Eszter, köztünk vége! mondta Mihály hideg hangon. Valódi családot akarok, gyerekeket. Te ezt nem tudod megadni nekem. Benyújtottam a válókeresetet. Három napod van, hogy összepakold a dolgaidat. Ha elmész, adj egy jelet. Addig anyámnál maradok, amíg előkészítem a lakást a gyereknek és az anyjának. Igen, ne csodálkozz, az új barátnőm várandós! Három nap, Eszter!
Eszter némán maradt, érezve, hogy a föld meginog a lába alatt. Mit mondhatott volna? Öt éven keresztül próbáltak gyermeket nemzeni, de három terhesség mind tragédiával végződött. Az orvosok biztosították, hogy egészséges, ám minden alkalommal valami elromlott. Eszter egészséges életmódot folytatott, és a terhességek alatt még körültekintőbb volt. Legutóbb a munkahelyén ájult el, és a mentő nem érkezett meg időben…
Az ajtó becsapódott Mihály után, és Eszter kimerülten a kanapéra roskadt. Nem volt ereje bármit is összecsomagolni. Hová mehetne? Házasság előtt a nagynénjénél lakott, de az meghalt, a lakást pedig az unokatestvére eladta. Visszatérjen Kőrisfaluba a nagymama házába? Bérbe vegye valaki lakását? És mi lesz a munkájával? Ezek a kérdések kavarogtak a fejében, miközben az idő elszállt.
Reggel az ajtó feltárult, és Erzsébet, az anyós lépett be a házba.
Nem alszol? Jó, hogy nem, mondta szárazon. Azért jöttem, hogy meggyőződjek róla, nem viszel el semmit, ami nem a tiéd.
Nem áll szándékomban elvinni a fiad régi zoknijait, vonta össze a szemöldökét Eszter. Meg akarod számolni a holmimat?
Milyen szemtelen vagy! Régen olyan szelíd voltál. Én mondtam Mihálynak az első terhesség után, hogy te soha nem fogsz tudni szülni.
Ezt jöttél elmondani? Akkor maradj csendben és figyelj.
Miért viszed a készletet? riadt meg az anyós.
Az enyém, a nagynénémtől, emlék tőle.
Üres lesz itt nélküle!
Nem az én problémám. De legalább lesz egy unokád.
Csak azt vedd el, ami a tiéd!
A laptop, a kávéfőző és a mikrohullámú sütő a kollégáimtól kapott ajándék. Az autót a házasság előtt vásároltam. A fiadnak van a sajátja.
Megvan minden, amire szükséged van, de gyereket nem tudsz szülni!
Nem a te dolgod. Úgy tűnik, Isten így akarta.
Nem bánod? Talán szándékosan tetted az egészet?
Ostobaságokat beszélsz. Nem is bírom elviselni, ha csak rágondolok is, anélkül hogy ne fájna.
Eszter körülnézett a dolgai eltűntek. A fésű, a smink, a papucsok… Valami fontosat elfelejtett. Az anyós jelenléte zavarta. Eszébe jutott a macska szobor, a nagymamától kapott emlék. Belül titkos hely volt fülbevalókkal és egy gyűrűvel nem voltak értékesek, de a szívének kedvesek. Mihály limlomnak tartotta. Talán kidobta? Eszter kinyitotta az erkélyajtót.
Mit keresel ott? hangzott az anyós hangja. Gyere, vedd el a dolgaidat és menj!
Megtalálta a macskát, minden sértetlen volt. Most már elindulhatott.
Tessék a kulcsok, viszlát. Remélem, többé nem látjuk egymást.
Eszter elment az irodába. Orvosi szabadságon volt, de szabadságot kért.
