Add a kulcsot a nyaralóhoz, hadd lakjunk ott egy darabig! kérlelte Réka, miközben mély sóhajjal nézett a szemébe régi barátnőjének, Lenke Sárosi-Kosztolányinak. Esztergom utcái januárban csendesek, az ünnepek utószele még érezhető. Lenke és férje, Iván Kosztolányi kicsit fásultan ünnepelték a szilvesztert, mivel Iván édesanyja, Ibolya néni ágynak esett, és a friss hóval borított Budapest helyett otthon maradtak.
Réka és Mihály barátok csalódottak voltak; eredetileg négyüknek együtt kellett volna a pilisi nyaralóban újévet köszönteniük. Honnan tudhattuk, hogy Ibolya néni pont most lesz beteg? hangzott el párszor, de így alakult, ezt hozta a sors.
Lenke a bűntudattól húzta a vállát, ahogy Réka hívta. Réka panaszkodott, mennyire pokoli volt az évkezdés: Bejött hozzánk az anyósom szilveszterkor, mondván, hogy elromlott a fűtés! sopánkodott a telefonban, Most nálunk lakik, amíg az üzemeltetés meg nem javítja a csöveket! Elfogy a türelmem, Mihály anyja miatt el fogok válni, esküszöm! Lenke együtt érzett: Nálunk Ibolyával jó a viszony, de ezzel a betegséggel tényleg nehezebb. Aztán csend lett, míg Réka újra megszólalt:
Lenke… tényleg segíthetsz. Add ide a nyaraló kulcsát! Menekülnénk végre! Hadd lakjon ott külön az anyós, had szerezze vissza az eszét magának. Lenke elgondolkodott. Egyrészt sajnálta Rékát, másrészt Iván véleményét is ki kell kérni, mivel a papírok szerint Iváné a pilisi ház. Kicsit vonakodva, de megígérte, hogy beszél a férjével.
Biztos, hogy jó ötlet ez? kérdezte Iván később. Lenke halkan válaszolt: Réka rettenetesen ki van, nem lehet könnyű neki. Barátok vagyunk, segítenünk kellene. Megbeszélték: ha Réka és Mihály boldogsága rajtuk múlik, hát legyen, menjenek ők. De minden gondot oldjanak meg maguk között, minket ne zaklassanak! húzta meg Iván a határt.
Réka hálás volt, már ment is az autóhoz, az egész telefonbeszélgetés alatt érezhető feszültséggel. A pilisi út havas volt, az ünnepek alatt vastagon esett, még a Suzuki terepjáró is elakadt. Hívjuk fel a traktorost, akit Iván ismer! hadarta Réka, amikor bentről telefonáltak. Lenkének türelme fogyott, de végül elküldte a számot, majd Iván is rákényszerült, hogy felhívja a falubeli Jancsi bácsit.
Két óra várakozás, feszültség: Réka megint, megint cseng. Végre megérkezett a traktor, s kinyitották az utat. Mihály lapátot ragadott, hogy egy ösvényt vájjon a bejáratig. Feszülten nyitották ki a házat. Az elavult radiátorok nem melegítettek, a kazán nem működött, Mihály nem értett hozzá megint telefon, Iván tanácsokkal. Döcögve, idegesen haladtak az órák.
Éjjel Lenke és Iván lekapcsolták a telefonokat, hogy végre pihenjenek, de reggel tucatnyi nem fogadott hívás várt rájuk. Mi történt? suttogta Lenke idegesen, mikor visszahívta Rékát.
Nagy baj volt! Füst jött a szaunából, majdnem leégettünk! vágta rá Réka. Miért nem szóltatok, hogy a kéményen van záródugó? Mihály szerencsére észrevette! Miért nem mondtad? ostorozta barátnőjét. Nem jutott eszembe, hogy rögtön mennétek a szaunába hebegte Lenke.
Nem találtuk a grillt sem. Hol van? faggatta tovább Réka.
A régi már tönkrement. Nem szóltam? válaszolta Lenke, egyre bosszúsabban.
Így ilyen helyzetbe hoztál! Most nem sütünk, nem főzünk? kiabált Réka.
Lenke már csak fásultan felelt: Nézzétek meg a faluban; van bolt, ott van egyszer használatos grill.
Réka megértette, a barátnője türelme végéhez ért. Innentől Réka kevesebbet hívogatta Lenkét, és csendesebb lett a ház.
Eltelt néhány nap, Ibolya néni jobban lett. Eljött az idő, hogy Iván visszamenjen a kulcsokért és leellenőrizze a házat, ahogy Lenke tanácsolta. Iván dühösen tért haza, nem beszélt, csak csendben ült. Lenke sem faggatta, csak várt. Másnap Réka üzent, hogy jöjjön át beszélni Pilisvárosban egymás mellett laktak.
Minden rendeződött már az anyóssal? kérdezte Lenke, amikor Réka kinyitotta az ajtót.
Igen, szerencsére elköltözött. De figyelj Réka papírt nyújtott, számlával.
Mi ez? bámulta Lenke.
A költségeink listája a nyaralóban. Traktoros, elektromos lapát, új grill, faszén, gyújtós, grillrács, három izzó, illóolaj az infraszaunához. Mindezt ott vettük, ott hagytuk, használjátok!
Lenke értetlenkedve nézett rá. Réka folytatta:
Ezeket közösen használnánk, szerintünk oszd meg velünk fele-fele arányban a költségeket!
Lenke felnevetett. Réka, mi nem vagyunk hotel, nem tartok samponokat és fürdősapkákat minden vendégnek. A grillt, lapátot és illóolajat nyugodtan vidd haza, nekünk ezek nem kellenek! Az utat az ünnepek alatt takarítják, amúgy ingyen szokás, csak most külön fizettetek. Ez a ti döntésetek volt. Az izzókat kifizetem, az tényleg megérte.
Őszintén odacsapott: átküldött 1 390 forintot Revoluton Réka számlájára az izzókért aztán felállt és búcsúzott. Többé nem hívta, nem üzent. Hogy ne maradjanak tartozásban, Lenke és Iván a nyaralóban összeszedték Rékaék cuccait, futárral visszaküldték.
Ibolya néni hamarosan teljesen felgyógyult, Lenke és Iván hétvégén újra Pilisbe jártak Réka és Mihály viszont nem. Az ünnepek utáni csendben a köztük lévő barátság megromlott. Mi segítettünk, minden jót akartunk, ők mégsem hálásak! panaszkodott Réka férjének, miközben Lenkét hívta újra és újra, bosszúsan kutatva a blokkot, amely Esztergomban maradt. Feszültség, csalódás, öröm és düh árnyéka vetül a pilisi tájra barátságukban fordult a szél.
