Nem is gondoltam volna soha, hogy a családom ezt teszi velem: visszaélnek a bizalmammal, és üres zsebbel hagynak. Egy kétszobás panelban laktunk Budapesten, anyám, a húgom és én egyforma tulajdonrésszel. A nagymamánk aki szintén egy kétszobás lakásban élt Zuglóban megígérte, hogy végrendeletet ír, melyben a két unokájára hagyja a lakás felét-felét. Az volt a terv, hogy majd eldöntjük, ki él ott, vagy eladjuk, és elosztjuk a forintokat. Akkor a húgom már visszaköltözött anyánkhoz egy váratlan terhesség miatt, én pedig épp Debrecenben tanultam egyetemen.
Végül a húgom és családja elfoglalta a nagyobb szobát, anyám átköltözött a kisebbe. Én, amikor hazalátogattam, anyámmal osztoztam egy szobán, de tudtam, hogy ha végeztem a főiskolán, a sógorom miatt úgysem maradhatok a lakásban. Anyám, aki mindenáron meg akarta őrizni a jó viszonyt a húgom férjével, arra kért, hogy ne csináljak feszültséget. A félelmeimet megbeszéltem nagymamámmal, aki álomszerűen, mintha valami régi népmesében lennénk, azt tanácsolta: adjam át a húgomnak a kétszobásból rám eső részt, cserébe módosítja a végrendeletet, és nekem hagy egy garzont. Elmondtam az ötletem anyámnak és a húgomnak, de a húgom csak halkan, szürreális mosollyal közölte: Hát, perelj be, úgyis én fogok nyerni a bíróságon.
Végül aláírtam a lemondó nyilatkozatot, de nagymamám már nem tudta időben módosítani a testamentumot: állapota hirtelen romlani kezdett, és meghalt, mielőtt újraírhatta volna. Így lett a húgomé a teljes kétszobás lakás, meg a garzon fele is. Próbáltam anyámhoz fordulni segítségért, de ő a húgomét pártolta, bármennyire egyértelműek is voltak a papírok. Földbe gyökerezett tekintettel csak annyit mondott: Mind egy tető alatt élünk, nincs szükség vitákra.
Most, húgom házában, anyám mintha cseléd vagy dajka volna értékes mindaddig, amíg a nyugdíját nekik adja. Félek, ha már nem lesz hasznos, mi lesz vele. Nincsen más közeli rokonom sehol ezen a forintos, álomszerű magyar földön, és semmi nem köt már igazán ide. Anyám és húgom összetartó csapatot alkotnak, de én eldöntöttem: nem keresem többé őket. Az árulásuk túl nagy fájdalmat hozott rám, mintha mindez egy furcsa, színes lidércálom volna, amelyben minden elveszti jelentését.
