Gyermekkoromban a nagymamám nevelt fel. Természetesen hálás vagyok neki, de az ő szeretete sosem volt önzetlen.
Mindössze öt éves voltam, amikor az édesapám, akit annyira szerettem, úgy döntött, hogy nem akar családot, és elhagyott minket egy fiatalabb szeretőért, aki fiatalabb volt, mint édesanyám. Mivel az elején még az ő lakásában laktunk, rögtön a válás után azt követelte tőlünk, hogy édesanyámmal költözzünk ki tőle.
Így a nagymamámhoz, anyám édesanyjához kerültem. Apám annyira bátor ember volt, hogy minden lehetséges módon kikerülte a gyerektartás fizetését is. Röviden, anyám és én egy fillér nélkül, kétségbeesetten a nagymama albérletében találtuk magunkat. Nehéz idők jártak: nagyi csupán szerény nyugdíjból élt, anyukám megállás nélkül dolgozott, én pedig iskola után siettem haza, hogy otthon is helytálljak.
Amikor idősebb lettem, néha lógni szoktam az iskolából, és inkább építkezésen dolgoztam tanulásról szó sem lehetett. Fájt a szívem anyámért és nagyiért, akik szó szerint fillérekből próbálták fenntartani magukat. Elhatároztam, hogy a nyolcadik osztály után nem folytatom az iskolát, hanem elmegyek rendes állásba dolgozni. De aztán megjelent a nagymama húga, Rozi néni. Felajánlotta, hogy magához vesz, segít a tanulásban és eltart engem. Rozi néninek sosem született saját gyermeke, így nagyon vágyott arra, hogy velem lakjon. Anyukám és a nagymamám beleegyeztek.
Így hát Rozi nénihez költöztem. Anyám és nagyi néha meglátogattak minket. Tényleg jobban ment a sorom Rozi néninél. Az ő nyugdíja nagyobb volt, nyugodtan járhattam iskolába és nem kellett dolgoznom. Megtanított főzni, még varrni is. Kiváló osztályzattal végeztem el az iskolát, majd bejutottam az ELTE jogi karára.
Rozi néni folyton mondogatta, hogy amint befejezem az egyetemet, rám íratja a lakást a végrendeletében. Azt mondta, nagyon szeret, és úgy tekint rám, mintha a saját unokája lennék, és segíteni akar nekem. Azonban minden váratlanul fordulatot vett. Harmadéves egyetemista voltam, amikor megismertem Flórát.
Istenem, milyen gyönyörű és okos volt! Szerelmünk kölcsönösnek bizonyult, elhatároztam, el akarom venni feleségül. Amikor Rozi néni erről tudomást szerzett, óriási jelenetet rendezett. Azt állította, hogy Flóra csak a vagyonomra pályázik, nem engem szeret igazán.
Kijelentette, hogy ha nem szakítok vele, akkor nem hagy rám semmit. Természetesen mindent elmondtam Flórának. Ő javasolta, hogy ha nekem ennyire fontos a lakás, akár el is válnak útjaink de hozzátette: vele maradhatok akár egy szoba-konyhás albérletben is, neki csak én vagyok fontos. Vállaltam a kockázatot és a szerelmet választottam. Rozi néni felhagyott a kapcsolatunkkal. Lakás nélkül maradtam, de a szerelmemmel együtt.
Most ünnepeltük a tizedik házassági évfordulónkat. Két gyermekünk van, és a szeretetünk erősebb, mint valaha. Minden eltelt év csak megerősíti bennem, hogy jól döntöttem: a szeretetnek mindig előbbre kell valólnia minden másnál, még akkor is, ha az áldozatokkal jár.
