Ilona még nyugdíjba vonulása előtt szenvedélyes horgász volt, és nyugdíjas korában is minden szabad percét a Duna partján tölti, ujjakkal szorítva a botot. Férje, László még dolgozik: a budapesti ifjúsági sportiskola edzője, ahol tanítványai a környék hírnevét építik sporteredményekkel. Ezért László is szeretne a feleségével órákat a folyón ülve a nyugodt víztükröt nézni, de a szoros edzésprogramja miatt csak hétvégén tud kicsit szabadulni.
Egy szombaton, a járványkorlátozások közepette, a gyerekek online tanulnak, így László könnyed szívvel berakja a horgászfelszerelést a kocsi csomagtartójába, beül a felesége Ilona, és felveszi a két unokáját, Bencét és Rékát (nagyobb unoka, Márton már befejezte a szakiskolát, és a tűzoltóegységnél dolgozik). Indulnak, amikor a szomszéd házból egy kisfiú, Krisztián, aki a gyerekek korhopontja, kíváncsian nézi őket elmenni.
László lassít, lecsukorja az ablakot, és kérdezi:
Krisztián, jössz velünk horgászni?
Krisztián szeme felragyog, rögtön beugrik a házba, megkérdezi nagymamáját, Erzsébetet:
Kérhetem, hogy velem is menjetek?
Várunk benneteket válaszolja László, és a kisfiú gyorsan felkapja a sapkáját, a sálját, a kesztyűt, majd beugrik a hátsó ülésre.
Megérkeznek a megszokott horgászhelyre, ahol a Bakonyi család már tudja, hol szöknek a nagy, zsíros süllők. László a parton tábortűzet rak fel, hogy mindenki megmelegedjen, Ilona egy összecsukható székbe ül, és a gyerekek a homokban fociznak. Ilona a horgát az élő csalival húzza, figyeli a úszócsíkot, közben szemmel tartja Bencét és Rékát, nehogy rosszat csináljanak.
Hirtelen a bot leereszkedik: a horgászbott lassan rántja a súlyt, Ilona óvatosan felhúzza a zsinórt, és fél óra múlva egy hatalmas süllő felugrik a levegőbe, majd a keze könnyed mozdulattal a vödörbe csapja.
Az első megcsinálta mosolyog Ilona, és azonnal új csalit vesz a szálra.
A gyerekek a homokba kapott labdát rúgnak, kapukat rajzolnak, és közben újra húzza a botot a víz. Ilona újabb süllőt kap, ekkor a vödör már három halat csobogtat.
Ez a süllő varázsló! suttogja Ilona a gyerekek felé.
Mi kívánhatunk? kérdezi Bence izgatottan.
Hogy a vödrök maguktól hazatérjenek tippeli a nagyanyja, miközben újabb csalit rak a horogra.
Nem, a vödrök unalmasak! szomorúan válaszol Bence.
Ilona felveti a kérdést:
Akkor kívánj, hogy a királylány szeressen téged, mint a mesékben!
Krisztián félve kérdezi:
Engedhetem?
Ilona bólint, Krisztián szorosan megfog egy süllőt, suttog a szájába, majd a hal újra a vízbe siet.
A jelenet után László megkérdezi:
Nem fog?
Ilona filozófikusan rámutat:
Dobd a jót a vízbe, s eljön vissza.
Hazafelé a gyerekek elálmosodnak, Krisztiánt László a karjára veszi, és átadja a nagymamának. Bence és Réka ágyba dőlnek, és kérdezik:
Tudtad, mit kívántunk?
Krisztián titokban a süllőhez szól:
Bárcsak lenne egy nagyapa!
Erzsébet elfojtja a nevetését:
Ne mondjátok el, nehogy elvész a kívánság!
Az estét László hallevest főz a süllőből, a gyerekek megnyugszanak és aludni mennek. Ilona a nap eseményein gondolkodik: a kisfiú hiányzó apaáról.
Este, miközben a férje mellé dől, azt mondja:
Szomorú, hogy Krisztiánnak nincs nagyapja.
László elgondolkodik, majd ötlet jut a fejébe. Telefonál egy régi barátjára, Gáborra, a környék sportiskolájából, aki már évek óta Székesfehérvárban él.
Gábor, sokat kellene Krisztiánnak! Nem tudja, ki legyen a nagypapája. magyarázza László.
Gábor nevetve válaszol:
Én szívesen felöltöm a Mikulás ruháját, jövök, és egy évben egyszer meglátogatom a kisfiút.
Gábor elbeszéli a feleségének, Vírának, hogy miért szeretné segíteni a kisfiút, és a nő kedvesen felajánlja, hogy ő lesz a Hóvirág.
Az új év közeledtével Miklós, László fia, a sportkarrierjét követő bobpályáról hazatér, és elviszi szüleit egy luxusautóval. A család a Helyi Bicskei utak felé tart, ahol a Bakonyi család háza áll.
A kapun Erzsébet nyit, megkönnyebbülve fogadja a vendégeket. Gábor a Mikulás zsákjával, Vírát a Hóvirág köpenyével, és egy doboz jégcsúsztatót hozza.
Krisztián, megérkezett a nagypapád? kérdezi Gábor.
Krisztián sírva felkiált:
Igen, végre!
Krisztián szorítja Gábort, és meghallgatja a szavak között:
Maradhatsz nálunk egy ideig?
Természetesen válaszolja Gábor, miközben a házban könnycsepők csorognak.
Erzsébet, Vira és a többi felnőtt szívvel-lélekkel nyújtja a teát és a házi réteseket. A gyerekek örömmel mesélnek a süllő kívánságairól, miközben a hópelyhek csendben hullanak a szoba ablakain.
Már egy év telik el, december 31-én egy jeep áll meg Erzsébet kapujában. Miklós kijön, segít Katinkát (Katalin) a csomaggal, Krisztián pedig egy babakocsit hoz. Az újikét a kisfiú Galócának (a három süllő emlékére) nevezik. A család együtt ünnepli a varázslatos napot, amikor a süllők valóra váltották a gyerekek kívánságait.
