Amikor elbúcsúztam a bátyámtól a budapesti pályaudvaron, édesanyám szívében izgatott félelem motoszkált, attól tartott, hogy talán utoljára látja őt ebben a világban, figyelembe véve az életkorát. Vágytam arra, hogy még egyszer utoljára találkozzak a testvéremmel és a húgommal, ezért felkerekedtem. Először a nagybátyámat látogattam meg Óbudán, majd indultunk nagynéném otthonához egy kis dunántúli városba. Nagybátyám, László, tréfálkozott a közelgő esküvőmmel, amely hat hónap múlva lesz, és poénból meghívtam. Arra figyelmeztetett, vigyázzak, hiszen van egy anyajegye, amit szerinte szerencsét hoz Az idő csodálatos volt, mint egy tavaszi reggel.
Megérkezve, a nagynéném, Irén, és férje, István, meleg fogadtatásban részesítettek bennünket. Másnap reggel a fiatalabb unokatestvéremmel, Eszterrel úgy döntöttünk, hogy élvezzük a Balaton vizét. Miután egy kicsit pancsoltunk, hazatértünk ebédelni. Éreztem, hogy Eszter kissé fáradt, szeretett volna pihenni, de neki más elképzelései voltak. Meggyőzött, hogy menjünk ki még egyszer a tóhoz, és aztán nézzünk meg egy filmet a helyi moziban. Amint kiléptünk a vízből, két fiatal közeledett hozzánk, és megkérdezték, hogy merre találják az egyik közeli utcát. Eszter útbaigazította őket, közben a másik fiú figyelmesen végigmért és megkérdezte, Elnézést, ön Katalin?
Meglepve emeltem fel a szemöldököm, mire gyorsan hozzátette: Budapesten él, igaz? És van egy barátnője, Zsófia. Ő az én húgom. Láttam önt a fényképein, kíváncsi lettem, ki ön valójában. Akkor vettük észre az anyajegyet a karján, pont olyat, mint Lászlónak. Úgy döntöttünk, hogy mindannyian együtt nézünk filmet, és utána hosszú sétát teszünk a Balaton partján. Elköszönéskor a fiú elmondta, hogy ő és barátja most fejezik be üzleti útjukat, másnap indulnak haza. Megkérdezte, hogy felhívhat-e, és elkérte a telefonszámomat, amire igent mondtam. Tíz nappal később újra találkoztunk az anyámmal a Liszt Ferenc repülőtéren. Hat hónappal később három örömteli szó röppent a levegőbe: Igen, összeházasodtunk.A nagy ünneplésen mindenki ott volt: bátyám, húgom, nagybátyám és az új barátaink is a Balaton partjáról. Ahogy a nap lement, és a fények lassan megfestették a tó vizét, édesanyám mosolyogva csodálta az összegyűlt családot és barátokat, mintha minden aggódása eltűnt volna. Eszter vidáman táncolt, László megmutatta szerencsés anyajegyét mindenkinek, miközben Irén a házi süteményektől nevetett. Az új ismerős, akit a parton ismertem meg, megköszönte, hogy az útját közös történetünkhöz vezette és akkor már tudtam, hogy nem véletlenek, hanem apró csodák szövik át az életünket. Elindultam a tóhoz, kezemben Zsófia kezével, és ahogy a hullámok halk moraját hallgattam, szívemben ott volt a válasz: a család, a barátok és a fényes jövő mind az igenek mögött várnak, hogy új történetek kezdődjenek.
