Hol van az leírva, hogy ez a te levegőd? A lépcsőház közös terület. Ha akarom, itt dohányzom, ha akarom, köpködök. Tanulj jogot, asszony!
Virág, szomszédom, Gyöngyi húszéves lánya, édesen illatozó, sűrű füstfelhőt fújt egyenesen az arcomba. Mellette két srác terpeszkedett a fordulóban az ablakpárkányon. A hideg betonpadlón cigarettacsikkek, üres energiaitalos dobozok és napraforgóhéj hevertek.
Én, mint a Győri Villamosgépgyár főkönyvelője, nem kezdtem köhögni, nem csapkodtam kétségbeesetten, ahogy azt a fiatalok várták tőlem. Csak megigazítottam a szemüvegem, és úgy néztem Virágra, ahogy az üzemvezetők sem szeretik, amikor leltározás van.
Ez mindenkié, Virág mondtam jéghideg hangon. Tehát itt nem dohányzunk, nem köpködünk, nem csinálunk disznóólat. Öt perced van eltakarítani ezt a mocskot. Ha nem, akkor másként beszélgetünk.
Úúú, de megijedtem! vágta grimaszba magát Virág, és demonstratívan leverte a hamut a frissen feltörölt folyosóra. Menj, igyál valami vérnyomáscsökkentőt, Laci bácsi, még elkap egy agyvérzés! Anyámnak sírsz majd? Ő mondta, hogy itt üljek, ne odabent füstöljek.
A két srác dőlt a nevetéstől. Az ajtóm hangosan bevágódott, kizárva a lépcsőház lármáját.
A folyosón sült krumpli és öreg fa illata terjengett otthonos volt, de mindezt most elnyomta az olcsó cigaretta bűze, ami átszűrődött a zárban. A konyhában az asztal fölé görnyedve ült Pisti.
Pisti harminckét éves volt, de korán kopaszodott és görnyedtsége miatt negyvennek nézett ki. Ő, néhai feleségem unokaöccse, már tíz éve lakott nálam. Halk, félénk, kicsit dadogós, győri órásműhelyben dolgozott, és a saját árnyékától is rettegett. A szomszédok fura szerzetnek hívták, remek célpont volt a gunyoros megjegyzésekre.
L-laci bácsi, megint ők? húzta be a nyakát Pisti a zajokra.
Egyél, Pisti. Ez nem a te gondod mondtam, miközben krumplit szedtem neki. Belül viszont forrtam a méregtől.
Este átmentem Gyöngyihez. Köntösben, arcmaszkkal és telefonnal a kezében nyitott ajtót.
Gyöngyi, a lányod dohányzóklubot csinált a bejáratomnál. A füst bejön, a zaj elviselhetetlen. Kérem, tegyél valamit.
Gyöngyi csak forgatta a szemét, telefonját le sem tette:
Laci, minek pattogsz ennyire? Még fiatalok, hova menjenek? Odakint hideg van, ne vedd már a lelkedre! Nem drogosok, csak beszélgetnek kicsit! Legyél elnézőbb. Neked úgyse lett gyereked, gondolom, azért idegesít. Pistid meg amúgy is féleszű, neki mindegy.
A szúrás pontos volt, sunyi is. Lenyeltem a választ.
Fiatalság bolondság, mi? És a te fiad zavarna téged? Rendben, Gyöngyi. Vettem az adást.
Hazamentem, leültem az íróasztalomhoz, elővettem a papírokat. Az érzelmek a gyengéknek valók; az erősebbeknek ott a Polgári Törvénykönyv és a köztisztasági szabályok.
A következő héten csendben maradtam. Virág úgy vélte, öreg Laci beletörődött, és végképp birtokba vette a lépcsőfordulót. Régi fotelt cipelt be a szemétdombról, a zene éjfél utánig bömbölt.
A végjáték pénteken jött el.
Pisti hazafelé tartott a munkából, kezében egy zacskó élelmiszerrel és egy kis dobozzal ügyfélmegrendeléssel. Amikor befordult, Virág udvarlója, a Savanyú gúnynevű srác feltette a lábát.
Pisti megbotlott, a zacskó kiszakadt, az almák elgurultak a koszban, pont a csikkek közé. A doboz a falnak pattant.
Nézd már, a strucc repül! vihogott Savanyú.
Virág lassan fújta ki a füstöt:
Hé, szerencsétlen, nézz a lábad elé! Nehogy már te panaszkodj itt! Szedd össze gyorsan, amíg kedvem van.