Melletted állunk, mondta a főnök. De nélküled nehéz. Elég három hét? Maradj velünk. Eszter lehunyta a szemét és érezte, ahogy Pál keze finoman megszorítja, tudva, hogy annyi fájdalom után az új élete csak most kezdődik.Eszter, köztünk vége! mondta Mihály hideg hangon. Valódi családot akarok, gyerekeket. Te ezt nem tudod megadni nekem. Benyújtottam a válókeresetet. Három napod van, hogy összepakold a dolgaidat. Ha elmész, adj egy jelet. Addig anyámnál maradok, amíg előkészítem a lakást a gyereknek és az anyjának. Igen, ne csodálkozz, az új barátnőm várandós! Három nap, Eszter!
Eszter némán maradt, érezve, hogy a föld meginog a lába alatt. Mit mondhatott volna? Öt éven keresztül próbáltak gyermeket nemzeni, de három terhesség mind tragédiával végződött. Az orvosok biztosították, hogy egészséges, ám minden alkalommal valami elromlott. Eszter egészséges életmódot folytatott, és a terhességek alatt még körültekintőbb volt. Legutóbb a munkahelyén ájult el, és a mentő nem érkezett meg időben…
Az ajtó becsapódott Mihály után, és Eszter kimerülten a kanapéra roskadt. Nem volt ereje bármit is összecsomagolni. Hová mehetne? Házasság előtt a nagynénjénél lakott, de az meghalt, a lakást pedig az unokatestvére eladta. Visszatérjen Kőrisfaluba a nagymama házába? Bérbe vegye valaki lakását? És mi lesz a munkájával? Ezek a kérdések kavarogtak a fejében, miközben az idő elszállt.
Reggel az ajtó feltárult, és Erzsébet, az anyós lépett be a házba.
Nem alszol? Jó, hogy nem, mondta szárazon. Azért jöttem, hogy meggyőződjek róla, nem viszel el semmit, ami nem a tiéd.
Nem áll szándékomban elvinni a fiad régi zoknijait, vonta össze a szemöldökét Eszter. Meg akarod számolni a holmimat?
Milyen szemtelen vagy! Régen olyan szelíd voltál. Én mondtam Mihálynak az első terhesség után, hogy te soha nem fogsz tudni szülni.
Ezt jöttél elmondani? Akkor maradj csendben és figyelj.
Miért viszed a készletet? riadt meg az anyós.
Az enyém, a nagynénémtől, emlék tőle.
Üres lesz itt nélküle!
Nem az én problémám. De legalább lesz egy unokád.
Csak azt vedd el, ami a tiéd!
A laptop, a kávéfőző és a mikrohullámú sütő a kollégáimtól kapott ajándék. Az autót a házasság előtt vásároltam. A fiadnak van a sajátja.
Megvan minden, amire szükséged van, de gyereket nem tudsz szülni!
Nem a te dolgod. Úgy tűnik, Isten így akarta.
Nem bánod? Talán szándékosan tetted az egészet?
Ostobaságokat beszélsz. Nem is bírom elviselni, ha csak rágondolok is, anélkül hogy ne fájna.
Eszter körülnézett a dolgai eltűntek. A fésű, a smink, a papucsok… Valami fontosat elfelejtett. Az anyós jelenléte zavarta. Eszébe jutott a macska szobor, a nagymamától kapott emlék. Belül titkos hely volt fülbevalókkal és egy gyűrűvel nem voltak értékesek, de a szívének kedvesek. Mihály limlomnak tartotta. Talán kidobta? Eszter kinyitotta az erkélyajtót.
Mit keresel ott? hangzott az anyós hangja. Gyere, vedd el a dolgaidat és menj!
Megtalálta a macskát, minden sértetlen volt. Most már elindulhatott.
Tessék a kulcsok, viszlát. Remélem, többé nem látjuk egymást.
Eszter elment az irodába. Orvosi szabadságon volt, de szabadságot kért.
Melletted állunk, mondta a főnök. De nélküled nehéz. Elég három hét? Maradj velünk. Eszter lehunyta a szemét és érezte, ahogy Pál keze finoman megszorítja, tudva, hogy annyi fájdalom után az új élete csak most kezdődik.
