A sors a hálásakat szereti
Harminc éves korára Tamásnak már tíz éve volt hátban a forró pontokon való szolgálat, kétszer megsebesült, de Isten megőrizte. A második súlyos sérülés után azonban hosszan kórházban ápolták, végül visszatért szülőfalujába, Kiskunhalasra.
A falu megváltozott az évek alatt, az emberek is. Minden régi osztályos társa már nősült, de Tamás egyszer csak meglátta Annát, és alig ismerte meg. Amikor besorozták, még csak egy tizenhárom éves kislány volt. Most viszont huszonöt éves volt, és gyönyörű nő lett belőle. Még mindig hajadon. Nem találkozott olyan fiúval, akit férjül vehetett volna, és csak úgy sem akart családot alapítani.
Tamás széles vállú, erős, éles igazságérzettel rendelkező, magabiztos férfi volt nem tudott elsétálni Anna mellett.
Vajon téged engem vártál, és még mindig nőtlen vagy? kérdezte mosolyogva, a szép lányra nézni sem tudott elégelni.
Talán válaszolta Anna kissé elpirulva, szíve hirtelen hevesebben vert.
Attól kezdve együtt jártak. Késő ősz volt, egy erdőszélen sétáltak, a lábuk alatt zörögtek a lehullott levelek.
Tami, de az apám soha nem hagyja, hogy feleségül vegyek mondta szomorúan Anna, hiszen Tamás már kétszer is megkérte a kezét. Te ismered az apámat.
Nos, mit tehet velem? Nem félek tőle állt ki magáért határozottan Tamás. Ha bántalmaz, börtönbe kerül, és akkor nem fog útban lenni.
Ó, Tami, mit beszélsz! Csak nem tudod, milyen az apám. Kegyetlen, és mindenki a markában van.
Kovács Bálint volt a faluban a legbefolyásosabb ember. Valaha vállalkozóként kezdte, de most már pletykák keringtek a bűnszövetkezetekkel való kapcsolatáról. Zömök, pocakos volt, hideg, pimasz pillantással és kimondottan kegyetlen természettel. Fiatal korában két gazdaságot épített a faluban, teheneket és disznókat tenyésztett. A falu több mint fele nála dolgozott. Mindenki mosolygott előtte, majdnem a lábához borultak. Ő viszont azt hitte, ő maga az Isten.
Az apám soha nem engedi meg az esküvőnket mondta Anna. Főleg, mert azt akarja, hogy a kerületi barátja fiát, Zsoltiét vegyem feleségül. Pedig én azt a kövér, iszákos alakot ki nem állhatom. Undorító figura, csak a sört ismeri. És már százszor elmondtam ezt az apámnak.
Anna, mintha a kőkorszakban élnénk! Ki kényszeríthet manapság valakit, hogy szeretet nélkül házasodjon? csodálkozott Tamás.
Annyira szerette Annát, minden tetszett benne: a gyengéd pillantásától a lobbanékony természetéig. És ő sem tudta volna elképzelni az életét nélküle.
Na, gyere fogta meg határozottan Anna kezét, és gyorsított a lépésein.
Hová? kezdte már sejteni, de nem tudta megállítani.
Az udvaron épp a ház előtt Kovács Bálint valami
