**A ravasz Tomyó**
Zsófi és anyukája már napok óta veszekszenek. Elfáradnak, széthúzódnak a sarkaikba, hallgatnak, duzzognak. De ahogy az egyikük lecsillapodik és újra szóba áll, már meg is indul a civakodás.
– Veled lehetetlen beszélni! Te senkit nem hallgatsz meg. Neked csak a te véleményed létezik, másé nem. Apát se hallgattad meg. Hát el is hagyott, – kiabálta Zsófi.
Tudta, hogy az apjáról nem kellett volna szólni, ez aljas volt, de nem bírt uralkodni a haragján.
– Akkor is elmegyek, mert Dániel nélkül nem tudok élni. Szeretem őt. Szépen el akartam költözni, de úgy látszik, nem sikerül. Felnőtt vagyok, húsz éves. Régen ebben a korban már vénlányok voltak. Te mindig mindent tökéletesen csinálsz. Nem undorodsz magadtól? Nem akarok olyan lenni, mint te… – Zsófi elakadt a szavában.
– Én nem ellenzem. És tökéletesen hallom, amit mondasz. Akkor miért nem házasodtok össze, ha ennyire szeretitek egymást? – mondta anyuka majdnem nyugodtan, megrettent a lánya heveskedésétől.
– Már megint ugyanott tartunk, – nyögte Zsófi. – Hogy házasodnánk? Mindketten egyetemisták vagyunk. A nyakadon akarnék élni? Vagy a szülei nyakán? Már vettek neki egy lakást.
– És miből fogtok megélni?
– Mondtam már, Dániel dolgozik, weboldalakat készít, kis programokat ír a számítógépen. Fizetnek neki ezért. Igen, anya. Nem hallottál róla, hogy most így dolgoznak, online? Elég lesz a kajára, egy év múlwa pedig végzünk és összeházasodunk.
– Akkor várjatok még egy évet. Vagy sietős? Teherbe estél, csak nem mondod? – Anyuka gyanakodva vizsgálta Zsófi alakját.
– Nem, anya, nem vagyok terhes. Elegem van. Veled felesleges beszélni. – Zsófi bement a szobájába és elkezdte kihúzni a ruhákat a szekrényből, bedobálta őket a hátizsákba. A cuccok nem fértBele, de a ruhák nem fértek el, ezért Zsófi a kanapénál állt, töprengve, mit tegyen, mikor anyuka belépett a szobába, és egy régi bőröndöt tett le melléje – abban utaztak egyszer apjával gyógyüdülésre –, mire Zsófi hirtelen megértette, hogy anyuka végül mégsem akadályozza a boldogságában, s ahogy a fiatalok elindultak az új életük felé, mindketten rájöttek, hogy a szeretet néha engedni tud, de soha nem múlik el.
