Te teljesen megőrültél? Hisz mondtam már Ilonának, hogy jössz! Direkt megbeszéltem vele, hogy félreteszi neked a legszebb darabot!
Réka megdermedt a nejlonszatyorral a kezében. Anyósa, Katalin néni a konyhaajtóban állt, karjait keresztbe fonta, szeme szinte keresztülfúrta, mintha nem húst vett volna a boltban, hanem legalábbis feltört volna egy takarékpénztárt.
Katalin néni, egyszerűen nem jutottam ki a piacra próbált Réka nyugodtan beszélni. Munka után beugrottam a tisztítóba a ruhájáért, aztán a patikába…
És telefonálni? Szólni? Ilona várta magát zárásig! Egy órán keresztül sírdogált nekem a vonalban, hogy cserben hagytam!
Réka letette a szatyrot az asztalra. Belül összeszorult valami kellemetlen.
Friss áru, szép hús kibontotta, és anyósának mutatta. Nézze, magyar marhahús, hűtött…
Katalin néni rá se pillantott. Odament az asztalhoz, úgy tolta arrébb a csomagot, mintha mérgezett lenne.
Bolti vackok, tele vegyszerrel. Peti ezt nem fogja megenni, érzékeny a gyomra.
Peti az előző héten ugyanezt vette magának csúszott ki Rékából.
Nagyon rosszul tette. Anyósa arca elvörösödött.
Na, ez az! Maga férje jár boltba, míg maga ki tudja mivel foglalkozik! Három éve, Réka. Három éve van ebben a családban, de semmi eredmény. Főzni nem tud, a háztartásban nem segít, gyereket se akar…
Katalin néni, ez már igazságtalan.
Igazságtalan? Anyósa gúnyosan fújt egyet. Én a saját anyósomnak a lábát csókoltam, szólni se mertem ellenkezőt. Maga? Fennhordja az orrát, utasításokat lesajnálja, azt csinál, amit akar…
Katalin néni átvonult az előszobába, a fogasról kirántotta a táskáját. Minden mozdulata idegeken táncolt.
Petinek rég mondom: válj el, amíg nem késő. Találsz egy rendes lányt. Egy olyat, aki megbecsüli az urát, nem…
Legyintett, be se fejezte. Gyorsan belebújt a cipőbe, sarkát se igazította.
Réka a konyha ajtófélfájába kapaszkodott.
Viszontlátásra, Katalin néni.
Anyósa nem válaszolt. Ahogy becsukódott utána az ajtó, a lakásban csend lett.
Réka lassan lecsúszott a fal mentén, a hideg konyhai járólapra ült. A márványos hús magányosan hevert az asztalon, nem volt kedve ránézni. Sem rá, sem a makulátlanul tiszta konyhára, sem a falról lógó esküvői képekre, ahonnan Katalin néni úgy mosolygott, mintha valaki szöget tett volna a cipőjébe.
Három év. Három éve próbálkozik. Tanulta Peti gyerekkori kedvenc receptjeit, tűrte a vasárnapi ebédeket anyósánál, ahol minden második fogás után elhangzott: Peti mindig kockára vágva szereti a krumplit, nem szálra. Mosolygott, bólogatott, elnézést kért olyasmiért, amiről nem is tehetett.
És mégis hiábavaló. Még mindig: jobb lenne, ha elválna.
Réka a fejét hátrahajtotta a falnak. A plafonon már hámlott a festék, majd szól Petinek.
Bár most már mindegy is.
Két hétig Réka úgy élt, mintha partizán lenne ellenséges vonalak mögött. Katalin néni telefonjaira Peti válaszolt, a vasárnapi ebédeket valami sürgős ügyre hivatkozva törölték, a véletlen találkozásból köszönés, majd gyors menekülés lett.
Aztán hívta a közjegyző.
Réka nagyapja, akit életében talán ötször látott, elhunyt. Kiderült, hogy egy kis kertet hagyott rá negyven kilométerre Budapesttől, a Hajnal nevű kertbarát közösségben.
El kellene nézni, mi van ott Peti forgatta a kulcsot, rajta kopott eper kulcstartó Kimegyünk szombaton?
Réka bólintott. Ha szombat, hát szombat.
Csak egyvalamivel nem számolt.
Petikém, én is jövök! Katalin néni megjelent az ajtóban reggel fél nyolckor, gumicsizmában és kosárral. Ott rengeteg gomba van, Ilona mondta.
Réka szó nélkül pakolta a termoszt. Előtte csupa csodás nap volt kilátásban, természetesen idézőjelben.
A kert pont olyan volt, ahogyan Réka elképzelte.
Öreg faház, gazos telek, a kerítés épphogy tartott két rozsdás szeget leszámítva. Bent penész és újságpapír szaga.
Peti Réka halkan odahúzta a férjét Adjuk el! Mihez kezdjünk ezzel? Minden hétvégén kijárni, kapálni… Nem nekünk való ez.
Peti éppen szólni akart, de nem jutott szóhoz.
Mit adunk el?! Katalin néni szinte a földből nőtt ki mögöttük. Teljesen eszmét vesztettek? Ez föld! Saját telek! Én ilyenért életemben…
Kezeit szívéhez szorította, szeme mintha könnybe lábadt volna.
