**A remény háza**
Zsófia feküdt nyitott szemmel, és nézte a mennyezeten suhanó autólámpák fényét. Az eső cseppjei kopogtak a párkányon. A kanapén Károly horkantott egyet, majd újra elhallgatott. Milyen régen nem aludtak együtt…
Tizennégy éve ismerkedtek meg. Zsófi nagyon sietett, mégis elkésett barátnője születésnapjáról. Mikor megérkezett, a vendégek már az asztalnál ültek.
– Gyere már! – rántotta be Zsófit a barátnője, alig hagyva neki időt, hogy levetkőzzön.
Zsófi köszönt, és zavarba jött a vendégek figyelmétől. Ügyetlenül nyújtotta át az ajándékot Annának, nem merve felnézni.
– Annuska, hívjad már Zsófit az asztalhoz! – segített ki a szülinapos anyukája. – Karcsi, hozz még egy széket a konyhából!
Egy magas, jóképű fiú mosolygott Zsófira, és átadta neki a helyét. Alig ismerte meg Anna bátyját, aki épp hogy leszerelt a katonaságból, férfiasabb lett, komolyabb. Hamar visszatért a székkel, és betuszkolta Zsófi mellé.
Valaki újabb pohárköszöntőt mondott, mindenkinek csengett a poharában. Károly egy piros borral teli poharat nyújtott Zsófinak.
– Nem iszom – rázta a fejét.
– Ez gyümölcslé – súgta a fülébe, és csendesen összekoccantottak.
Mindenféle salátából kanalat tett a tányérjára. Az osztálytársnők folyton Károlyra vetettek érdeklődő pillantásokat, kuncogtak, suttogtak.
Később Anna szülei taktikusabban kimentek a konyhába, a fiatalok pedig felhangosították a zenét, félretolták az asztalt, és táncolni kezdtek. Károly azt javasolta, szökjenek meg. Hosszan sétáltak a városban, beszélgettek. Azóta nem váltak el.
###
– Most már összeházasodhatunk. Egyetértesz? – kérdezte Károly Zsófitól a bál után.
Egyetért-e? Még kérdezze! Rég elvesztette a fejét szerelmében. Csak épp mit fog mondani anyukája…
– Milyen esküvő? Megőrültetek? Ő rendben van, a katonaságban tanult szakmát, de neked tovább kell tanulnod. Mi ez a sietség? Várjatok legalább pár évet, legyetek egy kicsit biztosabb talajon… – könyörgött anyukája, kezét a szívéhez szorítva, alig visszafojtva a könnyeit.
– Bocsánat, de nem várhatunk ilyen sokáig – vette át a stafétabotot Károly.
Anyukája csak felnyögött, rájött, mi lehet a háttérben, és elsírta magát.
Így lett Zsófi helyett a főiskolának egy kisfiú, hét hónappal később. Károly autószerelőként dolgozott, Zsófi pedig a gyereket nevelte. Kitűnő anya és gondos feleség lett belőle.
ZSok évvel később, amikor már unokáik rohangáltak a kertben, Zsófi és Károly gyakran emlékeztek vissza arra a nyárra, amikor egy öreg ház megtanította őket, hogy a szeretet mindig megtalálja a visszautat.
