Az asszony a busz hátsó sorába ült, csak hogy rájöjjön: a kisfiúja már nem fér bele.
Egy szép nyári napon a családunk én, férjem, a két fiú és a lányunk, Réka Budapestről indultunk a Balaton partjára, egy kirándulóprogramra, ami csak a távolabbról elérhető helyek felfedezésére tartogatta magát. Egy napot szántunk a kalandra, és négy jegyet vásároltunk, hogy mindnyájan kényelmesen ülhessenek.
Mikor már útnak indultunk, egy kerekded testalkatú asszony egy kisbabával lépett be a mikrobuszba, mindketten szorosan a sorok között toltak. Az anyuka a hátsó ülésre próbálta lepakolni a babát, de rájött, hogy a gyermek már nincs elég helyen. Felállt, és egy másik szabad helyet keresett a gyermekének.
Mikor a szemét a mi vékonyabb testalkatú fiainkra heverte, úgy döntött, a fiúja mellé ültesse a gyereket.
Férjem, Gábor, azonnal közbelépett: Mi már fizettünk ezért a helyért, nincs okunk a gyerekek felkapaszkodására. Az asszony azonban nem engedett; még a járódtörzs vezetőjével is vitába keveredett. Azt állította, nekünk kötelező összefogni a helyieket, mintha ez a mi feladatunk lenne. Nem kellene így tenni mondta, vagy inkább mondjuk le a túrát, és adjuk vissza a jegyeket. A többi turista is csatlakozott hozzá, és még selfienek neveztek minket.
A sofőr csak várt, míg a feszültség lecseng, de a hangulat már elszakadt. Végül a gyerekeknek el kellett mozogniuk, hogy a program folytatódhasson.
Most, mikor visszagondolok, kérdezem magamtól: igazságunk van? Miért kell volna a gyermekeinknek a zsúfolt buszban ülni, ha már megvettük a jegyeket? Mi a te véleményed?
