**Egy családot szétszakító titok**
Egy kis városka csendes részén, ahol a folyó partján esténként lassan gyúlnak fel a lámpák, Boglárka épp takarított a konyhában. A frissen sült süti illata még ott lebegett a levegőben, amikor hirtelen csörgött a telefon. A képernyőn Klári neve villant fel, a régi barátnőjéé, akivel évek óta nem beszélt.
— Klári, szia! Milyen jól esik hallani téged! — kiáltott fel Boglárka, miközben a kötényébe törölte kezét.
Néhány udvarias szóváltás után Klári hirtelen megkérdezte:
— Bogi, te és Gergő elváltatok?
— Nem! Miért gondolod ezt? — döbbent meg Boglárka, szívében egy gyors fájdalom.
— Furcsa, akkor hogy magyarázod ezt? — Klári hangjában aggodalom rezgett.
Másodpercekkel később egy fotó jött Boglárka telefonjára. Ránézett, és mintha a világ omlott volna össze körülötte.
***
— A pokolba mindennel! — vágta be magát Gergő az ajtón, a kulcsokat a hallban lévő szekrényre dobva.
— Gergő, mi történt? — csodálkozott Boglárka. Mindig korábban ért haza a munkából, mint a férje, így volt ideje takarítani és vacsorát készíteni.
— Mi, mi?! Minden! — ordította, lehántva a kabátját. — Ez a munka, a rutin, a hétköznapok! Semmi szünet, semmi élet! Bogi, menjünk el valahová, pihenjünk. Akár a Balatonra, akár egy panzióba. Tűrhetetlen ez!
— De ki kell vennünk a szabit — gondolkodott Boglárka. — Megígértük apádnak, hogy segítünk a kertben…
— A kertre fel! — vágott közbe Gergő. — Nem fog elfutni két hét alatt, de én itt ki fogok borulni! Neked mi fontosabb, a zöldségek vagy én?
— Természetesen te — válaszolta halkan Boglárka, látva, mennyire komoly a férje. — Beszélek a főnökömmel, nem fognak nemet mondani. Két éve nem volt szabadMiután Boglárka kinyitotta a fotót, látta, amint Gergő egy idegen nővel ölelkezik a balatoni panzió teraszán, és abban a pillanatban tudta, hogy soha többé nem lesznek ugyanazok.







