Kincső úgy döntött, hogy a jubileumát nálunk ünnepli, és azt követelte, hogy szabadítsuk fel a lakást.
Katalin, András már szólt neked? kezdte a szűcs anyja, Mária Varga. Hallgass! Legfeljebb húsz vendég lesz, ezért a főzést már este kell elkezdeni. Hat órakor érkeznék, hogy előkészítsek mindent.
Este? kérdezte szkeptikusan a menze. Nem egyeztettünk ilyesmit.
Várj csak, még nem értettem befejezni. Már elküldtem Andrásnak a bevásárlólistát, ő megígérte, hogy mindent megvesz.
András mindig segített idősebb húgának, Editnek. Harminc évesen már kétszer házasodott, kétszer is elvált, és minden esetben a férj hibáját húzta nem a megfelelő volt. Anyja, Mária Varga, már gyerekkorától tanította fiát:
A húgodat mindig segíteni kell.
És András is így tett: pénzzel, amikor Edit átmenetileg munkanélküli volt, javításokkal a bérelt lakásában, vagy végtelenül sokszor segített költöztetni a cuccait a legújabb válás után.
Majd András házas lett.
Katalin eleinte elviselte. De amikor Edit egy év alatt ötödik alkalommal kérte, hogy pár napra kölcsönözze a kocsiját, mert megint elakadt, Katalin nyugodtan, de határozottan így szólt:
András, elég volt már, nem is tudok most autóval menni a hétvégén. Gondoltam, már nem is lett volna tervünk
Mit csináljunk? Gyalog nem fog menni?
Nem. A szülők nyaralója nem elérhető gyalog. Két vödör uborka van előkészítve, és azt hittem, meghallottam, amikor erről beszéltem.
Igen hallottam, de megérted, Editnek sürgős helyzete van.
Újra? Mi az?
Nem tudom pontosan csakmorogta András , de úgy tűnik, többre van szüksége.
Nem, András. Ezt már nem hagyom! Vagy megtagadod a húgodnak, vagy vegyél nekem autót. Belefáradtam, hogy buszra szálljak, miközben a férjem autóval viszene bárhová, ahova kell.
András először komolyra fordult, és már fel akarta hívni Editet, hogy lemondja, de Mária Varga gyorsan visszafogta:
Miért hagynád cserben a húgod? Ő egyedül áll, ki segíthet, ha nem te?
Újra András segített, bár a házassága egyre szorította őt. Egyik nap néhány napra elszunnyadtak, András pedig már nem bírta tovább:
Miért vagy csendes? Haragszol?
Tényleg? Három nap kell, hogy ezt rájöjj? panaszkodott Katalin.
Csak nem tudom, mire reagáljak kérdezte ő.
Katalin nevetve válaszolt:
Komolyan? Nem érted? A húgod elvitte a hétvégét, mert a nyaralóba akart menni a barátnőjével. Azt hittem, csak elviszed, de ott maradt két napra. Nem bántja semmi?
Miért is aggódnom? Egy kicsit igáztam, ott volt a volt férje, akivel normálisan beszéltem. Egyébként is ünnepelni kellett volna. Miért kell, hogy én, mint hülye, elmenjek? Nem lenne szépen.
Legalább felhívtad volna.
Te is felhívtál volna vágta András.
Én is hívtam! Csak a telefonod volt kikapcsolva. Képzeld, milyen helyzetben vagyok? Ideges vagyok, nem tudom, hol van a férjem, és ő úgy dönt, hogy kilép a házból sziszta Katalin.
Ne fantáziáld vágta a férj, mintha telefonálna.
András a balkonnra lépve vágta fel a telefont, tudva, hogy Katalin nem örülne egy újabb beszélgetésnek Edittel.
Szia, tesó! kiáltotta a vonal másik végén Edit. Két héten belül jubileumom van! Harminc év! Tudod, mit értek?
András óvatosan nézett Katalinra, miközben levesel teli kanálnyit forgatott.
Mit akarsz? kérdezte.
