Csilla vagyok, és már hat évvel ezelőtt házasodtunk Gáborral. Mikor megszületett a kisfiunk, Máté, úgy döntöttünk, hogy eladjuk a budapesti egyedülálló lakásunkat, felvesszük a hitelt, és egy nagyobb otthont veszünk. Azt gondoltuk, hamarosan a kicsi majd saját szobára vágyik, mi meg egy kis nyugalomra, ahol csak mi lehetünk.
Az új lakásra már a vásárláskor a nevemet írtuk be, így csak én vagyok a tulajdonos, de mivel házasságban vettük, ha egyszer elváltunk, a közös vagyont egyenlően kell megosztani. Persze a saját korábbi egyetemista lakásunk eladásából származó befektetést is figyelembe vehettük.
Mikor megvettük a saját otthonunkat, még arra sem gondoltunk, hogy a válás egyszer csak gondot jelentene. Aztán jött a baj: vagy unom a másikat, vagy csak az élet elsodor.
Úgy érzem, Gábor a bizonytalanságait anyjával, Irénnével osztotta meg. Biztos vagyok benne, hogy jó szándékkal tette, talán egy bölcs tanácsra vágyott, de a vége jócskán más lett.
Nemrég felhívta Irénné a vacsorára. Kicsit aggasztott a hívás, mert általában mi megyünk hozzá, ő meg ritkán jön el hozzánk, mondván, hogy nem könnyű neki eljönni. Gondoltam, talán nem hiányzik neki Máté vagy Gábor, de mégis elkészítettem egy ebédet és egy tortát.
Aznap Irénné akkor érkezett, amikor Gábor még dolgozott. Épp a konyhában álltam, és a terítőt nyújtottam. Nem is várt a kisfiunkra, hanem egyből a lényeghez tért:
Csilla, komolyan beszélnem kell veled. Mostanában hallottam, hogy te és Gábor viszályba vagytok, és ha elválnátok, Mátét csak fehér zokniban hagynátok.
Alig tudtam szavazni, aztán azonnal megkérdeztem:
Honnan jön ez a feltevés, hogy elválnánk? És miért érdekel, hogy mi hogyan osztjuk meg a vagyont? Már régóta beszéltünk arról, mi történik egy esetleges válás esetén.
Irénné szigorúan válaszolt:
Nem vagyok elégedett a helyzettel. Tudom, hogy manapság a nők gyakran kiélvezik a férjeik vagyonát. Szerintem most el kellene osztani a lakást, mielőtt nagyobb vita alakul ki. Azt hiszem, a felét át kellene adni a fiúnak, hogy ne maradjon az utcán.
El voltam csodálva a nő nyers szavukán.
Persze, nem veszed figyelembe, hogy a lakás felét a korábbi egyetemista lakásom eladásából származó pénzzel fizettük? Ráadásul én fizettem a hitelt anyasági szabadság után.
Egy váláskor a házasság alatt szerzett vagyont meg kell osztani egyenlően.
Megbeszélted már ezt Gáborral?
Egyáltalán nem. A férfiaknak nem kell ebbe belekeveredniük. Én magam döntök.
Kérlek, hallgass meg! Nem akarok veled vitatkozni erről. Gábor és én dönthetünk magunkról, a te jó tanácsod nélkül. Nem folytatom a beszélgetést. Várhatsz, míg a fiúnk hazajön a munkából, de én most megyek sétálni, te pedig addig menj ki.
Kihíztam magam, de pár perccel később csörögött a bejárati ajtó. Gábor tért vissza a munka után, fél órával Irénné után, és meglepetten nézte, hogy anyóka nem várt rá. Próbáltam a lehető legnyugodtabban összefoglalni a beszélgetést anyókkal. Amikor már lecsillapodtak az érzelmek, azt mondta, semmit sem tud a anyja terveiről, és nem beszélt vele erről.
Gábor megígérte, hogy komolyan beszélni fog Irénnével, és többé nem hoz fel ilyen témákat. Amíg Irénné még a lakásban volt, nehezen tudtam nyugodni; talán túlságosan is keményen reagáltam, de úgy érzem, néha jobb egy szülőt tisztázni, még ha rokonság is van.
