A nő leül a busz hátsó ülésére, és rájön, hogy a fia már nem fér bele.
Én, a férjem, Gábor, a gyerekeinkkel, Lászlóval és Rékával mind ketten iskolás fiúkkal külföldön vagyunk nyaralni. Egyik nap egy nem túl kellemes esemény történik velünk.
Előre lefoglaltunk egy hajókirándulást Balatonra, amelyhez néhány elérhetetlen helyet is felkeresünk, úgy mint a Tihanyi-félsziget sziklái. Egy napra szánjuk a programot.
Négy jegyet vásárolunk, hogy mindegyikünknek saját ülőhelye legyen. Miután beszállunk, egy teltarcú hölgy egy babával együtt lép be a buszba. Ő is hasonló méretű, és a sorok között csak alig tud átkuszálni. A nő a hátsó ülésre akar ülni, de megáll, hogy rájöjjön: a fia már nem fér bele. Feláll, és egy másik szabad helyet keres a gyermekének.
Amiután megnézi a mi vékonyabb lányaikat, úgy dönt, hogy a fia mellett ültessék. Gábor közbeavatkozik, és azt mondja, hogy már fizettünk ezekért a helyekért, így nincs ok arra, hogy a gyerekeket áthelyezzék. A nő nem enged, még a túravezetővel is veszekedni kezd.
Azt állítja, hogy nekünk kötelező volna kiváltozni a tömegtől, mintha ez valami kötelesség lenne. Miért kellene ezt tennünk? Azt is javasolja, hogy szakítsuk be a túrát, és kérjük vissza a jegyek árát. A többi turista is csatlakozik, és már szelfiket is készítenek velünk.
A gyerekek megpróbálnak helyet csinálni, hogy a túra folytatódhasson, miközben a sofőr várja, hogy a vita véget érjen. A hangulat nyilvánosan megromlik.
Most azon gondolkodom: jogunkban áll-e ezt így tenni? Miért kellene a gyermekeinknek szűk helyeken utazni, ha már megvettük nekik a jegyeket? Ön mit gondol erről?
