Régi idők története jut eszembe, amikor Irén húszévesen férjhez ment, és huszonkettő évesen világra hozta első, egyetlen gyermekét. Irén nem igazán kedvelte a gyerekeket. Amikor kisfiát megszülte, férjével együtt a nagymamára bízták a gyerek gondozását. Minden hónapban küldtek neki némi forintot, de ők maguk gondtalanul éltek, ahogy épp kedvük tartotta. Két év múlva viszont életük megváltozott: nagymama elhunyt, így a fiút haza kellett hozni.
Irén haragot érzett fia iránt. Ritkán találkozott vele, ezért bölcsődébe adta, majd óvodába, később pedig iskolába. A fiú az iskolában gyakran céltáblája lett a gúnyolódásnak. Nem tudott olvasni, sem írni. Iskolai tanárok többször hívták a szülőket, de Irénnek sosem volt ideje. Egyszer, a férje mégis elment a szülői értekezletre. A tanárok rögtön megragadták az alkalmat és elmondták neki, milyen problémás a fiuk viselkedése. Hazafelé a férj, dühében, övvel verte meg a fiát.
Amikor a fiú végzett az iskolával, Irén azonnal egy gyárba küldte dolgozni. Ott találkozott leendő feleségével, Piroskával. A gyár vezetősége lakást adott az ifjú párnak. Amikor Irén unokákat kapott, feléjük sem járt túl gyakran érzéseihűvös maradt velük szemben is.
Néha, ünnepeken küldött pár forintot az unokáknak. Aztán eljött az idő, amikor Irén nyugdíjba ment. Nagy, fényűző ünnepséget szeretett volna rendezni. Ezért a fiához fordult: Küldtem neked pénzt a bankszámládra. Menjetek el Piroskával, vásároljatok ételt, meg egy kis ékszert is. A nyugdíjas ünnepem nálatok lesz. Igen, anya. A fiú, feleségével elküldte a gyerekeket vidékre, hogy ne zavarjanak, és hozzáfogtak az ünnepi készülődéshez.
Minden elkészült, majd Irén megérkezett. Elégedett volt. Nem rossz, most menjetek a konyhába! Mindjárt jönnek a vendégek, fogadjuk őket, majd leülünk veletek, ha elmentek. A fia és menye engedelmeskedtek, a konyhába mentek. A vendégek egész éjjel ettek, ittak, táncoltak. Miután mindenki távozott, Irén bejött a konyhába: Maradt egy szelet torta, osszátok el. Rosszul érzem magam, hazamegyünk, nem tudok maradni veletek. A fiát mélyen megbántotta az eset.
Egy héttel később Irén telefonált: Fiam, be kell mennem a kórházba műtétre. Hozz nekem pár dolgot, küldöm a listát. Nem, Piroskával nyaralni megyünk. Tudtad, hívd apát. Viszlát. Végül valaki szembesítette Irént azzal, hogy nem csak róla szól a világ.
