Kata régóta érezte, hogy kapcsolatuk Gáborral megreccsent. A szerelem helyét átvette a megszokás, a beszélgetések elapadtak, a szívükben pedig egyre több sértődés gyűlt fel. A levegőben úgy lógott a feszültség, mint egy vihar előtt.
Kata várt, és próbált magának hazudni, hogy majd még minden rendbe jön. De ha egyszer szembesül az igazsággal, akkor mit tehet? Hiszen van egy lányuk. Rá kell gondolni.
Főzött, takarított, figyelt, hogy Zsófi ne későn jöjjön haza, és időben végezze a házi feladatát. Zsófinak már megvoltak a maga kis titkai – persze, hisz felnőtt lassan. Gábor pedig… Gábor mindig odaadta a fizetését, és ennyi is volt a közös életükben.
Az utóbbi időben a telefont sem tette le. Úgy bámult bele, mint egy tini.
Aztán Kata hirtelen lebetegedett. Lázas lett, fájt a feje, az egész testét úgy rázta a fájdalom, hogy alig bírt mozogni. Megkérte Gábort, hogy főzzön vacsorát. Zsófi ismét eltűnt a barátaival.
“Miért ne maradhatnánk egy szendviccsnél teával?” – válaszolta Gábor.
Kata túl rosszul volt ahhoz, hogy vitatkozzon. Félálomban vergődött. Két nap múlva jobban lett, és mikor belépett a konyhába, meglátta a koszos edényeket a mosogatóban, a teli szemeteszsákot, és az üres pizzásdobozokat. A mosógép tele volt Gábor ingeivel, a hallban homok ropogott a talpa alatt, a hűtő meg üres. Nekilátott a takarításnak, főzött, és estére teljesen kimerült.
A vacsora után ismét egy halom mosogatnivaló várt rá. Kata majdnem elsírta magát. A felgyülemlett harag kitört belőle.
“Elég! Nem vagyok a takarítónőd. Ugyanúgy dolgozom, mint te, aztán hazaérek és még a házimunkát is megcsinálom. Legalább a saját tányérodat mosd el!” – mondta Gábornak.
“Úgyis te fogod mosogatni.” – válaszolta nyugodtan Gábor.
“Holnap reggel dobd ki a szemetet, mielőtt elmész dolgozni. Az ajtó elé teszem a zacskót.”
“Jó.” – bólogatott Gábor a telefonjába bújva.
“Nem ‘jó’, hanem ne felejtsd el!” – mondta fáradtan Kata. – “Régen segítettél, még porszívóztál is. Nem a csillagokat kérem, csak hogy kidobd a szemetet. Hallgatsz egyáltalán? Leteszed végre azt a telefonodat?”
“Hát mit akarsz még? Azt csinálom, amit kell.”
“Mit csinálsz?”
“Miért hisztizel? Te vagy a nő, ez a te dolgod. Én viszem haza a fizetést. Mit akarsz még? Két nő van a házban, hát most én fogom mosogatni?”
“Nőnek hívod a lányodat?” – dühödött fel Kata.
“Amúgy hol van ő? A te nevelésed, engeded, hogy kószáljon. És most egy koszos tányér miatt veszekszel.” – morgott Gábor.
“Nem a tányérról van szó, hanem a te közönyödről, ahogy bánsz velem…”
“Elég! Elegem van! – Gábor kilépett a konyhából. Nem sokkal később becsapódott a fürdőszoba ajtaja.
Az asztalon Gábor elfelejtett telefonja felvillant egy üzenetről. Kata épp időben látta a feladó nevét, mielőtt a kijelző elsötétült.
Na, meg is van az, amire már sejtette, de nem akart elhinni. Amikor Gábor visszajött, azonnal megragadta a telefont.
“Szilvi… Szilvi ki? Szilveszter?” – kérdezte Kata, próbálva közönyösen hang”Kata mélyet sóhajtott, és tudta, hogy mostant ki kell állnia magáért, akár egyedül is.”
*(Note: Let me know if you’d like a more detailed or nuanced ending!)*
