Nappali kakukk
Nem hiszem el, ezt most komolyan csinálja?! csattant fel Rózsa. Gyuri, gyere ide! Azonnal!
A férj, aki éppen ledobta sportcipőjét az előszobában, fáradtan bukkant be az ajtón, miközben kigombolta inge nyakát.
Rózsa, mi van már megint? Most jöttem haza a munkából, szétreped a fejem…
Mi az, hogy megint?! Rózsa a fürdőkád szélére mutatott. Nézd csak meg figyelmesen! Hol a samponom? Hova tűnt a hajpakolásom, amit tegnap vettem?
Gyuri hunyorogva nézett a szépen sorakozó flakonokra.
Ott trónolt egy óriási kátrányos sampon, egy literes csalános Herbária és egy nehéz, barna színű kence üvegben.
Hát… ezeket anyukám hozta át. Neki így kényelmesebb, ha minden kéznél van… mormolta, ügyelve, hogy ne nézzen a felesége szemébe.
Kényelmesebb? Gyuri, ő nem lakik itt! Most nézz le a földre.
Rózsa leguggolt, és kihúzott a kád alól egy műanyag lavórt. Benne ott hevertek a drága francia kozmetikumai, a fürdőszivacsa és a borotvája.
Ez most mi? Az én cuccaimat belegyömöszölte ebbe a mocskos lavórba, a sajátját pedig kirakta a legjobb helyre!
Ezzel azt mutatja, hogy az én dolgaimnak az a hely a felmosórongy mellett való, az ő csalánosának meg díszhely jut a kádszélen!
Gyuri sóhajtott egy nagyot.
Rózsa, kérlek, ne húzd fel magad. Anyunak most nagyon nehéz, tudod jól. Mindjárt visszateszem mindent, csak gyere vacsorázni. Amúgy anyu töltött paprikát főzött.
Nem fogok enni abból! vágta rá Rózsa. Egyáltalán, miért van itt állandóan? Miért játssza a háziasszonyt az otthonomban, Gyuri?!
Úgy érzem magam a lakásban, mint egy albérlő, akinek kegyből megengedik, hogy használja a vécét.
Rózsa férjét félretaszítva kiviharzott, Gyuri pedig csendben visszarúgta felesége cuccait a kád alá.
A lakáskérdés, amely milliók életét keserítette meg, Rózsát és Gyurit eddig elkerülte.
Gyurinak volt egy tágas, újépítésű lakása a Duna-parton, amit az apai nagyapja után örökölt.
Rózsa pedig a nagymamájától kapta örökségül kis, otthonos lakását a Vérmezőn.
Az esküvő után Gyurinál telepedtek le ott volt friss a felújítás és légkondi, Rózsa lakását pedig kiadták egy derék családnak.
Gyuri szüleivel feszélyezett, udvarias kapcsolatban voltak; a béke legfőbb záloga a távolság volt.
Ágnes néni, értelmiségi modorú férje, a mindig hallgatag László bácsi, a város másik végében laktak.
Hetente egyszer hagyományos vasárnapi ebéd, kötelező egészségügyi kérdések, jó modorú mosolyok, tortaszeletlés.
Jaj, Rózsika, mennyire lefogytál! sóhajtotta ilyenkor Ágnes néni, miközben újabb szeletet pakolt a tányérjára. Gyurika, nem eteted a feleséged?!
Anyu, csak edzőterembe járunk legyintett Gyuri.
Ennyi, nem voltak váratlan látogatások, nem jött kéretlen tanács.
Rózsa még dicsekedett is a barátnőinek:
Csodás a viszonyom az anyósommal. Aranyasszony, sosem szól bele, semminek nem okoskodik.
Ez egészen egy borús keddi napig tartott, amikor László bácsi, harminckét év házasság után, összehajtotta a pizsamáját, írt egy cédulát: Elmentem a Balatonra, ne keress!, letiltott minden elérhetőséget, és eltűnt.
Kiderült, hogy a dühöngő férfiösztön nem csak szólás, hanem egy konkrét, fiatalon kinéző gyógyfürdős recepciós hölgy a Hévízi szanatóriumból, ahová az utóbbi három évben nyaralni jártak.
A hatvanéves Ágnes néni számára összedőlt a világ.
Először a sírás, hajnali háromra datált telefonok, a végtelen önmarcangolás:
Hogy tehette ezt? Miért? Rózsika, mi lesz velem?
