**Anyám ajándéka az esküvőnkre: amikor jobb, ha nem adunk semmit**
Eszter és Gábor esküvőjén minden pompásan zajlott. Amikor a ceremóniamester bejelentette az ajándékok átadását, először a menyasszony szülei gratuláltak. Majd a vőlegény anyja, Szabó Katalin, lépett elő egy nagy, égszínkék szalaggal kötött dobozzal a kezében.
Istenem! Vajon mi lehet benne? suttogta izgatottan Eszter Gábor fülébe.
Fogalmam sincs. Anyám mindvégig titkolta válaszolta a vőlegény, kissé tanácstalanul.
Másnap, miután lecsillapodott a lagzi nyüzsgése, úgy döntöttek, hogy kinyitják az ajándékokat. Eszter javasolta, hogy kezdjék anyósa csomagjával. Miután leoldották a szalagot és felemelték a fedelt, belenéztek és megtorpantak.
Eszter már korábban is észrevett Gáboron egy furcsa szokást: soha nem vett el semmit engedély nélkül, még egy apróságot sem.
Meg ehetem az utolsó cukorkát? kérdezte gyakran félénken, miközben a tálban maradt egyetlen karamellára meredt.
Persze! válaszolta Eszter, meglepődve. Nem kell kérdezned!
Ez csak szokás mosolygott kínosan, miközben gyorsan kibontotta a csomagolást.
Hónapok múlva értette csak meg, honnan ered ez a viselkedés.
Egy nap Gábor bemutatta Szabó Katalinnak és Lászlónak, a szüleinek. Eleinte anyósa barátságosnak tűnt, de ez a benyomás hamar elillant, amikor Katalin asztalhoz hívta őket.
Két tányérra két kanál krumplipürét és egy apró szelet húst tett. Gábor hamar befejezte, majd halkan, udvariasan kért még egy adagot.
Úgy eszel, mint a kitépett farkas! Sosem leszünk képesek etetni téged! kiáltotta Katalin, ami mélységesen megdöbbentette Esztért.
Amikor László kért még, a felesége azonnal tett neki újra. Eszter pedig lenyűgözve nézte, ahogy Katalin nyilvánvalóan ellenséges a saját fiával szemben.
Később, az esküvő előkészületei alatt, Katalin mindent kritizált: a gyűrűket, a termet, az étlapot.
Miért kell ennyit költeni? Olcsóbban is megúszták volna! ismételgette, mindennel elégedetlenül.
Eszter végleg kiborult.
Hagyja, hogy mi döntsük el! A mi pénzünkről és a mi választásunkról van szó!
Megbántódva, Katalin abbahagyta a hívásokat, és még azzal is megfenyegette őket, hogy nem jön el az esküvőre.
Két nappal az esemény előtt László felkereste őket.
Gyere segíteni az ajándékkal! mondta, és magával vitte Gábort a kocsijához.
Egy mosógépet adtak nekik, amit Katalin tudta nélkül vásárolt, aki szerint még ez is túl drága volt. Aztán eltűnt a buliban.
Másnap, amikor kinyitották a dobozt, az izgalom csalódássá vált.
Törülközők? döbbent meg Eszter hitetlenül.
És zoknik tette hozzá Gábor, két pár törülközőből készült darabot emelve. Anyám csak felkapta az első dolgot, ami a keze ügyébe került.
Pár nappal később Katalin felhívta a fiát, és kíváncsian érdeklődött a többi vendég ajándékairól.
Mit adtak a menyasszony szülei? A barátaid? kérdezte kitartóan.
Ez nem a te dolgod válaszolta Gábor, majd letette a kagylót, megkönnyebbülten.
Egy tanulság maradt: a nagylelkűség nem a tárgy anyagi értékén múlik, hanem azon, hogy mennyire tiszteljük a másikat. És ezt Katalin már rég elfelejtette.
