A száraz ág reccsenését a lábam alatt észre sem vettem. Csak annyit éreztem, hogy hirtelen felfordult a világ, minden színben forgott, mint egy kaleidoszkóp, majd egy pillanat alatt szétrobbant milliónyi ragyogó csillaggá, ami aztán egy helyre húzódott össze, méghozzá a bal karomban, a könyök fölött.
Jaj kaptam a sérült karomhoz, és rögtön felszisszentem a fájdalomtól.
Iván! szaladt oda hozzám Judit, a barátnőm, és térdre vetette magát elém Nagyon fáj?
Nem, édes, csuda jó! próbáltam gúnyosan összeszorított fogakkal felelni, de inkább nyüszítés jött ki belőlem.
Judit óvatosan a vállamhoz nyúlt.
Ne! kiáltottam rá váratlan élességgel, villogó szemmel Fáj, ne érj hozzám!
Kettős volt a dühöm. Először is, miatt, hogy jó eséllyel eltörtem a kezem, és a következő hónapban hallgathatom a haverjaim gúnyolódását az elkerülhetetlen gipsz miatt. Másodszor, mert magamtól, balgán másztam fel arra a fára, csak hogy Juditnak villogjak az ügyességemmel és “férfiasságommal”. Az első okkal még valahogy kiegyezik az ember, de a második kikészített. Nem elég, hogy beégtem a lány előtt, most még sajnálni is akar!
Felálltam, a lógó karomat tartva, és határozott léptekkel elindultam a kórház felé.
Iván, ne aggódj, minden rendbe jön! lépdelt mellettem Judit, igyekezve biztatni és megnyugtatni.
Hagyjál már, megálltam, és lenéztem rá mitől lenne rendben? Értsed már meg, eltörtem a kezem! Menj haza, hagyj békén!
Ezzel szó nélkül sétáltam tovább, magam mögött hagyva Judit döbbent, szürkészöld szemét és suttogását:
Minden rendben lesz, Iván minden rendben lesz
***
Kovács Iván úr, ha huszonnégy órán belül nem érkezik be az összeg, nagyon szomorúak leszünk. Ja, el ne felejtsem, holnap ónos esőt mondanak, óvatosan vezessen. Tudja, egy autó könnyen megcsúszhat Balesetek mindig előfordulnak, ezek olyan dolgok, amik senkivel sem kivételeznek. Minden jót!
A hang a vonal másik végén abbamaradt. Elhajítottam a telefont, és a fejembe markoltam, hátravetve magam a forgószékben.
Honnan szerezzek ennyi pénzt? Ez az átutalás csak jövő hónapra volt tervezve
Felsóhajtva újra felvettem a telefont, és bepötyögtem a számot.
Oláh Mária, ma át tudnánk utalni a holdingnak a gépszállítmány ellenértékét?
De Iván úr
Megoldható vagy sem?
Meg, de akkor a kifizetések ütemterve
Majd megoldom! Utald ma a holdinghoz, és kész!
Rendben, de lehet ebből baj
Már le is tettem anélkül, hogy tovább hallgatnám. Dühömben az öklömmel belecsaptam a karfába.
Rohadt vérszívók
Valami lágyan és váratlanul megérintette a vállamat, meg is rezzentem.
Judit, hányszor kértelek, hogy munka közben ne gyere mögém? Hányszor?!
A feleségem, Judit finoman a fülemhez hajolt, a hajamba simított.
Iván, csak ne idegeskedj, jó? Minden rendben lesz.
Elég már ebből a “minden rendben lesz”-ből! Unom már! Ha holnap kinyírnak, akkor neked is jó lesz?
Felugrottam, megragadtam a kezét és eltoltam magamtól.
Mit csináltál odabent? Főzöd a levest? Menj, főzz csak, ne idegesíts, nélküled is elegem van!
Judit felsóhajtott, elindult kifelé. Az ajtóban még visszanézett, és suttogva mondta el újra ugyanazt
***
Tudod Most, ahogy itt fekszem, végiggondolom az életünket
Az öreg félig kinyitotta a szemét, összemosódó tekintettel nézett az őszülő, hajlott asszonyra. Valamikori szép arcát pókhálónyi ráncok fedték, válla lekonyult, a hát tartása rég nem volt már a régi. Judit, el nem engedve a kezem, óvatosan megigazította a karomban az infúziót, aztán mosolygott.
Amikor bajba kerültem, akár élet-halál közt lebegtem, mindig megjelentél, és ugyanazt hajtogattad. El se tudod képzelni, néha mennyire idegesített ez a mondatod. Legszívesebben meg tudtalak volna fojtani ezért az egyszerűségért, próbáltam nevetni, de csak hosszan köhögtem. Amikor elült, folytattam, eltörtem kezem-lábam, fenyegettek, mindent elvesztettem, olyan mélyre estem, ahonnan kevesen másznak ki, te pedig mindig csak azt ismételted: “Minden rendben lesz”. És tudod mit? Soha nem hazudtál. Honnan tudtad előre?
Nem tudtam én semmit, Iván sóhajtott Judit. Azt hiszed, neked mondtam? Magamnak mondtam, hogy kibírjam. Bolondul szerettem egész életemben ezt az ostoba fejedet. Te voltál az életem. Amikor rossz volt neked, én belül megőrültem, sírtam, éjszakákon át nem aludtam Csak magamnak suttogtam: “Ha legalább él, minden rendben lesz”.
Rövid időre lehunytam a szemem, megszorítottam a kezét.
Most már értem Még dühös is voltam rád emiatt. Bocsáss meg, Juditkám Nem is gondoltam rád eleget életem során. Micsoda ostoba voltam.
Judit észrevétlenül letörölt egy könnycseppet a ráncos arcáról, majd fölém hajolt.
Iván, ne aggódj
Egy pillanatra rám nézett, majd óvatosan a mellemre hajtotta a fejét, közben simogatva a lassan kihűlő kezemet.
Minden RENDBEN volt, Ivánkám, minden rendben volt
Most, öregen visszagondolva, rájöttem: egész életem a makacsság vezérelte, de végül minden vihar után valóban kisütött a nap. A hit, a szeretet, a türelem mindig tartott engem még akkor is, amikor nem értettem, honnan jön ennyi biztatás. Ebben rejlett az élet legnagyobb igazsága.
