A Nagy Válás
Pontosan négy évig húzták Lehelék a házasság igát. Próbáltak ugyan eljátszani az örök szerelmet, de valahogy csak nem sikerült gyökeret ereszteniük a családi boldogság kertjében. Már ott lebegett a válás szele.
És akkor csak így simán elváltok, aztán kész? kérdezte barátnője, Tünde, amikor Panna Lehel meghívta őt egy olasz kerek szendvicses stressz-evészésre.
Hát ja. Mit tehetnénk mást? Megbeszéltük. Így mindkettőnknek jobb lesz…
De nem is maga a válás érdekel, hanem az esemény! Azért illene ezt emberségesen megünnepelni. Hogy legyen egy jó nagy, kövér pont a végén!
Mostanság kicsit ideges vagyok, nem feltétlenül kellene a kelleténél jobban rugózni ezen sértődött meg Panna, miközben a bánatos lelkét egyszer pizzával, másszor tenger gyümölcsökkel próbálta betömni.
Jaj, aranyom, én nem rólad beszélek, hanem magáról a válásról! Nézd, az esküvőtök tuti menő volt, én még mindig fizetem a tortát, amit ott ettem. Miért ne lehetne akkor a válást is méltón megülni? Étterem, kocsisor, vőfély, és ünnepélyes hídégetés. Jöhet! Jövök én is!
Tényleg lehet ilyen? tágra nyílt szemmel nézett Panna.
Nemhogy lehet, de KELL! vágta rá Tünde.
Nekem nincs is pénzem, most kezdődik majd az osztozkodás, a párnahuzatok meg a paplanhuzat úgyis kettészakad.
Ne aggódj, ismerek egy szervezőt, aki egy zsák krumpliért megrendezi nekünk az egészet. A többit meg az ajándékokból visszanyered. De előbb ötleteljünk a leánybúcsúra! Olyan otthonos, erkölcsös mulatság kéne, hogy tényleg szépen búcsút inthetsz a házaséletnek.
Úgy érted, mint amikor megbeszéljük a találkozót a csajokkal, aztán végül senki sem megy, mert mindenkinek van férje, gyereke?
Az a tökéletes verzió!
Másnap Panna és Tünde elautóztak a rendezvényszervezőhöz, akit Évajának hívtak. Valamiért Évaja egy plázában találta magát a lányok előtt, éppen egy palacsinta pultnál állt kasszásként, miközben megrendeléseket vett fel.
Segítesz, Évaja? magyarázta Tünde a helyzetet.
Simán! Már látom is magam előtt forgatta meg Évaja a szemeit, majd beindult a fantáziája: A “menyasszony” gyönyörű, fekete gyászruhában pózol, és fogadkozik, hogy sohatöbbé és egyáltalán soha. A “vőlegény” a rémes susogós melegítőjében, amit immár végre éjjel-nappal hordhat, mondja a bűvös ‘nem’-et. Aztán az egész banda elmegy a zálogházba, és ünnepélyesen beadjuk a karikagyűrűket. A vendégek skandálják: Édes, Félszáraz! Na mindegy, majd kidolgozom még kiabálta oda, majd hatalmas hangerővel átordított: A hatvannégyes rendelés készen van!
Panna férje, Zsolt, meglepő módon rajongott az ötletért, a szülők viszont hevesen ellenezték.
Ezek a mai fiatalok! A mi időnkben csak csendben elváltunk, aztán évtizedekig utáltuk egymást, füstölögtek mindkét oldalról. Válásra pénzt ne is várjatok!
Egy hét múlva már minden sínre került. Évaja terve szerint az ünnepség kivásárlással indult. A férjnek ki kellett jutnia a lakásból, de csak, ha teljesíti a próbákat: játékokat, dalokat, és mindenki segített neki, vagy fizetett, csak menjen végre. Mivel tizenkét emelet volt, Zsoltnak engedélyezték a lift használatát. Oda gyömöszölték a maradék cuccát meg a tanút is.
Évaja sógora révén egy rendőr-fotós is hivatalosan dokumentálta az eseményt. A buli után kilenc embert tartottak számon hivatalosan.
Na, akkor irány az Anyakönyvi Hivatal! jelentette ki Évaja, mikor mindenki összegyűlt lent.
