Tegnap átmentem a szomszédhoz, Gergőhöz, hogy elkérjem a fúrót. Az ajtót melegítő nadrágban és pólóban nyitotta ki:
Gyere be nyugodtan, most vacsoráztam, mondta. Beléptem. A lakás makulátlanul tiszta, a konyhában isteni illat, sült csirke és fűszerek keveredtek a levegőben. Az asztalon laptop, mellette egy pohár vörösbor.
Gergő ötvenegy éves, tizenkét éve elvált. Egyedül él. Mérnökként dolgozik, úgy százhatvanezer forintot keres havonta.
Öt éve lakom ebben a házban, azóta ismerem őt. Még sosem láttam nála nőt, se vendégségben, se máskor.
Odaadta a fúrót, töltött egy kis whiskyt is pohárba:
Ülj le kicsit, ha már jöttél. Rég találkoztunk.
Leültünk, iszogattunk.
Aztán megkérdeztem:
Gergő, miért vagy egyedül? Nem akarsz párt találni?
Elmosolyodott, de keserűen:
Nem keresek szándékosan. Tudod, Zétény, tizenkét év egyedüllét után rájöttem, hogy nekem így sokkal jobb.
De mégis, miért?
Újratöltött, hátradőlt a széken:
Hat oka van. Egészen konkrét. Magamon tapasztaltam mindet.
Első ok a vagyonvesztés kockázata váláskor
Tizenkét éve váltam el. Tizennyolc évig voltunk házasok Évával. Van egy lányunk, most huszonnyolc, külön lakik.
Kortyolt.
Azért váltunk, mert megcsalt. Rajtakaptam a kollégájával. Benyújtottam a válópert.
És?
Az ítélet szerint a lakást ketté kellett osztani. Pedig a hitel nagy részét én törlesztettem. Végül eladtuk a lakást, elfeleztük a pénzt, ebből vettem ezt az egyszobás panelt.
Felém fordult:
Zétény, elveszítettem a vagyonom felét az ő hűtlensége miatt. Ez a magyar törvény szerint teljesen rendben van. Dolgoztam, fizettem a lakást, ő megcsalt és mégis kapott fele pénzt.
Hát, ilyen a válás
Pontosan. Na most mondd meg, miért vállalnám ezt újra? Ha most összejönnék valakivel, összeköltöznénk, három év múlva házasság, veszünk egy autót vagy valami mást, aztán egyszer csak elhagy Minek ez a rizikó?
Csöndben maradtam. Tovább folytatta.
Második ok a nők nem támogatják a férfi álmait
Tudod, Zétény, nekem van egy nagy álmom. Egy régi Pannónia motort szeretnék venni és felújítani. Hétvégén csak mennék vele vidéken.
Remek ötlet!
Már egy éve gyűjtögetek rá. Még fél év és veszek egy hetvenes évekbelit. Magam szerelném.
Vizet töltött a whisky után:
Amikor házas voltam, akkor is voltak álmaim. Szerettem volna megtanulni gitározni. Vettem egy gitárt, beiratkoztam tanfolyamra. Éva csak ennyit mondott: Minek neked ez? Negyven évesen már nem leszel Demjén. Ott abbahagytam. Szerettem volna kenuzni menni a Tiszára. Ő: Megőrültél? Még a lakáshitelt sem fizettük ki, te meg gyerekkedsz itt. Nem mentem el.
Az ablak felé nézett:
A nők nem értik a férfi álmokat. Szerintük ezek hülyeségek. Most egyedül vagyok. Ha akarok Pannóniát, senki nem mondja, hogy bolond vagyok.
Harmadik ok a nők túlzott önértékelése
Kb. három éve kipróbáltam egy társkereső oldalt. Őszintén kitöltöttem profilt: kor, munka, kereset, hobbi.
És?
Kapcsolatba kerültem néhány nővel. Az egyikük, Réka, negyvenhat éves, szépségszalon recepciós, havi ötvenezer forintot keres. Azt írta: Ön érdekes férfi. De csak akkor írjon, ha legalább háromszázat keres.
Felröhögött:
Visszaírtam: És maga mennyit keres? Megsértődött, letiltott.
Komolyan mondod?
Teljesen. Zétény, a mai nők többsége hercegnőnek képzeli magát. Ötvenezret visz haza, albiban kénytelen lakni, de olyan párt akar, akinek legalább háromszázezres fizuja, saját lakása, jó autója van. Felhoznak valami női energiát, de mást nem adnak hozzá.