Pisti vöröslött, remegett, könnyes szemmel kapkodta az almákat. Megszokta. Mindig is hozzá volt szokva, hogy láthatatlan, hogy lehet őt rugdalni, mert úgysem védik meg.
A lakásajtó kivágódott. Én álltam a küszöbön, nem seprűvel vagy sodrófával, hanem mobillal kamerás telefon egyenesen Savanyúra irányítva.
Köztisztasági szabálysértés, zaklatás, károkozás mondtam hangosan. Mindent felvettem. Most hívom a rendőrt, holnap megadom minden anyagot a közös képviselőnek.
Tedd le azt a mobilt, öreg! lépett volna közelebb a srác, de visszarettent a pillantásom hatásosabb volt bármely rendőrnél.
Pisti, felállsz szóltam hátra, nem is nézve rá. Gyere be.
D-de az almák rebegte.
Hagyd csak. Az már szemét. Mint minden, ami most ezen a folyosón van.
Amikor az ajtó bezárult mögötte, Virághoz fordultam.
Most hallgass ide. Azt hitted, hogy hetet-havat tűrtem? Dossziét gyűjtöttem.
Miféle dossziét? fújt Virág, de a hangja már bizonytalan volt.
Kapcsolatba léptem a lakás tulajdonosával. Az anyád nem tulaj, ugye? A lakás az apádé. Ő Budapesten él, és azt hiszi, a lánya szorgalmas orvostanhallgató, nem pedig garázda, aki dőzsöl a lépcsőházban.
Virág arca kifakult. Az apja nemcsak szigorú volt, hanem szinte zsarnok, s csak akkor tartotta el őket, ha a lánya példásan viselkedik.
Nem mered suttogta.
Már elküldtem. Tíz perce megkapta a képeket, videókat, a feljelentést a rendőrségre és a közös képviselőnek. Fel vannak sorolva dátumok, bizonyítékok: szemét, zaj, dohányzás. A körzeti megbízott fél órán belül jön. Apád holnap reggel érkezik.
Szombat reggel férfias, dörgő hang töltötte meg a lépcsőházat.
Teát főztem, amikor csöngettek. A küszöbön egy magas, markáns férfi állt drága kabátban Virág apja, Zoltán. Mellette leszegett fejjel síró Gyöngyi, Virág sehol.
László úr? udvarias, de ellentmondást nem tűrő hang. Bocsánatot kérek a lányom és volt feleségem viselkedéséért. A koszt a takarítók elintézték. A festés költségét állom. Virágot kollégiumba költöztetem, pénzügyi támogatás vége.
Bólintottam, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Rendben van. De lenne még valami.
Hívtam Pistit. Kigörnyedt vállakkal, lehajtott fejjel jött.
Tegnap az ön ismerőse megsértette az unokaöcsémet mondtam higgadtan. Az órás rendelését is összetörte. Pisti kivételes órás. Olyan szerkezeteket javít, amiket Svájcban sem vállalnak.
Zoltán érdeklődve végigmérte Pistit.
Órás?
Re-restaurátor bátortalanul, de egyre határozottabban felelte Pisti.
Hát… Zoltán közel lépett, Pisti ösztönösen hátrált, de ő csak kezet nyújtott. Zsebóragyűjteményem van, az egyik Breguet vagy egy éve áll, három műhely is visszautasította. Megnéznéd?
Pisti felnézett. Először tekintettek rá igazi mesterként, nem életképtelenként.
Pr-próbálhatom… ha a rugó egyben maradt.
Megbeszéltük. Zoltán megrázta Pisti sovány kezét. Bocs a lányomért, öcsém. Elrontottam a nevelést. Ne haragudj! Kompenzációt és megrendelést kapsz.
Mikor bezárult az ajtó, Pisti hosszú ideig nézte a kezét. Kihúzta magát. Rég volt, hogy ilyen egyenesen állt.
Laci bácsi mondta végre szinte dadogás nélkül, határozottan Szerintem azokat az almákat előkotrom. Ne vesszen már kárba a koszt.
Elfordultam az ablaktól, hogy ne lássa: az arcomon könnyek csillannak.
Menj, szedd csak össze, Pisti. Közben vízforralót is tegyél fel. Ünnepnap van ma nekünk.
A lépcsőforduló tiszta és csendes volt. Klór és friss festék illatát lehetett érezni. A lakásból pogácsaillat és Pisti nyugodt, magabiztos hangja szűrődött ki, ahogy nekem a tourbillon szerkezetét magyarázza.
A dohányzóklub örökre bezárt.
