Anya tizenegy éve ment férjhez. A mostohaapámnak, jó öreg Pálnak, volt egy lánya, Cintia, aki akkoriban épp tizennégy éves volt az első házasságából. Pál nagyvonalúan otthagyta a lakását előző családjának, teljesen lemondva arról a panelek mélyén, és beköltözött hozzánk anyuval és velem, a régi lakásba, amit apától örököltünk. Azóta se beszélt a lányával Cintia maga sem akart találkozni az apjával. Pál persze mindig becsülettel küldte a tartásdíjat, de ennyiben ki is merült az apai kötelességtudat.
Nem mondanám, hogy Pállal valami szívet melengető kapcsolat alakult volna ki köztünk, és úgy tűztem volna hozzá, mint a galuska a fazék oldalára. Nem ordibált, nem ütött, még csak meg sem próbált nevelni. Meg hát, valljuk be, egy 16 éves ló már nem szokik bele könnyen új gazdába. Három évig laktunk együtt, aztán férjhez mentem, lett egy gyerekem is. Menni kellett a családi fészekből férjemet már nem engedték be, anyu és Pál ki voltak akadva a gondolattól, hogy egy idegennel éljenek egy fedél alatt.
Anyu és a férjem viszonya már az elején olyan volt, mint a rosszul fűszerezett lecsó. Pált viszont abszolút hidegen hagyta, kihez mentem feleségül, ezért bele sem szólt. Anya később sokat segített az unokája körül, nem utasította vissza sosem a gyerekvigyázást. Legalábbis régen így volt. Aztán egyszer felhívtam, kértem, hogy szedje fel a fiamat az óvodából mire anyu közölte, hogy nem érek rá, Pál unokájára vigyázok.
Kimerevedett a mosoly az arcomról, hirtelen eszembe jutott, hogy a mostohaapámnak valahol csak létezik egy lánya. Szóval megszületett hát az újabb unoka, és ezért nincs ideje rám. Lenyelem a keserű pirulát, de aztán furcsa érzésem támadt és váratlanul beállítottam hozzájuk, csak hogy megnézzem, mi folyik ott.
Senki nem volt otthon, de a szobában babaágy, mindenhol kisruhák, és még a régi ágyamon is, ahol világéletemben aludtam, valaki rendetlenkedett. Felhívtam anyut: mégis mi ez a cirkusz?
Cintia velünk lakik most. Pál is így akarta, meg én is beleegyeztem. Nehéz időszakon megy keresztül, egyedülálló anya, segítségre szorul magyarázta anyu, majd egyből rám támadt: Nem szokás szólni, mielőtt meglátogatod a saját házadat?!
Hogy is van ez? Már csak látogatok? A saját lakásomban? Nem elég, hogy anyám férje a szobámban lakik, míg én és a férjem egy bérelt zugban fizetjük a csudás törlesztőt, most már Pál hozza a lányát és annak porontyát is? Tényleg az a rend, hogy én dolgozom látástól vakulásig, hogy fizetni tudjunk, miközben Pál és Cintia csak élnek az ingatlanon, és nekik nincs egy gondjuk sem?
Tudtam, hogy most szétrobbanok. Az olaj a tűzre az volt, amikor anyu hazaért, Cristinát beparancsolta a szobájába, rám pedig rárontott, hogy beszéljünk a vállalhatatlan viselkedésemről. A döbbenet letaglózott.
Addig, amíg Cintia itt lakik, erről nem is lehet szó, világos?
Megkérdeztem, mi lett azzal a lakással, amit Pál a régi családjánál hagyott.
Nem a te dolgod vágta rá anyu.
Felrobbanhattam volna: nem az én dolgom, mikor a SAJÁT szobámban lakik egy csaj a gyerekével?!
Összevesztünk anyámmal, elég csúnyán. Felhoztam, hogy vagy Cintia megy, vagy aláírom, hogy mi költözünk vissza a férjemmel a lakásba. Anyu viszont közölte, hogy akár a saját részét is odaajándékozza Pálnak, és nekem jobb lesz, ha lenyugszom, különben csak bajom származik ebből az egészből. Hazafelé felhívtam Pált. Aszongya: Nem a te dolgod, ki lakik a lakásban, azt viszek be, akit akarok, ez az ő otthona.
A férjem azt tanácsolta, hagyjam a fenébe úgyis van hol laknunk, a gyerek nemsokára iskolás, minden rendben lesz. Engem csak az bántott, hogy anyám minden szó nélkül beengedett valakit az otthonomba, miközben én fizetem a törlesztőt. Anyu végül felhívott, hogy látná az unokáját. Abban a hangulatban visszautasítottam: Menj, játszd el magad Pál unokájával! Erre persze rögtön leszólt, hogy ostoba vagyok, és akkor fog velem szóba állni, ha bocsánatot kérek.
Szóval most nekem kéne bocsánatot kérni! Ugyan miért is? Mert ő a saját szakállára intézkedik egy közös vagyonnal? Mert a mostohatestvérem szállta meg a szobámat? Elgondolkodtam azon, hogy szétosztom a lakást. Aztán jött egy hívás Cintiától. Azt mondta, ha zavar, hogy ott lakik, bármikor elmegy, hiszen ő nem szeretne konfliktust a családban.
Szerintem színház az egész. Nem is olyan ártatlan, mint amilyennek mutatja magát. Honnan veszi anyám, hogy a részesedését is odaadná Pálnak? Ezt várja Cintia! Most mit csináljak? Ki nem állhatom ezt az egész helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy Pál összejátszik a lányával, és igenis valami cselt szőnek anyu ellen.
Hogyan lehetne biztosítani anyu biztonságát? Vagy kéne valami közjegyzői biztosíték? Vagy osszuk ketté a pénzt, hogy vegyen magának egy másfél szobás panelt? Vagy költözzek vissza a saját részembe, tolmácsolva ezzel, hogy ide aztán csak én tartozom, Cristina meg kereshet magának új lakást, Pál meg mehet a saját helyére?
