**A pince rejtélye: a váratlan gazdagság drámája**
Egy csendes kis faluban, Balatonkötönyben, ahol a tó illata keveredik a fenyőerdő friss szagával, és a régi házakban még mindig ott lebegnek a múlt titkai, Kiss László és Tóth Zsófia, friss házasok, új otthonukba költöztek. Kezdetben takarítással kezdték, hogy életet leheljenek a régi falakba. László lement a pincébe, hogy rendet tegyen. Kihúzott tucatnyi üveg lekvárt és savanyúságot, és csodálkozva fütyült rá.
– Zsófi, a szüleid ennyire szeretik a savanyú uborkát? – kiáltotta fel a feleségének.
– Minek nekik ennyi? – lepődött meg Zsófia, kezét kitéve.
László rendbehozta a pincét, majd másnap nekiállt a másodiknak, ami a nagyapa műhelye alatt volt. Ott teljes káosz uralkodott. Miközben a felesleges holmikat pakolta ki, észrevett két furcsa téglát a polc alatt. Kihúzta őket, és mögöttük egy rozsdás fémdobozt talált. Szíve hevesen vert. Kinyitotta a fedelét, majd megdermedt, alig hitte a szemének.
Az elmúlt év tele volt eseményekkel. László lediplomázott a közgazdaságtanon, majd feleségül vette Zsófiát – együtt végeztek. Egy élelmiszerboltban dolgoztak, és gyűjtöttek az esküvőre. Nagy lakodalmat tartottak, de egy kérdés maradt: hol fognak lakni? A faluban élt László nagymamája, aki évekig gondozta a dédapját, aki 92 éves korában hunyt el. A szülei elhatározták, hogy a nagymamát magukhoz veszik, a dédapa házát pedig a fiatalokra hagyják. László és Zsófia nagy örömmel költöztek be – tágas, erős ház volt. A nagymama, mikor átírta a nevükre, titokzatosan ezt mondta:
– A dédapád gazdag ember volt, mielőtt különc lett. De még akkor is mindig a ház körül tevékenykedett, csak másnapra elfelejtette, mit is csinált.
– Nagymama, mire gondolsz? – kérdezte László.
– Laci, nézz szét jól. Talán találsz valami kincset.
– Ugyan, kincset? – nevetett el.
– Ne nevess! Tizenöt éve, amikor már rosszul emlékezett, találtunk egy elrejtett pénzt. Abból vették a szüleid a lakást és az autót. De érzem, nem ez volt az utolsó…
A fiatal pár beköltözött, és munkához látott. Felújították a házat, és minden megtakarításukat elköltötték rá – a bútorra már nem maradt. László, aki mindenhez ért, megjavította a dédapa régi butorait, a szüleiktől is hoztak pár darabot. Élni lehetett! Aztán a pincék következtek – kettő is volt: az egyik a ház alatt, a másik a műhelyben. Az elsőt hamar rendbe tette: még nem volt burgonya- és zöldségszedés. Az előző években mindig apjával takarították ki, és most is tervezték a hétvégén ásni a krumplit. Az anyja és Zsófia szülei is ígértek segíteni.
A pincében mindenféle volt: lekváros, savanyúságos üvegek – tucatnyi!
– Zsófi, a szüleid ennyire szeretik a savanyított káposztát? – kérdezte László.
– Minek nekik ennyi? – lepődött meg Zsófia.
– Kipakolom a felesleges holmit, az üvegeket visszaadjuk. A hétvégén szétosztjuk a családnak – döntötte el.
A pincét kiszellőztették, másnap pedig László a műhely alatti pincébe ment. Ott teljes felfordulás uralkodott. Úgy tűnt, a dédapa vagy a nagymama évek óta nem járt ott. A polcok tönkrementek, az üvegek összetörtek, a levegő nehéz volt. László takarított, amíg két gyanús téglát nem vett észre a polc alatt. Kihúzta őket – mögöttük egy rozsdás fémdoboz volt. Remegő kézzel kinyitotta… és felkiáltott. Dollarok! Tíz csomag, tízezer darabbal!
Befutott a házba, bezárta az ajtót:
– Zsófi, nézd, mit találtam!
– Jaj, Istenem! – Zsófia kezét az arcához kapta. – Mennyi!
– A nagymama mondta, hogy a dédapa gazdag volt. Biztos elfelejtette – László megfogott egy csomagot. – Ezek régiek, múlt századiak.
– Ezek is – Zsófia megnézett egy másikat.
– Csak két csomag új, a többit nem fogadják el – sóhajtott László.
– Kétmillió forint elég lenne egy kis vállalkozáshoz – gondolkodott el.
– Laci, milyen vállalkozást csinálnál a faluban? A városban terveztünk boltot! – kiáltott Zsófia.
– És meg is lesz.
– Várj, előbb nézzük meg, mit lehet a régi dollárokkal tenni – Zsófia a laptop elé rohant. – Néhány bank elvállalja, jutA pár hónap múlva már a saját kis termelői piacuk volt a faluban, és mindenki azt mondta, hogy a dédapa biztosan mosolyog valahol, ahogy nézi, milyen jól használják fel az örökségét.