Rózsa őszintén sajnálta. Nyugtatót vitt neki, tizedszer is meghallgatta ugyanazt a panaszt, sápadtan bólogatott, amikor Ágnes néni szidta a vén csavargót.
De gyorsan elfogyott a türelme: az anyós állandó nyafogása nagyon kezdte fárasztani.
Gyuri, anyukád már most ötször hívott reggel óta szólt oda egyszer reggelinél. Azt akarja, hogy nézzünk át becsavarni egy villanykörtét a folyosóra.
Értem én, de… Mikor lesz ennek vége?
Gyuri elkomorult:
Egyedül van, Rózsa. Egész életét férfi mellett töltötte, most apu így elhagyta… Légy vele türelmes
A villanykörtét bárki kicserélheti, vagy kihívhat szerelőt. De neki az kell, hogy pont te vagy én jöjjünk át. Kell ez nekem?
Eztán jöttek az éjszakázások Gyuri átjárkált anyjához.
Rózsa, anyu fél esténként egyedül elaludni mondta bocsánatkérően, miközben pakolta a sporttáskáját. Néma a lakás, nyomasztja a csend. Ott alszom pár napot, jó?
Pár napot?! húzta össze a szemét Rózsa. Gyuri, most házasodtunk, és máris menekülsz? Nem akarok egyedül aludni a hét felében!
Ez csak átmeneti. Nemsokára túl lesz rajta, és újra minden rendben lesz.
Az átmeneti egy hónapig tartott.
Ágnes néni követelte, hogy a fia heti négy estéjén és éjszakáján vele legyen.
Egyszerre jelentkezett vérnyomás-problémákkal, pánikrohammal, saját kezűleg dugította el a mosogatót.
Rózsa látta, ahogy a férje teljesen kifárad, két lakás között rohangál, és ekkor… elkövette azt a hibát, amit később minden nap megbánt.
***
Úgy döntött, őszintén beszél az anyósával.
Nézze, Ágnes néni szólalt meg egy újabb vasárnapi ebédnél , ha annyira rossz otthon egyedül, miért nem jöhet át többször napközben hozzánk?
Gyuri munkahelyen, én gyakran otthonról dolgozom. Itt, a belvárosban, elmehetne sétálni a Városligetbe, ilyenkor nálunk is lehetne. Esténként Gyurika hazavinne önt.
Ágnes néni furcsa pillantást vetett Rózsára.
Jaj, igazad van, Rózsika… Milyen okos vagy! Tényleg, mit gyötröm ott magam?
Rózsa heti pár látogatásra számított, gondolta, az anyós dél körül jön, de elmegy Gyuri előtt haza…
De Ágnes néninek más elképzelése volt: reggel hétkor toppant be.
Ki az? motyogta Gyuri félálomban, amikor megszólalt a csengő.
Ő maga ment kinyitni.
Én vagyok az! harsogta a kaputelefonon Ágnes néni. Hoztam friss túrót, gondoltam, reggelinek jó lesz!
Rózsa a fejére húzta a takarót.
Az anyja ezt most honnan szedte, hajnali hétkor túrót?! suttogta. Gyuri, ez már beteges!
Anyu mindig korán kel húzott nadrágot Gyuri. Aludj csak.
Ettől a naptól kezdve az élet pokollá vált. Ágnes néni nem vendégeskedett, hanem teljes munkaidőben ott volt a lakásban.
Rózsa próbált dolgozni a laptopján, de mindig ott csiviteltek mellette:
Rózsika, nem törölted le a port a tévéről! Nézd, itt egy kendő, majd én letörlöm.
Ágnes néni, most dolgozom, öt perc és mítinzem lesz!
Jaj, mit dolgoznál, csak képeket nézegetsz! Amúgy gyerekem, a férjed ingeit sose így kell vasalni. A hajtás legyen pengeéles. Gyere, megmutatom, míg te a klienseidet várod!
Mindenbe belekötött.
A zöldség szeletelésébe: Gyurika csíkokra szereti, nem ezek a kockák, mint menzán!
Az ágybevetésbe: A takarónak érnie kell a padlót, így olyan csupasz!
A fürdő szagába: Finom illatnak kéne lennie, de itt penészszag van.
Rózsika, ne haragudj, de elsóztad a levest nézett bele a fazékba az anyós. Gyerekem, Gyuri diétán élt mióta megszületett, rossz a gyomra, ezt nem tudtad? Kimész teljesen tönkreteszed a főztöddel. Na, majd főzök másikat.
Finom a leves sziszegte Rózsa ökölbe szorított kézzel. Gyuri szereti, tegnap két tányérral evett!