Adják nekem a kulcsot! Rendbe hozom, virágot ültetek, házat megjavítom. Egy év múlva hálásak lesznek!
Réka kételkedve nézett anyósára. A nő térdig állt az előző évi avarban, de szinte ragyogott.
Katalin néni, itt több a munka, mint…
Réka Peti finoman megszorította a karját. Hagyd, hadd foglalkozzon vele. Öröm neki. Na, most minek fáj az neked?
Nem fájt. Inkább furcsa volt. Veszekedni pedig végképp nem volt kedve.
Réka szó nélkül átnyújtotta Katalin néninek a kulcsot a kopott eperrel.
Két hónap telt el, mintha ködben járna. Abban a szürreális hajnali párában, amelyben Katalin néni csak ügyben hívott, be sem toppant meghívás nélkül, és ami elképesztő egyszer sem hozta fel a bolti húst, az unokák hiányát, a rosszul vágott krumplit. A vonal végén vidám, szinte daloló hang: Petikém, minden rendben! Elfoglalt vagyok, majd beszélünk!
Réka semmit sem értett. Csapda? Vihar előtti csend? Talán valami komoly baja van, csak titkolja?
Peti kérdezte egyik este Biztosan minden rendben anyáddal?
Teljesen Peti megvonta a vállát. Kertészkedik. Mondja, annyi a munka, hogy alig jut ideje aludni.
Pénteken maga Katalin néni hívott.
Holnap várlak benneteket a telken! Grillezünk, megmutatom, mennyit csináltam. Látni fogjátok!
Peti, nekem nem akaródzik rázta a fejét Réka, amikor férje átadta a meghívást. Két hónap csend, most megint minden újra…
Réka, hát anyám igyekezett. Megsértődik, ha nem megyünk.
Ő mindig megsértődik.
Kérlek szépen Peti úgy nézett rá, mint egy elhagyott kölyökkutya, és Réka feladta.
Hát legyen szombat.
S a szombat mindent megfordított.
Katalin néni állt a kert kapujánál lenvászon ruhában, lebarnulva, kipirulva. Nem a feszengő udvariaskodó mosoly, hanem valódi öröm simította ki az arcán a ráncokat mintha tíz évvel fiatalabb lenne.
Jöttetek! Végre! kitárta a karját, Réka magától lépett közelebb, hagyta magát megölelni.
Katalin nénin föld, kapor, és valami mézes illat érződött.
A kert megújult. Tiszta ágyások sorakoztak a kerítés mellett, ami már nem roskadozott. Friss ribizli bokrok díszlettek, az ablak alatt büdöske virág tarka foltban nyílt.
Gyertek, mindent megmutatok! Katalin néni húzta magával őket, szinte nem hagyott időt nézelődésre. Itt eper van, finom fajta, Ilona adta az indát. Júniusban már szedhető. Ott paradicsom lesz, uborka. Szeptemberben rakom el a befőttet, nektek adom mindet, nekem csak pár üveg marad.
Réka összenézett Petivel. Ő is épp olyan döbbent volt.
Mama, mindent egyedül csináltad? Peti széles mozdulattal mutatott körbe.
Hát ki más! Katalin néni felnevetett, fiatalosan csengően. Két kezem van, eszem is. A szomszédasszonyok segítenek, ha baj van. Tudod, itt az emberek kedvesek! Nem olyanok, mint a városban.
A házat is átalakította. Friss függönyök, ragyogó ablakok, hímzett abrosz az asztalon. Penészedésnek, avas szagnak nyoma sem volt helyette friss piteszag és fűszeres aromák.
Tessék anyósa tejjel és egy pergamenes csomaggal ült le az asztalhoz. Zsuzsánál vettem, két házzal arrébb lakik. Saját tehéne van, a hús is tőle való. Vigyétek, van még túró is meg tejföl.
Réka csak nézte azt a húsdarabot. Szomszéd húst nincsen Ilonáról semmi szó.
Katalin néni… maga… jól van itt?
Katalin néni leült, és valami puha, új fény jelent meg a szemében.
Réka, először hívta így ez volt az álmom. Saját ház, saját telek, hogy legyen mit csinálni a földdel, hogy nyugodt legyen a fejem. A városban mindig úgy éreztem, fuldoklom, nem is tudtam miért. De itt…
Az ablak felé intett.
Itt élek.
Hazafelé csendben ültek. Peti vezetett, hátul nyikorgott a tej és túró.
Figyelj ő törte meg elsőként a csendet Szerinted most már jöhetnek a gyerekek? Legalább lesz hol nyaralniuk.
Réka halkan nevetett, de mosolygott is.
Tudod, én el akartam adni ezt a kertet. Az első napon. Gondoltam, mihez kezdünk ezzel a romhalmazzal.
Emlékszem.
És az a kis telek… Réka elhallgatott, kereste a szavakat Mindent helyrehozott. Amit én három év alatt nem tudtam elérni Katalin nénivel, azt ő megoldotta két hónap alatt.
Peti a piros lámpánál hátrafordult.
Mama boldogtalan volt. Most már nem az.
Réka biccentett. Az ablakon túl kigyúltak a budapesti fények, odabent pedig várta őket a lakás az esküvői képekkel és először három év után jó érzés volt hazamenni.
Legközelebb gyakrabban jövünk hozzá mondta halkan.
És őszintén gondolta teljesen szívből.