Az új hagyomány szerint Lehelék egy kocsiban ültek, hogy legalább a válás után egyből másfelé mehessenek, a vendégeknek bérletet, aprópénzt meg egy külön fotósautót osztottak, ahol ujjlenyomatot vettek és tréfásan kihallgattak mindenkit. A házasságkötő terembe vonultak be, miközben mindenki teli torokból énekelte Demjén Ferenc Szabadság vándorai-ját.
Ahol a pecsétek rákerültek, a társadalmi alrendszer bezárt, a tömeg kiözönlött. Évaja előkapott egy óriás kalitkát, hogy elcsípjen pár galambot. Az ünneplők daloltak, örültek, gratuláltak az immár szabad Leheléknek. A férfiak szívből irigyelték Zsoltot, és hosszú különélő életet kívántak neki. Az asszonyok helyben veszekedtek velük, majd később elkapkodták a virágcsokrot, ami számlákból készült.
Ej, ezek aztán cifrán mulatnak! Alighanem nagyon vártak már erre az “eljegyzésre”, dörmögte valaki a másik esküvőből.
Dehogy, ezek most válnak! világosították fel gyorsan.
Sokan példát vettek a boldog Lehelekről, és elnapolták a saját ceremóniájukat.
Mikor a hídon leszették a lakatot, a gyűrűket, ahogy tervezték, leadták a zálogházban, így egy részét ki tudták fizetni a költségeknek, a menet a vendéglőbe vonult. Ott már várta őket a jó öreg Palacsinta Sarok No. 8 támogatásával Évajáék tánczenekara, menü és palacsinta mézzel. A torta is természetesen palacsintából készült.
Ez inkább valami gyász sóhajtott Panna, miközben körülnézett.
Hát ma temetünk! Méltóképp elbúcsúzunk a házasélettől jegyezte meg a kasszás-ceremóniamester, majd felszólította a már nem fiatalokat az utolsó táncra.
Felcsendült Chopin.
Nem is lett olyan rossz mondta Panna Zsoltnak, ahogy forogtak a közepén.
Egyetértek bólintott Zsolt. Sosem láttam még, hogy a szüleink ennyire jól kijöttek volna egymással.
Egy kör után Panna meglátta, hogy az apja és a volt férje apja megölelkeznek, halkan dalolnak valamit és sírnak, pedig korábban halálos ellenségek voltak.
Az asztal roskadozott az ajándékoktól: egyszemélyes ágynemű-garnitúrák, koncertjegyek, kézisúlyzók, szóló étkészletek, jógabérlet, kondibérlet, sőt még sztriptízkupon is akadt A végén a válófelek külön hotelszobakulcsokat, kedvezményes palacsinta-utalványokat és két útra szóló taxicsekket kaptak a Nyomozószervtől.
A záróakkord: tűzijáték, leértékelt torta, vidám vendégek szétszéledtek otthonaikba a családhoz, Lehelék pedig mentek, ki merre látott.
Három héttel később elkészült az album. Zsolt épp Pannához ugrott be, hogy elhozza a körömollóját.
Egész jók lettek a képek lapozgatta Panna Zsolttal a fekete-fehér fotókat, rajtuk boldog arcok, félig vicces helyszínek.
Igen, tényleg bólogatott Zsolt, majd hozzátette: Nevet váltasz?
Maradok a Lehelnél. Fura lenne visszamenni Kakashoz. Nem hangzik éppen szebben.
Ebben egyetértünk vigyorgott Zsolt. Na, akkor én léptem!
Várj csak!
Zsolt kérdőn pillantott Pannára.
Nincs kedved beülni egy palacsintára? Ma jár le a kuponunk, kár lenne veszni hagyni…
Tényleg kár bólintott Zsolt. És tudod, a palacsinta a megújulás szimbóluma. Lehet, hogy ez egy új esély. Akkor most randizunk?
Ugye Panna kicsit habozott ez nem lesz nagy hiba ekkora válás után? Állítólag még a hírekbe is bekerültünk…
Kit érdekel? Most már szabad emberek vagyunk, azt csinálunk, amit akarunk. Amúgy jövő héten a tanú és a tanúnő is elválnak. Meghívtak, eljövünk együtt?
Majd meglátom kacsintott Panna. Tőlük kaptam ágyneműt, legalább van mit vinni ajándékba!
