Ahogy a tavasz beköszöntött, a szüleim elhatározták, hogy eladják a telket. Idősödtek már, és az egészségük sem volt elég jó ahhoz, hogy továbbra is gondoskodjanak róla. A lányuk, Melinda, gyerekeket nevelt, dolgozott, és nem volt ideje segíteni. A szülők sokat vívódtak, de végül döntöttek.
Melinda fellélegzett: nem kell többet bűntudatot éreznie, hogy nem tud segíteni. Nehéz lett volna időt találni a veteményesre, főleg, hogy messze volt az otthontól. Többször is mondta a szüleinek, hogy adják el, inkább egy közelebbi telket vegyenek. Nem akarta az egész szabadidejét gyomlálással tölteni szeretett volna egy olyan helyet, ahol könyvet olvashat, piknikezhet. Nekem, Melindának, a telken termett zöldség főleg befőttként töltötte el a kamrát.
A hétvégék gyorsan teltek Melindának és a férjének, Péternek. Alig jutott idő a házimunkára. Péter építőiparban dolgozott, így akár hétvégén is berendelhették. Melinda jól tudta, hogy a telek inkább bosszúsággal járt, mint pihenéssel. Egy-egy hétvége után napokig kellett volna kipihenniük magukat.
Melindának tetszett a döntés. Eladták a telket. Pár évig békésen éltek. Ám lassan kezdett hiányozni neki egy kis zöld terület, ahol megpihenhetnek. Álomként kísérte őt egy nyugodt telek gondolata. Péter javasolta, hogy nézzenek ismét telket.
Az időbeosztásuk rendeződött. Hétvégén ki lehetett utazni vidékre, a szabad levegőre ez a gyerekeknek is jót tett volna. Eldöntötték, hogy csak pár fa, gyümölcsbokor lesz a telek szélén, vitaminok a gyerekeknek de veteményes és gyomlálás nem lesz. A szüleiknek rögtön elmondták, hogy csak pihenésre akarják használni; mindenki örömmel fogadta. Már csak azt kellett eldönteni, milyen telket választanak.
Átvizsgáltak több ajánlatot. Végül megtalálták az igazit: egy szép, lakható házzal, ültetett gyümölcsökkel. Az eladó egy idős bácsi, Lajos volt. Már régóta egyedül élt, nem foglalkozott a kerttel, így úgy döntött, eladja.
Minden rendeződött. Melinda boldog volt: a rég várt álom valóra vált. Szép ház, lakható, a felújítás ráér nyáron. Ezt el is döntötték.
Az első hét békésen telt. Aztán Lajos bácsi, a volt tulajdonos rendszeresen megjelent, mondván hozna el még holmikat. Senki sem ellenkezett, de egyre többet panaszkodott. A bokrokat kivágták, mert kiszáradtak. A kálákat sem akarták megtartani.
Lajos bácsi panaszkodni kezdett, hogy nem ilyen megállapodásról volt szó. Ő és a felesége ültették a bokrokat, a ribizlit mindig használták. Aztán látta, hogy a szamóca helyén díszkavics van.
Lajos bácsi körbejárt a telken; mindenhol talált valamit, ami miatt bosszankodott. Péter végül nem bírta tovább, és szólt: “Kifizettük a pénzt, ez a mi tulajdonunk. Az iratok szerint most már mi döntjük el, hol mi lesz.”
A szerződésben nincs benne, hogy az előző tulajdonos tovább használhatja a telket. Akkor sosem kötöttek volna üzletet. Lajos bácsi végül elment, de másnap visszatért egy bokrot hozott, amit a rózsa helyére akart ültetni.
Péter rákérdezett: “Mi ez?” Lajos bácsi felajánlotta, hogy visszafizetné a pénzt, és ő maradna a telken. Melindaék visszautasították, de a bácsi azért elültette a bokrot. Ekkor megjelent a szomszédasszony, Edit. Meglepődött Lajos bácsi jelenlétén. A bácsi elkezdett panaszkodni az új tulajdonosokra, de Edit védte Melindát és Pétert: joguk van azt csinálni a telekkel, amit csak akarnak. Ez viszont nehezen ment át Lajos bácsinak.
Nem sokkal később Edit elmesélte, hogy Lajos bácsi már mindenkivel összeveszett a környéken. Felesége elvesztése óta furcsán viselkedik, senki nem számított rá, hogy békén hagyja őket mindig visszatért. Edit figyelmeztette Melindáékat, felajánlotta, hogy elmegy az önkormányzathoz, elmagyarázni a bácsinak a helyzetet.
Miközben beszélgettek, Lajos bácsi elültette a bokrot, majd csendben távozott. Másnap ismét visszatért, holmikat hozott és vitt, tett-vett a telken, majd ismét elment.
Reggel Péter munkába indult egy építőipari cégnél dolgozott és elmondta a kollégáknak a történteket. Ők azt mondták, “kaptad hozzá a bácsi zárkózott természetét is,” de nem utasították el a segítséget: nekiálltak kerítést építeni. Lajos bácsi csak pár napig maradt távol. Amikor visszajött, rájött, hogy nem jut már szabadon be a telken.
Dühösen szidta őket, megpróbált bejutni, aztán az önkormányzathoz ment. Ott már tudták, hogy a bácsi zaklatja az új tulajdonosokat. Hogy mit mondtak neki, nem tudni de ezután már csak egyszer jött vissza, hogy elvigye az utolsó holmiját.
