A takarítónő, aki a házban dolgozott, egy árva gyermek iránt érzett együtt, és megetette, míg a gazdák távol voltak. Amikor a gazdagok visszatértek, alig hitték a szemüknek.
Ilona évek óta dolgozott a Kovács család házában. Aznap, miután a gazdák elutaztak, és ő befejezte a házimunkát, az ablaknál pihent egy kicsit. Hirtelen észrevett egy fiút, aki a kerítés mellett sétált. Sovány volt, rongyos ruhákban, és nagyon fáradtnak tűnt.
Biztos éhes gondolta Ilona, és együtt érzett a szegény gyerekkel. Ránézett az órájára, és rájött, hogy a gazdák még jó ideig nem érkeznek vissza, ezért kiment az udvarra.
Szia, hogy hívnak? kérdezte kedvesen, miközben odalépett a fiúhoz, aki figyelmesen nézelődött az utcán.
Marcell válaszolta ő, bizalmatlanul nézve rá.
Gyere velem ajánlotta Ilona. Adok neked almás pitéből és a fiú, habozás nélkül, követte őt. Nagyon éhes volt, egész nap nem evett semmit.
A konyhában Ilona egy nagy szeletet vágott a pitéből, és tányérra tette a fiú elé.
Milyen finom! kiáltott fel Marcell, beleharapva a pitébe. Az én anyukám is ilyen pitéket sütött!
Hol van az anyukád? kérdezte óvatosan Ilona. A fiú abbahagyta az evést, lehorgasztotta a fejét.
Régóta keresem Eltűnt mondta halkan.
Egyél, egyél mondta szelíden Ilona. Biztosan megtalálod.
Ekkor kinyílt az ajtó a gazdák visszajöttek. Ilona összerezzent, amikor meghallotta a lépteket.
Ki ez itt? kérdezte csodálkozva Péter, belenézve a konyhába. Szeme kitágult, amikor meglátta a fiút.
Kit hoztál be, Ilona? kérdezte szigorúan.
Ez a gyerek az anyját keresi, éhes volt, úgyhogy megetettem válaszolta nyugodtan, vállat vonva.
Most már mindenkit segítesz, aki az utcán találkozik veled? Mi meg ne számítsunk? háborodott fel Péter.
Marcell elsírta magát ezek hallatán.
Akkor én most elmegyek mondta, és otthagyta a pitének a megmaradt részét.
Zsófi közbevetette magát:
Várj csak, kisfiam mondta szelíden. Hol vesztetted el az anyukádat?
Zsófi mindig is kedvesebb volt a férjénél, és bár Péter gyakran megdorgálta túlzott gyengédségéért, nem tudta megváltoztatni a természetét.
A nagypapámnál élek, de ő gonosz. Állandóan dühöng vallotta be Marcell, egy régi fényképet elővéve a zsebéből. Ez az anyukám és az apukám, régen együtt éltünk mondta, és átnyújtotta a képet a gazdáknak.
Zsófi elvette a fényképet, és megmerevedett, amikor felismerte a lányukat, Máriát.
Péter, ez a lányunk! kiáltotta rengő hangon, átadva a képet a férjének.
Péter hitetlenül nézte, majd elvette a fotót.
Marcell, honnan van nálad ez a kép? kérdezte elámulva.
A nagypapámnál találtam. A hátulján volt egy cím, és eljöttem ide. Azt hittem, itt élhet anyukám válaszolta a fiú, kissé megnyugodva. A nagypapa azt mondta, hogy anyukám otthagyott, de én nem hittem neki!
Lehetetlen! ismételte Zsófi, visszaemlékezve, hogyan szökött el egykor a lányuk, Mária, egy Pál nevű férfival. Évekig nem hallottak felőle, majd egyszer csak visszatért és rövid időn belül autóbalesetben életét vesztette hazafelé. Az a nap rémálommá vált számukra, és csak ketten maradtak.
Hol van az apukád? kérdezte Péter.
Apukám már nincs. Hat hónapja meghalt sírt újra Marcell.
A pár sokkban volt. Megtalálták az unokájukat! A magánytól elfáradva úgy döntöttek, hogy magukhoz veszik a fiút.
Tudod, kicsikém, elviszünk a szobádba mondta Zsófi.
Anyukám is jön? kérdezte Marcell.
Anyukád most már apukád mellett van válaszolta szomorúan.
Marcell elsápadt.
Nem sokkal később a pár elintézte az örökbefogadás papírjait. A nagypapa nem ellenkezett, amikor megtudta, hogy egy jómódú családhoz kerül a fiú.
Ilona boldog volt. Annak a napnak köszönhetően, amikor találkozott a fiúval, a gazdái újra megtalálták a boldogságot. Idővel Marcell többé nem volt szegény árva. Jól öltözött fiúvá vált, kifinomult modorral és szerető családdal.