Hogy mindig megértesz! nevetett Edit. Otthon szeretném ünnepelni! Nálad nagy a nappalid, a bérelt helyemen zsúfolt, a tulajdonos is mérges, a vendéglő pedig drága.
Talán inkább egy kávézóban? Hozok annyit, amennyi kell.
Elvesztetted a fejét? szökte fel Edit. Ez egy jubileum! Azt szeretném, hogy ne kelljen bérleti díjat fizetnem, ha nálad van a lakás. Nem vagyok milliárdos lány.
Beszélek előbb Katalinnal. Ez is a mi otthonunk. Lehet, hogy neki is van valami terve.
Késő már! vágta a húg. Már mindenkinek elmondtam, hogy nálatok lesz a buli. Szabadítsd fel a lakást egész napra, rendben? Anyám mindent elkészít.
András sóhajtott, és kezét az arcához húzva próbált menekülni a helyzetből, amikor a telefon ismét csörgedezett. Ezúttal egy üzenet volt anyjától.
Edit összeállította a menüt. Itt a lista, a hozzávalókat is meg kell venni. Mondd meg Katalinnak, hogy segítsen, és ne akadályozza a főzést.
Ekkor Katalin, semmiről sem tudva, kényelmesen hátrahajolt a kanapén, készülve a kedvenc sorozatának egy epizódjába. Amikor András a szobába lépett, és lecsukta a szemét, azonnal mindenre rájött.
Na, mi újság most? kérdezte nyugodtan, megállítva a sorozatot.
Katalin, hallgasd Editnek egy jubileuma van, háromvan harminc év. Egy dátum, tudod
Katalin felkapta a fejét.
Akkor legyen is. Miért tiltjuk?
András vakarózott a feje tetején.
Nem ez a lényeg. Nálunk szeretné ünnepelni.
Mit? állt fel a székéből. A mi lakásunkban?
Igen, de csak egy este. A vendéglő drága, otthon zsúfolt
És elfogadtad?
Azt mondtam, hogy előbb veled beszélek! De Edit már mindenkit meghívott, anyám pedig a menüt állítja össze
Katalin szemeit becsukta, mélyen lélegzett.
András, komolyan vagy már? Vagy csak Edit kívánságait tovább viszed?
Mit kezdesz? kérdezte Katalin, iróniával a telefonra mutatva. Senki sem hívtak fel! Ez az én lakásom, nem egy átszállóhely a te rokonjaidnak. Editnek a házban kell ünnepelni, és én kell, hogy segítsek, miközben a saját anyámnak is asistálok és még ezt se kérdeztek meg!
Ekkor a telefon csengett.
Na, ez a csoki a tortán susogta Katalin, a telefonját a férje felé tartva.
Katalin, András már beszélt veled? zárkózott a szűcs anyja. Figyelj, húsz fő lesz. Este kezdünk, hat óráig érkeznék előre.
Este? kérdezte a menze szkepticizálva. Nem ígértem ilyet.
Várj, még nem fejeztem be. András már megkapta a listát, megígérte, hogy mindent megvesz.
Feltételezem dobta Katalin. És a pénz? Honnan fogjuk?
András segíteni fog válaszolta röviden Mária Varga.
Szóval a lakásunkat egy étteremmé akarjátok alakítani, és mi is fizessük a lakomát? Katalin már nem bírta tovább.
Edit nem ismeretlen! Egy napot csak elég segíteni a konyhában, vágni, salátákat készíteni Te vagy a házasság főnöke!
Mária Varga vágta Katalin, most hallottam a buliról. Nem adtam engedélyt, hogy Edit születésnapját a lakásomban ünnepeljék.
Mit mondsz, az én lakásom? Ti ketten házasok vagyatok, minden közös! kiabálta a szűcs anyja.
Nem mondanád, ha a lakás András nevére lenne! Akkor én csak egy tartószereplő lennék!
Ne mondj ostobaságot. Vége, a beszélgetés vége. Péntekig mindent be kell szerezni zárta Mária Varga, és lekapcsolta a telefont.
