Tegnap este átugrottam a szomszédomhoz, Gáborhoz, hogy kölcsönkérjek egy fúrót. Pizsamanadrágban és pólóban nyitott ajtót:
Gyere be nyugodtan, pont most vacsoráztam.
Bementem. A lakás rendben volt, a konyhában sült csirke illata terjengett. Az asztalon egy laptop, mellette egy pohár vörösbor.
Gábor 51 éves. Tizenkét éve elvált, azóta egyedül él. Mérnökként dolgozik, olyan 540 ezer forintot keres havonta.
Öt éve ismerem, mióta beköltöztem ebbe a házba. Azóta egyszer sem láttam nála nőt, még vendégségbe sem jött soha.
Átadta a fúrót, aztán töltött egy kis whiskyt is:
Ha már itt vagy, ülj már le egy kicsit, rég beszélgettünk.
Leültünk a konyhában és koccintottunk.
Rákérdeztem:
Gábor, miért vagy még egyedül? Nem keresel senkit?
Elmosolyodott:
Tudatosan nem keresek. Tudod, Zsolt, tizenkét éve vagyok magamban, és rájöttem, hogy nekem ez így jó.
Miért?
Töltött még, hátradőlt a széken:
Elmondom. Hat oka van. Pontosan tudom, mert a saját bőrömön tapasztaltam.
Első ok félelem a vagyoni veszteségtől válás esetén
Belekezdett:
Tizenkét éve váltam el. Tizennyolc évig voltam házas Mártával. Lányunk van, most 28, külön lakik.
Kortyolt egyet:
Azért váltunk el, mert félrelépett. Kollégájával buktam le. Elindítottam a válást.
És mi lett?
A bíróság fele-fele arányban osztotta meg a lakást, pedig én fizettem többnyire a részleteket. Eladtuk a lakást, megfeleztük a pénzt, abból vettem ezt az egyszobásat.
Rám nézett:
Zsolt, elvesztettem a vagyonom felét más hűtlensége miatt. És ez teljesen legális. Dolgoztam, fizettem a lakást, ő közben mással volt, de megkapta a fél lakást.
Hát ez a válás…
Igen. És most mond meg: miért kockáztassak újra? Ha találkozom valakivel, összeköltözünk, veszünk ezt-azt, három év múlva házasság is lehet és újra ott tartok, hogy elveszíthetek mindent. Nekem nem hiányzik ez a rizikó.
Hallgattam. Folytatta.
Második ok a nők nem támogatják a férfi álmokat
Tudod, van egy álmom. Szeretnék venni egy régi Pannónia motort, felújítani, hétvégente kirándulni vele.
Jó ötlet.
Én is így gondolom. Egy éve gyűjtögetek rá, még fél év, és megveszem. Régen, amikor házas voltam, hasonló vágyaim voltak. Meg akartam tanulni gitározni. Vettem egy gitárt, beiratkoztam tanfolyamra. Márta csak legyintett: Mit kezdesz ezzel? Negyven vagy, nem Leskovics Gábor. Otthagytam. Vízitúrával is így jártam: Túl gyerekes vagy, hitelt gürizünk, neked meg kaland kell? Persze sosem mentem.
Most az ablakon bámult ki:
A nők nem támogatják az ilyesmit. Szerintük gyerekesség. Most már magam döntök. Ha motort akarok venni, megveszem. Senki nem fogja lenézni.
Harmadik ok túlértékelt önbizalom
Gábor így folytatta:
Három éve felmentem egy társkereső oldalra. Őszintén kitöltöttem az adatlapom: kor, állás, fizu, hobbik.
Na és?
Pár nővel leveleztem. Az egyik, Kincső, negyvenhat éves, szépségszalon recepciós, kb. 170 ezret keres. Azt írta: Érdekes vagy, de csak olyan férfit keresek, aki 800 ezret fog haza. Jót nevettem.
És?
Megkérdeztem: Ön mennyit keres? Megsértődött, letiltott.
Nevetett egyet.
A legtöbb nő királynőnek képzeli magát. Albérletben lakik, keres 170 ezret, de a férfitől luxuséletet vár: kétszobás lakás, autó, nyaralás. Ő maga csak női energiát ad.