Ó, ő csak udvarias. Nem akar megbántani, hát eszi, szegénykém.
Ebédidőre Rózsa idegei pattanásig feszültek.
Gyakran kimenekült egy közeli kávézóba, órákat ült ott, csak ne hallja ezt az okoskodást.
Ám hazatérve még idegesebb volt.
Először csak egy kedvenc bögre jelent meg a konyhában hatalmas, rikító, A legjobb anya felirattal.
Aztán a folyosón lógott a tartalék esőkabátja, majd egy hét múlva már egész polc szabadult fel a szekrényben az ő csere ruhájának és háziköntöseinek.
Minek ide köntösök? kérdezte Rózsa, amikor rábukkant a rózsaszín, óriási fürdőköntösre a selyem fehérneműk között.
Drága lányom, egész nap itt vagyok. Elfáradok, át akarok öltözni kényelmesbe. Egy család vagyunk, ugye?
Gyuri minden panaszra ugyanazt felelte:
Légy bölcs, Rózsa. Anyunak nehéz. Elvesztette az urát, érzi, hogy fontos valaki. Neked sajnálod azt a polcot?
Nem a polc a baj, Gyuri! Az anyád kiszorít a saját lakásomból!
Túlzol. Segít főzni, takarítani. Te magad mondtad, nem szeretsz vasalni.
Inkább gyűrötten járok, mint az ő vasaltjában! dohogott Rózsa.
A férj mintha meg se hallaná.
***
A flakonok a fürdőben tették be a kaput.
Gyuri, siess, kész a töltött paprika! kiáltott ki a konyhából Ágnes néni. Rózsika, neked kevesebb paprikás szószt tettem, tudom, nem szereted az erőset.
Rózsa berontott a konyhába, ahol az anyós már profin osztotta a tányérokat.
Ágnes néni szólt, feltűnően nyugodt hangon , miért rakta el a cuccaimat a fürdőből?
Az anyós rezzenéstelen maradt. Gondosan a villa mellé helyezte Gyuri tányérját és elmosolyodott.
Jaj, Rózsa, arról a pár flakonról beszélsz? Mindjárt üresek voltak, csak foglalták a helyet.
És a szaguk is… fura, csak fájdult tőle a fejem.
A saját kipróbált cuccaimat raktam ki, a tiédet szépen félretettem, ne legyen útban.
Ugye, nem haragszol? Úgyis rend kellett oda.
Haragszom lépett előrébb Rózsa. Az az én fürdőm. Az én cuccaim. És az én otthonom!
Ugyan már, édes lányom sóhajtott le Ágnes néni, látványosan leült. A lakás Gyurikáé.
Te persze háziasszony vagy itt, de… tiszteletet kell adni a férj anyjának.
Gyuri falfehér lett az ajtóban.
Anyu, miért mondod ezt… Rózsának is van lakása, csak most itt élünk…
Az a lakás? Ugyan már, öreg mami fészek legyintett az anyós. Gyurika, inkább egyél. Látod, a feleséged megint feszülten jött, biztos éhes.
Rózsa férjére nézett. Várt.
Azt várta, hogy azt mondja: Anya, most már elég. Túlléptél minden határt. Pakolj össze, menj haza.
Gyuri pár pillanatig nézett egyikükről a másikra, aztán… csak leült az asztalhoz.
Rózsa, egyél velünk, beszéljük meg csöndben. Anyu, te se kellett volna hozzányúlj a cuccaihoz…
Na látod! kiáltott fel diadalmasan Ágnes néni. A fiam érti, miről beszélek.
Te, Rózsika, csak ne légy ilyen, minden közös egy családban.
Rózsa türelme ezen a ponton fogyott el.
Minden közös? ismételte. Rendben.
Megfordult, kiviharzott a konyhából.
Gyuri kiáltott utána, de ő nem figyelt. Húsz perc alatt összepakolt mindent, bőröndbe gyömöszölt, a flakonokat nem vitte úgy döntött, inkább vesz másikat.
A távozását két hang kísérte: a férj könyörgött, hogy gondolja meg, az anyós panaszkodott és közben burkoltan sértegette.
***
Rózsa nem akart visszamenni szinte rögtön beadta a válókeresetet.
A férje naponta zaklatja telefonon, hogy jöjjön vissza, az anyós pedig szép lassan átköltözködik a fiához az új építésű lakásba.
Rózsa biztos benne, hogy éppen ezt akarta elérni.