Mi volt ez? kérdezte Katalin a férjétől, mikor hallotta a rövid zümmögéseket.
Elég már álcázni magad áldozatként! szólt végül András. Már megmondták, hogy nem vagy igaz. Ismerd el a hibádat, és ne makacskodj tovább.
Katalin elképedve állt fel, elment a szekrényhez, és egy nagy sporttáskával indult a hálószobába, ahol egy komódba pakolta András pólóit és farmerjét. Közben András úgy érezte magát, mint egy győztes, kitörte a hűtő ajtaját, kibontott egy sört, és a nappaliba lépve, mintha semmi sem történt volna, leült a TV elé.
Azt hitte, Katalin csak lehűl, és minden visszatér a régi kerékre. Egy kis idegességgel felnevetett, és bekapcsolta a focit, remélve, hogy Katalin hamarabb jön be, hogy meghívja vacsorára. Tévedett.
Harminc perc múlva Katalin a folyosón állt egy zsákos táskával, mellette egy sporttáska, amit András ruhái töltöttek meg. András a konyhából kimenve meglátta feleségét.
Mi ez? morgott. Milyen színjáték ez?
Katalin hidegen nézett rá:
Nem színjáték, András. Ez a vége. Nem akarok tovább árnyékban élni a saját életemben, nem akarok a te anyád és húgod szeszélyeinek a háttérszereplője lenni. Ha jó fiú vagy, menj vissza anyádhoz, és készüljetek együtt a bulira. Biztos vagyok benne, hogy szívesen ad neked egy kis zugot a nappalijában.
Tényleg? lépett előre. Nem megyek vissza.
Teljesen komolyan bólintott Katalin. Nem akarom, hogy visszatérj. Ennyit kibírtam, hogy most már saját magamra is kérdéseket teszek fel. Elég volt. Ha három év alatt nem tanultad meg tisztelni, akkor nem lesz jobb.
Katalin ne roncsolj mindent most! Egy percet!
Nem lehet lerombolni, ami már szétesett.
András csak bámult, nem értve, hogy Katalin már végleg döntött.
És igen tette hozzá Katalin minden pólód meg a farmerod itt van. Nem kell köszönni. Menj el most.
Férje megpróbált valamit mondani, de Katalin kinyitotta a bejárati ajtót. András dühösetten állt a küszöbön, piros arcú, szorosan összerúgott ajkaival. Remélte, hogy még visszaigazodik, de Katalin nyugodta őt még inkább.
Na, most mi lesz! kiáltotta. Gondolod, találsz valami jobb? Ilyeneket még keresni!
Katalin sóhajtott, hátra lépett:
Ilyeneket tényleg keresni és hála az égnek.
Még bánod! kiáltotta András, miközben magához ragadta a táskát. Mekkorul is leszel a földön, amikor rájössz, hogy senki sem akar veled beszélni! Nélkülem te semmi nem vagy!
Ha a senki azt jelenti, hogy egy olyan ember vagy, aki a saját lakásában él, dolgozik, nem szolgálja a férje rokonságát és nem tűri a sértőkedést, akkor szívesen vagyok senki.
András távozott, Katalin egyedül maradt. Mélyen belélegzett, kinyitotta a függönyt, és nézte, ahogy volt egykori férje a csomagját a taxi csomagtartójába pakolja.
Néhány hónap telt el.
A válási folyamat fájdalmas volt. András a Katalint pénzéhesnek és anyához ragaszkodónak mutatta be. A legnagyobb vita az autóról szólt, amit házasság alatt vásároltak. András azt állította, hogy ő fizette, Katalin csak használta.
Tisztelt bíró, az összes pénzemet befizettem, az autó a nevemen van! állította. Feleségem semmit sem adott!
Katalin hideg fejjel nyitott egy dossziét, letettÍgy hát Katalin új, független és boldog életet kezdett, ahol már nem kellett mások kívánságait szolgálnia.
