Aunam, Réka, ma nálam, a szegedi otthonomban állt meg egy hétre, mert a debreceni egyetemi felvételi menetei miatt kell előtte személyesen papírokat intéznie. A testvérem, Katalin, előre megbeszélte, hogy Rékát nálam szállítja, amíg a szegedi egyetem közelében élő kollégiumi szoba még csak a tervezés szakaszában van.
Nem beszélünk előre az étkezésről; Katalin csak annyit mond, hogy a dolgot a kislány és az édesanyja, Erzsébet egymás között intézik. Mikor Réka a nappaliban szomorúan a sarokba húzódik, megkérdezem, mi a baj. Azt hittem, hogy te főzöl nekem meleg ebédet, válaszolja. Azonnal megvagyok: Nem fogom neked étkezést biztosítani, én a saját menetrendem szerint élek. Most sürgősen mennem kell! Hívj anyát, kérd meg, hogy utaljon át a számládra forintban, és menj el egy kis túróval, kiflibével és egy teáscsészével vásárolni. A teát is vásárold meg, nekem már nincs! 18 éves vagy, nem vagy már kisgyerek!
Erzsébet már jó ideje nem beszél velem; nem tudja, hogy a gyerekek fészkeelhagyása után férjem eltűnt, én pedig a munkába mélyedtem, a munkaidőm kaotikus, otthon csak ritkán vagyok, és a házimunkára már nincs energiám. Egy jó alvás most mindenek felett áll.
Nem akarok semmit feláldozni a vendégért. Nagyon örülök, hogy Rékával újra találkozom; nőies lett, de már nem vagyok az a laza, mindent megfőző nagynéni, aki órákat állhat a konyhában. Inkább azt kérem tőle, hogy maga vásároljon, vágjon, főzzön, sütöljön vagy gőzöltesse a kaját. Még jobb, ha készételt vesz, nehogy a tűzhelyet vagy a lakást tönkretegye.
Réka ezen felül szomorúan, de hallgatólagosan dühös marad minden nap, azt remélve, hogy anyukájával együtt teljes ellátásban részesül. Talán idővel rendbe jön a helyzet. Nehéz hirtelen feladni a kedves, mindig segítőkész nagynéni szerepét, hiszen évek óta békés viszonyban vagyok a közeli körömmel. Még most is békés vagyok: ingyen adtam neki egy ágyat, csak egy elemet az étkezést nem vállalok. Pszichológushoz mentem tanácsért, hogyan magyarázzam el gyengéden, hogy már nem vagyok olyan funkcionális, mint korábban, és kevésbé számíthatnak rám.
