az oktató? Biztos kezekkel jár. Képzeld! Biztosak. Otthon meg félünk a kartondobozok kérésétől.
Félsz?
András nevet.
Na jó, ne aggódj!
Félek. Mert tudom, hogy megtalálod a módját, hogy megmutasd, mennyire haszontalan vagyok.
Semmi ilyesmi! Te csak kitalálsz.
Kitalálok? Emlékszel, amikor vendégek előtt azt mesélted, hogy autósiskolában szórakozom?
Az nagyon vicces volt!
Neked vicces. Nekem meg szégyen.
András leül a kanapéra a Rékára.
Hallgass, ha nem tetszik, ahogy beszélek
Akkor mi?
Az ajtó ugyanott marad, ahol volt.
Csend. Réka a férjére néz. Nem bocsánatot kér, nem magyaráz. Csak az ajtóra mutat.
Rendben.
Feláll, a szekrényből egy utazótáska húz ki, csomagolni kezd.
Mit csinálsz?
Amit javasoltál.
Hová mész?
Ilonához.
Futsz egy kicsit, aztán visszatérsz. Mint mindig.
Mint mindig?
A nők szeretnek drámákat csinálni. Zörgessenek az ajtókon, sírjanak a barátnőiknek.
Réka a táskájába pakolja a dokumentumokat, sminket, töltőt.
És aztán visszazuhanunk!
Megsétál a házassági fényképekkel teli dobozhoz, elővesz egy képet a házassági anyakönyvi hivatalban, boldogan mosolyogva.
Itt így beszélnél velem?
András rátekint a képre.
Ott voltak emberek.
És itt ki?
Itt a család. Lehet lazítani.
Réka óvatosan visszahelyezi a fotót, becsukja a táskát.
Lazítani Értem.
Állj meg. Beszéljünk róla.
Miről beszéljünk? Már megmutattad, ki vagyok otthon.
A bejáróban felveszi a kabátját. András mezítelenül, otthoni nadrágban áll.
Hagyjuk! Minden pár veszeked.
Nem veszekedtünk.
Réka a bejáró ajtajához nyúl:
Te csak úgy döntöttél, hogy most már szabad vagy.
Az ajtó zörög. A háttérből egy hang hallatszik:
Messzire sem menekülsz!
Két hét múlva üzenet érkezik: Holnap jövök, ha lecsapok a szerencsét.
Ilona barátnője fejét rázza:
Miért találkozol vele?
Biztos vagyok benne, hogy igazam van.
Kávézó a vasútállomás mellett. András fél órát késik.
Hogy vagy?
Leül, anélkül, hogy bocsánatot kérne a késésért.
Jól.
Hol laksz?
Ilonánál most.
A most szó a szokásos hajlamot tükrözi a helyzet enyhítésére.
Otthon káosz. Kosztály piszkos, ruhák nincsenek mosva. Szomszéd segített a bevásárlással.
A pincérnő, egy vonzó barna lány, harmincéves.
Mit kérsz?
Két kávét, mondja András, a lányra mosolyogva.
Van valami édesség?
Kiváló süteményeink vannak
Akkor mind a legfinomabb.
Leveszi a házassági gyűrűt, az asztalra teszi.
Most, hogy otthon rend van, nyugodtan élvezhetjük a desszertet.
A pincérnő nevet.
Tudsz főzni?
Persze! A férj meg főz egy tál kását. A lényeg, hogy senki sem pörög a zokni miatt a földön.
Réka a gyűrűt nézi.
És senki sem kér segítséget a lakás takarításához.
Folytatja András. Ekkor Réka rájön, hogy ő a történetét csak poénként használja egy másik nőnek.
Szóval fordul a feleségéhez befejezzük a darabot? Nélküled otthon unalmas.
Nem.
Mit? Nem?
Nem jövök vissza.
András először a beszélgetésben igazán rá néz.
Tényleg?
Igen.
Réka feláll, a kávéért fizetett forintokat az asztalra helyezi.
Állj meg. Tudod, mit csinálsz?
Tudom. Első alkalommal három hónap után.
Réka! Felnőttek vagyunk!
Éppen ezért megyek.
Kint nedves hó hull. A kávézóban András valamit magyaráz a pincérnőnek valószínűleg a nehezen kezelhető feleségéről panaszkodik.
Egy hónap múlva Réka egy egyes szobás lakást bérel, megszerzi a jogosítványt, új állásba kerül.
Egy nap a szupermarketben találkozik Andrással mellette egy fiatal lány. Nevetnek, miközben árut válogatnak. Réka észre sem veszi őket.
Gondolja: mennyi idő telik el, mielőtt újra azt hallja: Réka, menj a konyhába? Egy hónap? Két?
Este Réka az új lakás ablakánál áll, egy bögre teával. Az asztalon a telefon nyugszik, csendes. Senki többé nem ír neki: Lusta vagy, vedd fel a telefont.
Gondol a nőkre, akik maradnak. Akik hiszik, hogy a férfiak nem rosszak, hogy minden férfi ilyen. Szomorúsággal tölt el őket, nem ítélődésben.
A telefon villog a kolléga üzenete a holnapi üzleti találkozóról. Udvarias, tiszteletteljes.
Réka mosolyog, válaszol, majd a kanapéra ül a saját otthonában, ahol segítséget kérhet, anélkül, hogy gúnyolódnának.
