Szóval, hallgasd csak ezt a történetet, ami úgy indul, mint egy tündérmese, de aztán… hát, meglátod magad.
Eszter épp a mennyország kapujában állt. Végre! Imádott Józsi megkérte a kezét – egyszerűen, őszintén, anélkül, hogy túlcicomázta volna, csak azzal a meleg hanggal, amitől Eszternek összeszorult a szíve. Természetesen igent mondott, és már másnap el is kezdődött a kavarodás: vendéglista, ruhapróbák, menüvita. Minden tökéletes volt.
– Esztike, szerintem ideje, hogy találkozz a szüleimmel – mondta egy nap Józsi. – Anyukám meghívott minket vasárnapi ebédre.
– Már régen túl vagyunk volna ezen – nevetett Eszter, és megpaskolta Józsi orcáját.
Vasárnap délután megérkeztek a szülőkhöz. Eszter idegesen nyitotta ki az ajtót – és hirtelen lefagyott. A fotelban Józsi apja ült, egy komor tekintetű, keménykezű férfi. Felpillantott – és az arca hirtelen megváltozott. Eszter úgy érezte, mintha a talaj kihullana alóla.
Ez az ember – a családja ellensége volt.
Amikor Eszter még csak tizenegy éves volt, egy tragédia szétzúzta a gyermekkorát. Legjobb barátja, Pisti szülei motoron hazafelé tértek a városból, amikor baleset érte őket. Rettenetes nap volt. Eszter anyja, Magdi sírt a tornácon, apja, Laci meg csak szorította az ajkát. Mindig is utálta Pisti apját, Zoltánt, a régi riválisát, akivel már az iskolapadból harcoltak egymással. Mindketten ugyanabba a lányba, Jutkába voltak szerelmesek. Végül más lett a választása, de Laci ezt soha nem felejtette el.
Pisti egy ideig náluk lakott, de Laci nem nézte jó szemmel. Végül elvitte a gyermekotthonba, és ragaszkodott hozzá, hogy ott maradjon. Akkor azt mondta Magdinak:
– Nem akarom, hogy a lányom ehhez az ember fiához szóba álljon.
Még telefonálást is megtiltott a fiúnak. Egy hónap múlva pedig elköltöztek másik városba.
Így megszakadt a kapcsolat.
Tizennégy év telt el. Eszter elvégezte az egyetemet, és elhelyezkedett egy nagykereskedelmi cégnél. A csapat fiatal, de rideg volt. Nem lelkesedtek különösebben érte – néhányan irigykedtek a szépségére, mások szerint úgyse marad sokáig. Az első munkanap örökkévalónak tűnt.
A negyedik napon, miközben iratokat vitt az irodába, összefutott a folyosón egy fiatalemberrel. A papírok szétszóródtak, egyszerre hajoltak le – és Eszter megmerevedett. A szíve a bordáihoz vert.
– Pisti?! – lihegte.
Felnézett. Azonnal felismerte.
– Eszter… Istenem, te vagy az?
Összeölelkeztek a folyosón, nem figyelve a kollégák meglepett pillantásaira.
Munka után Pisti a bejáratnál várta. Elmementek egy kávézóba, és órákig beszélgettek. Elmesélte, hogy örökbefogadták, és ugyanabban a cégnél dolgozik. Eszter hazavitte, hogy bemutassa a szüleinek. Anyja örült, de apja… Laci még csak nem is próbálta leplezni a hidegségét. Meredten rákérdezett:
– Mit dolgozol?
– Futár – válaszolta Pisti, egy szempillantásnyit sem habozva. Bár Eszter tudta, hogy szerénykedik.
Hamar randizni kezdtek. Boldogok voltak. Eszter ragyogott, Pisti gondoskodott róla. Úgy érezték, újra egészÖsszeházasodtak, és most együtt építik a jövőjüket, bizonyítva, hogy a szerelem mindent legyőz, még a múlt keserűségét is.