Kiitta a whiskyt:
Százhatvanezret keresek, van saját lakásom, autóm. Szerintük lúzer vagyok, mert nem vagyok milliomos. Milyen kapcsolat lenne ebből? Minek bohóckodni?
Negyedik ok a háztartási feladatok megoldása
De mi van a háztartással? kérdeztem. Nem hiányzik a főzés, az otthon melege?
Elnevette magát:
Nézz körül, Zétény! Rend van? Rend. Takarítok hetente egyszer, egy óra az egész. Főzni? Most is csirkét sütöttem zöldségekkel. Félóra, nem több. A mosás is megy, beteszem a gépbe, kész.
Felállt, mutatta a konyhát:
Utazótáskák, bőröndök
Nincs szükségem nőre háztartás miatt. Magam is mindent elintézek. Tudod, hány nő nem tud egyáltalán főzni? Legalább a fele. Dobozt rendelnek, mirelitet esznek.
Azért vannak jó háziasszonyok is
Biztos vannak. De ha cserébe elvárja, hogy én mindent fizessek neki, akkor inkább főzök magamnak.
Ötödik ok félelem a manipulációtól, hazugságtól
Töltött még whiskyt, nekem is.
Válás után volt két rövid kapcsolatom. Mindkét nő hazudott.
Hogyhogy?
Az első, Lilla, azt mondta, hogy elvált, egy hónapig voltunk együtt. Később tudtam meg: férjezett, csak eltitkolta, mert a férje keveset keresett.
Kortyolt:
A második, Dalma, azt mondta, nincs gyereke. Két hónapot voltunk, aztán kiderült, hogy kettő is van csak titkolta.
Ez súlyos
Az. Belefáradtam a hazugságokba. A nőknek természetes, hogy kicsit alakítanak az igazságon, hogy elcsípjenek egy jó férfit. Aztán meg csodálkoznak, hogy miért nem bízunk bennük.
Hatodik ok a férfi kezdeményezés büntetése
Gergő hátradőlt, fáradtan:
Utoljára egy éve próbálkoztam az ismerkedéssel. Egy könyvesboltban történt. Egy nő, olyan negyvenöt körüli, a klasszikus irodalmat böngészte. Tetszett is.
És?
Odaléptem, mondtam: Jó napot, látom, szereti a klasszikusokat, ajánlhatok egy kiváló magyar könyvet. Rám nézett, mint egy perverzre: Köszönöm, majd magam döntök. És otthagyott.
Elhúzta a száját:
Zétény, ma már minden férfi kezdeményezést zaklatásnak vesznek. Ha szóba állsz: beteg vagy. Írsz a neten: zaklató. Meghívod egy kávéra: biztos az ő pénze kell.
Azért nem mindenki ilyen
Nem, de a többség. Belefáradtam a visszautasításokba meg a hűvös tekintetekbe. Már nem kezdeményezek. Ha egy nő tényleg akar valamit tőlem, mutassa ki, én már nem fogom magam megalázni.
Miért gondolkodtam el az egészen?
Gergő kiitta az utolsó kortyot, rám nézett:
Zétény, nem mondom, hogy minden nő rossz. Vannak kivételek. De megtalálni őket egy lottónyereménnyel ér fel. Az ár viszont túl nagy: pénz, idő, idegek.
Felállt.
Ötvenegy vagyok, van jó munkahelyem, lakásom, autóm, hobbim, barátaim. Boldog vagyok egyedül. Miért tenném kockára ezt a boldogságot egy olyan kapcsolatért, ami nagy valószínűséggel szakítással és vagyonvesztéssel végződik?
Hazamentem, lefeküdtem. Gergő szavai jártak a fejemben.
Negyvenkilenc vagyok, huszonhárom éve házas. Minden rendben köztünk. De ha egyedül lennék Vajon én is ezt az utat választanám?
Valószínűleg igen.
Igaza van annak, aki tizenkét évig él egyedül, mert fél a veszteségektől, vagy csak gyáva és nem meri vállalni a kapcsolat kockázatát?
Tényleg tönkreteszi a férfit a válás, még ha a nő a hibás, vagy ez már túlzás?
Elfogadható, ha egy 50 feletti férfi a veszteségektől való félelem miatt lemond a szerelemről, vagy ez önzés és félelem az élettől?
Valóban a nők lenézik a férfiak álmait, vagy csak rossz embert választanak a férfiak?
