Szia, képzeld el, mi minden történt Rékánál és Viktor Némethnél!
A te szerelmed miatt esek ki az egyetemről! Mi tanulni akartunk, nem házasságot kötném! szólt felháborodva a szülője, miközben még egy jó vidéki lányt is vártak a családba. A fiú forró szerelmét ezért elválasztásra szánták. A szülő kérésére Viktor elhagyta a főiskolát, hogy szolgálatba menjen.
Réka otthon rendet teremtett. Felcserélte a tapétát, új függönyt húzott a szobákra, s még az ágrendszert is átnézte. Réka szerette a rendezettséget, így a lelke is nyugodt maradt.
A legbelső sarokban talált egy dobozt Viktor leveleivel. Mióta nem nyitottam ki őket! gondolta, és elfelejtette a takarítást. Egyesével átolvasta a sorokat, egyik után a másik
Viktor és Réka a Budapesti Műszaki Egyetemen ismerkedtek meg. Viktor a városban nőtt fel, Réka meg a környékbeli faluból jött. A lány vonzotta a fiút a hosszú fekete hajával, a ragyogó szemeivel és a karcsú alakjával.
Kezdetben Viktor a város zaját hozta Rékának, aki inkább csendes és félénk. Naponta új trükkökkel próbálta elnyerni a kedves lány szívét: virágokat hagyott a kollégiumi szobája előtt, éjjelente megjelenhetett az ablakban, jó éjszakai kívánságot suttogva. A szoba az első emeletnél volt.
A diákélet fülledt bulikkal, sétákkal és csókokkal telve száguldott el. Az első év gyorsan elszállt, és a szerelmesek mindig együtt voltak.
Ám Viktor elhanyagolta a tanulást. Nem is szerette volna a tudományok sziklás útját, amikor ekkor a szerelem elragadta. Kitiltották az egyetemről, de őt ez nem rázta meg.
Találok munkát, később felveszem a részidős tanulmányt, és akkor házasodunk magyarázta Viktor Rékának. Beállt egy gyárba, és megmondta a szüleinek, házas akar lenni. Réka szülei csak annyit tudtak, hogy a lánya néhányszor járt már náluk.
Viktort az is nyugtatta, hogy a családuk nem örül a hírnek. Apja és anyja már egy barátuk lánya, Zsófia, felvértezését tervezték a fiuknak. De sem Viktor, sem Zsófia nem akarták ezt a szituációt.
Viktor azt hitte, hogy a szüleket meg tudja győzni, elmondja nekik, mennyire szereti Rékát, és ők megértik, hogy nélküle nem élhet. De a reakció csak egyre keményebb lett.
A te szerelmed miatt hullott ki az egyetemről! Mi tanulni akartunk, nem házasságot kötném! kiabálta a feje. A szülő úgy döntött, Viktor a szolgálatba menjen, hogy a lángot lehűtse.
Réka szomorult a távolmaradó szerelme nélkül. Egyetlen erőt a Viktor által írt, szenvedélyes levelek adták. Aztán egyszer a levelezés hirtelen megállt. Hónapok, két-három hónap, sőt fél év semmi sor nem érkezett. Réka elveszettnek érezte magát.
Ilyen előfordul, a szerelem elhalványul, ha elválasztják nyugtatta egy közös osztálytársa, Sándor. Sándor, akivel Viktor is barátkozott, titokban Rékát szerette már régóta, és elmondta Viktornak, hogy ne írjon már leveleket, mert hamarosan házasodni fognak.
Réka végül elfogadta a sorsot, visszatért a tanulmányaihoz, barátokkal körülvéve, Sándortól pedig mindig megkapta a gondoskodó, őszinte figyelmet. Legyen Sándor is boldog, gondolta, és beleegyezett a felkérésébe.
Réka alig tudta eldobni Viktor leveleit, de kézét nem mozdította. Egyik dobozba pakolta őket, és félrekapcsolta.
Új élet kezdődött. Viktor szülei hamar közölték, hogy Réka Sándorhoz ment el. Az idő gyorsan repült egy évtized, két évtized. Réka és Viktor ugyanabban a városban éltek, de párhuzamos, egymástól elvágott életet éltek. Rumort hallottak, hogy Viktor már házas, de nem Zsófiával, hanem egy másik nővel, és van egy fiuk.
Réka életét a nyugalom és a megszokott rutin határozta meg. Sándorral két lányuk született, a gyerekek és a munka lett a fő értelme. Nem maradt több lelki megfeszültség, mindketten a saját “lámkáját” húzták.
Harmincöt év telt el. A család feloszlott: a házasságban hiányzott a szeretet, a férfi mellényt talált, a lányok felnőttek, saját családokkal élnek, már nincs semmi, ami összekötné őket.
Viktor is hasonló sorsra jutott: a házassága véget ért, és ő maradt egyedül. És ekkor Réka megtalálta azt az utolsó levelet. Könnyek és mosoly keveredtek a szemében. Rájött, mennyire kíváncsi már, hogy hol van Viktor most, mi történt vele. Szeretett volna csak egyszer találkozni, egy kávé mellett beszélni.
Így hát írt egy rövid levelet a régi címére, megkérve, hogy találkozzanak a háza előtt lévő kávézóban. Nem gondolkodott sokáig: a levelet bedobta a legközelebbi postaládába.
Másnap már bűnössze lett: Miért vagyok ilyen buta? morfondírozott. Eközben Viktor hazafelé tartva megpillantotta a postahivatalt. A levél? Manapság ritkaság. Megnyitotta a borítékot, és a névre nem tudta elhinni a saját magát. A levél olvasása után az idő mintha visszafordult volna.
Az előre megbeszélt órában Viktor belépett a kávézóba. Szíve dobogott. Az asztal körül senki sem volt, csak egy nő ült egy sarokban.
Réka közelítette meg halkan Viktor.
Igen fordult felé, és a szemébe nézett.
A tekintetét egész évek óta őrizte. Ez volt ő, ugyanaz a Réka, aki egykor a szívét rabul ejtette. Sőt, most újra együtt sírtak, nevettek, meséltek.
Kéz a kézben, kiléptek a kávézóból, és megfogták egymás karját, mintha soha többé nem akarnának elválni.
P.S. A találkozás óta már majdnem öt év telt el. Réka és Viktor újra egymásra talált, minden napot boldognak éreznek. Az igazi szerelem nem tűnik el hirtelen most már teljesen is biztosak ebben.