Kicsit hozzácsapta a poharat az asztalhoz:
Nekem megvan a saját lakásom, autóm, hobbim. De sok nő szemében ez semmi, mert nem vagyok milliomos. Miért is keresnék olyanokat, akik nem becsülnek meg?
Negyedik ok a háztartás menedzselése
Kérdeztem:
Hát a háztartás? Nem hiányzik a háziasszony meg a főzés?
Felnevetett:
Nézz körül, Zsolt! Tiszta? Tiszta. Egy óra alatt kitakarítok hetente. Mainap is finom vacsorát főztem, harminc perc alatt kész lett a csirke zöldséggel. Mosni? Géppel. Bedobom, elintézi.
Felállt, mutatta a rendet:
Nincs szükségem háziasszonyra. Magam elintézem. A mai nők fele főzni sem tud, mindent rendelnek vagy gyorsfagyasztottat esznek.
De hát vannak jó háziasszonyok is…
Persze, akad, de ritka. Meg sokan cserébe el is várnak mindent, hogy eltartod őket. Köszönöm, inkább főzök magamnak.
Ötödik ok a manipuláció és hazugság félelme
Gábor újratöltött. Mindkettőnknek.
Válás után volt két kapcsolatom. Rövid, de mindkettő hazudott.
Hogyan?
Az első, Tünde, azt mondta, elvált. Egy hónap után derült ki, férjezett, csak pótlást keresett, mert az ura keveset keresett.
Kortyolt.
Másik, Réka, azt mondta, nincs gyereke. Két hónap múlva megtudtam, hogy kettő van. Elhallgatta, nehogy elkerülje a férfiakat.
Ez kemény…
Az is. Elegem van a játszmákból. A mai nők gond nélkül hazudnak, csak hogy elcsábítsanak egy férfit. Utána csodálkoznak, ha nincs bizalom.
Hatodik ok a férfi kezdeményezés büntetése
Hátradőlt a széken:
Tavaly megpróbáltam ismerkedni egy könyvesboltban. Egy ötvenhez közelítő, szimpatikus nőt szólítottam meg a klasszikusoknál: Látom, Ön szereti a magyar irodalmat, ajánlhatok valamit? Úgy nézett rám, mint egy bűnözőre. Hidegen rám szólt: Köszönöm, megoldom egyedül. Elfordult és elsétált.
Elmosolyodott:
Ma minden férfikezdeményezést zaklatásnak vesznek. Ha írok egy üzenetet, már üldöző vagyok. Meghívom kávéra, akkor számító nővadász. Elegem van a visszautasításból.
Azért nem mindenki ilyen…
Nem, de a többség. Nem alázom meg magam többé. Ha valakinek kellek, majd ő lép.
Miért gondolkodtam el, és mire jöttem rá?
Gábor lehajtotta a maradék whiskyt. Rám nézett:
Nem mondom, hogy minden nő ilyen. De a normálisak ritkák, mint a fehér holló. És nagy a tét, ha hibázol: anyagi bukta, ideg, idő.
Felállt.
51 éves vagyok. Jó munkám van, kényelmes lakásom, autóm, barátaim. Boldog vagyok egyedül. Minek kockáztassam ezt egy kapcsolatért, ami jó eséllyel csak gondot hozna?
Hazamentem este, lefeküdtem. Gondolkodtam a szavain.
49 éves vagyok. 23 éve házas. Nálunk minden rendben. De ha egyedül lennék… lehet, én is így döntöttem volna.
Talán igen.
Most már jobban értem, miért él Gábor egyedül 12 éve, és miért nem keres párt fél a veszteségtől, vagy egyszerűen csak bölcsebb lett?
Tényleg annyira tönkreteszi a férfit egy válás, ha a nő félrelép, vagy túlzás ez?
Jogos-e egy 50 feletti férfinak elutasítani a kapcsolatokat, mert túl nagy a rizikó, vagy inkább csak félelmet takar?
Valóban nem támogatják a nők a férfi álmokat vagy csak rosszul választunk partnert?
Ma már én sem ítélem el Gábort. Inkább magamban is felteszem a kérdéseket és talán bölcsebb is vagyok tőle.
