A szökött menyasszony
Bence leszállt a vonatról, búcsúzott a kalauztól, majd a régi, földszintes vasútállomás épületébe sietett. A csarnokban egyetlen nagy terem fogadta. A falak mentén jegyiroda, újság- és üdítőbódék sorakoztak, a középen pedig egymáshoz hegesztett vas székek álltak. Balra a bejárattól egy kis büfé, mögötte egy telt alakú asszony. Tizenheten ültek, várva a vonatukat.
— Fiatalember, adjon már száz forintot, nem jön ki a jegyre — szólt hozzá egy határozatlan korú nő. Piros arca festékfoltokkal, az alkoholos lehelet pedig megcsapta Bence orrát.
— Nem inkább egy szendvicset vennék önnek? — kérdezte Bence, majd a nő karjába kapva a büfé felé indult, de az kirántotta magát.
— Hagyjion már békén! Pedig rendes embernek látszik — kiáltotta át a csarnokot.
Egy pillanatra elcsöndesedtek a beszélgetések, mindenki rájuk nézett, de máris visszafordultak, újra felhangzott a zsivaj.
— Menjen már… — A nő elsétált.
Bence csak elsántikált a büféhez.
— Jól tette, fiatalember, hogy nem adott neki pénzt. Minden nap itt koldul. Milyen szép asszony volt valaha. Hát ez a szerelem… — A büfésasszony sóhajtott, megrázta a fejét. — Kávé egy pogácsával?
— Köszönöm, nem. Majki faluba kell utaznom. Hol áll meg a busz?
— Majki irányába ma már nincs busz. Holnap reggel fél hatkor indul. — A büfés látta Bence csalódottságát. — Kint az utcán mindig állnak magánsofőrök. Esténként mellékállásban fuvaroznak, de drágán számolnak.
— Köszönöm. — Bence markosabban megfogta a nagy sporttáskáját, majd kiment.
Kint már besötétedett. Kihúzta a kabátja zsebéből a telefont, tárcsázott, de senki sem vette fel.
Ekkor az állomás mellett ezüstszínű Lada állt meg, belőle egy lány ugrott ki, és Bence mellett rohant az épületbe. Ismerősnek tűnt a körvonala, de honnan? Itt járt először, nem láthatta még. Bence visszament az állomásra. A lány a büfésasszonnyal beszélgetett.
— Lehet, egy teát? — kérdezte a büfés.
— Köszönöm, néni Lujza, megyek már. — A lány hirtelen megfordult, és beleütődött Bence-be. — Bocsánat, nem vettem észre.
Bence a kék tó szemeit látta, a pufók arcán a gödröcskéket, és rájött, hogy ennél szebb lányt még nem látott.
— Mellesleg, Pista épp Majkiba megy. Pista, vigyed már el a fiatalembert! — mondta a büfésasszony.
A lány figyelmesen végignézte Bence-t.
— Viszlát, néni Lujza. Gyerünk — szólt Bence-nek, és kiment.
Bence alig tudta követni. Pista kinyitotta az utasajtót, kihúzott egy nagy csomagot.
— Hadd segítsek! — Bence kinyújtotta a kezét.
— Ne! Ez a fátyol és a virágok — mosolygott a lány, és gödröcskék jelentek meg az arcán. — Inkább nyissa ki a hátsó ajtót.
Pista a hátsó ülésre tette a csomagot, majd Bence-hez fordult: — Üljön be.
— Várjon! Ön Boglárka! Most esett le, honnan ismerős! Sokkal szebb élőben! — Bence sietve hozzátette, amikor a lány meglepődött: — Hát hozzá jövök Balázzsal a lagziBence a lány kék szemébe nézett, és tudta, hogy minden jóra fordul majd, hiszen végre megtalálta a boldogságot.
