A Zsákos tanárnő volt a félelem forrása a 47-es szakközépiskolában. Mindenki rettegett tőle. Ő volt az a tanárnő, aki leszidott, ha egy pillanatra is késtél, aki levont a jegyedből, ha ráncos volt az iskolaköztünk, aki soha nem mosolygott, és úgy tűnt, élvezettel buktatott diákokat.
Harmadik évben én voltam a legfőbb szervezője annak a csoportnak, aki gyűlölte. Én indítottam a panaszkát, a gonosz beceneveket, a kemény tréfákat. A Zsákos-nak hívtuk, és arról fantáziáltunk, hogy bosszút állunk a megaláztatásokért, amelyeket velünk mért.
A változás napja egy novemberi péntek volt.
Iskolából hiányoztam, hogy barátokkal a bevásárlóközpontba menjek. Hazafelé a villamoson észrevettem valami furcsát: Zsákos tanárnő egy gyöngytyúk utcai gyógyszertárát hagyta el, több zsákot cipelvén.
A kíváncsiság volt az erősebb. Leszálltam a következő megállóban, és távolról követtem.
Látom, ahogy egy omladozó bérházba látogat be. Vártam pár percet, majd közelebb mentem. A nyitott ablakon át nyomban hallottam a beszélgetést.
Tanárnő, köszönöm, hogy eljött. Marianna már harmadik napja volt lázas.
Ne aggódjon, Nagy néni. Hoztam az antibiotikumot, amit az orvos írt fel.
Marianna Nagy? Egy osztálytársátok volt, egy csendes lány, aki mindig fáradtnak tűnt, és gyakran hiányzott.
Mennyivel élek a tanárnőnek?
Semmivel, Nagy néni. Errő már megbeszéltük.
De ez olyan sok pénz…
Marianna kiváló tanuló. Érdemes, hogy egészséges legyen, és tanulhasson tovább.
Bátrabban benéztem az ablakon, és láttam Zsákos tanárnőt, azt a rideg, szigorú nőt, amint Marianna homát simogatta, olyan gyengédséggel, amilyet még soha nem mutatott az osztályteremben.
Hogy haladsz a matematikával, kislány?
Jól, tanárnő. Gyakoroltam a feladatokat, amiket adott.
Nagyon jó. Hétven hozok még néhány könyvet, hogy jobban felkészülhess a középiskolai felvételire.
De tanárnő… én nem hiszem, hogy be tudok majd menni. Anyának dolgoznom kell…
Marianna, a te dolgod az, hogy tanulj. A többit majd én intézem.
Zavartan és megdöbbenve távoztam onnan. Ez nem ugyanaz a Zsákos tanárnő volt, akit ismertem.
A következő héten figyelmesebben kezdtem figyelni az órákon. És olyan dolgokat vettem észre, amelyeket korábban nem láttam.
Amikor Kovács Bálint elhajtotta az álom, ahelyett, hogy ordítva a többiekkel tette volna, csendesen odament, és megérintette a vállát. Később megértettem, hogy Bálint egy autószerelmi műhelyben dolgozott hajnali kettőig, hogy segítsen a családjának.
Amikor Tóth Eszter nem hozta meg a házi feladatát, a tanárnő második esélyt adott neki annyi nélkül, hogy megalázná. Később megtudtam, hogy Eszter négy kistestvérét vigyázat, miközben az édesanyja éjszakás műszakban dolgozott.
Egy nap összeszedtem a bátorságomat, és az óra után maradtam.
Tanárnő, kérdezhetek valamit?
Mit szeretnél, Gergő?
Miért olyan… más néhány osztálytárssal?
Egy pillanatig hallgatott, miközben összepakolta a dolgait.
Mire gondolsz?
Hogy egyesekkel türelmesebb… de velem és még pár mással olyan szigorú.
Gergő, ülj le.
Az első padba ültem, idegesen.
Tudod, mi a különbség közted és Marianna között?
Nem.
Hogy neked vannak szüleid, akik meg tudják venni a tankönyveidet, akik fizethetnek különórákat, ha kell, akik törődnek a jegyeiddel. Mariannának nincsenek.
De ez nem az érdemem.
Nem, nem az. De a felelősséged, hogy kihasználd. Amikor veled szigorú vagyok, azért van, mert tudom, hogy többel is rendelkezel. Amikor Marianná szeretetteljes vagyok, azért, mert ő már mindent megad, amit csak tud.
Ön gyágyászt vesz a diákoknak?
Meredten rám nézett.
Követtél engem?
Bólintottam, szégyenkezve.
Gergő, néhány diák élet nélkül jön iskolába. Mások munka után segítenek otthon. Megint mások testvérekre vigyáznak. Ha én tehetek valamit, hogy tanulhassanak, megteszem.
A saját pénzéből?
A saját pénzemből.
Miért?
Mert én is voltam olyan családban, mint ők. Volt egy tanárnőm, aki megvette nekem az első középiskolai könyveimet. Nélküle én sem jutottam volna egyetemre.
A torkom összeszorult.
Tanárnő, de akkor… miért ilyen kemény velünk?
Mert az élet is kemény lesz veletek. Ha én most nem várom el a legjobbat, ki fogja? A születek mindig megvédenek. Én vagyok az egyetlen, aki elmondja az igazságot: a világ nem fog megkímélni.
Erre soha nem gondoltam.
Gergő, te okágy vagy, de lusta. Viccelődsz ahelyett, hogy tanulnál. Tudod, miért idegesít ez engem ennyire?
Miért?
Mert olyan lehetőségeket pazarolsz el, amiért Marianna mindent kátna adni. Ő kölcsönzött könyvekből tanul, gyöngytyúk fényénél, mert néha nincs áramuk. És mégis jobb jegyei vannak, mint neked.
Úgy éreztem magam, mint a legrosszabb ember a földön.
Tudok… tudok segíteni valahogy?
Tényleg, akarsz segíteni?
Igen.
Akkor tanulj. Legyél az a diák, akivé vállhaz. És ha többet akarsz teszni, segíts azoknak a társsoknak, akiknek szüksége van rá.
Aznap más szem
