A levegőben lógott a fura álom érzete, mintha valami elmosódott valóság határán tántorogva mennék. Virág Ilona a busz ablakában bámulta a megszokott utcákat. Minden reggel ugyanaz a munkaútvonal, ugyanazok a megállók, ugyanazok a képzeletbeli arcok. De ma minden más volt. Ma utoljára utazott ezzel az útvonallal.
A táskájában pihent a felmondólevől. Szabványos megfogalmazás, semmi rendkívüli. De e szavak mögött olyan történet lapult, hogy Virág Ilona még mindig nem tudta elhinni, mi történik.
A busz a pláza előtt állt meg, ahol a fia cége működött. Az a cég, ahol négy éven át könyvelőként dolgozott. Az a cég, amit Tamás érettségi után alapított az ő segítségével és támogatásával.
“Anyu, biztos vagy benne?” – kérdezte tegnap este Tamás, mikor odaadta neki a papírt. – “Nem tudod még átgondolni?”
“Biztos vagyok, fiam” – válaszolta akkor. – “Így lesz mindenkinek jobb.”
De most, ahogy felment a lépcsőn az irodába, Virág Ilona érezte, hogy összeszorul a szíve. Négy év élete, négy év munkája, négy év büszkesége a fia sikeréért – mindez mögötte maradt.
Még mindig emlékezett arra a napra, amikor Tamás hazaérkezett Vörös Évával. Csinos lány, okos, közgázdi diplomával. Virág Ilona rögtön megszerette, örült, hogy a fia méltó élettársat talált.
“Anyu, ismerd meg, ő Éva” – mondta akkor Tamás, boldogságtól ragyogva. – “A jövendőbelém.”
“Örülök, Virág néni” – nyújtotta kezét Éva és mosolygott. – “Tamás sokat mesélt Önről.”
Egy év múlva összeházasodtak. Egyszerű, de szívből jövő lagzi volt. Virág Ilona saját kezűleg készítette az ételeket, díszítette a termet, dolgozott, mint a hangya. Felejthetetlenné akarta tenni a fiatalok számára.
Az esküvő után Éva beköltözött hozzájuk. Két szobás lakás, nem nagy, de mindenkinek jutott hely. Virág Ilona mindig is nagy családot álmodott, ahol gyerekek hangja csendül.
“Anyu, mi lenne, ha Éva is velünk dolgozna?” – javasolta egyszer Tamás vacsora közben. – “Közgázdi végzettsége van, segíthetne a cég fejlődésében.”
“Persze” – egyezett bele Virág Ilona. – “Minél több okos fej, annál jobb.”
Éva értékesítési menedzserként kezdett dolgozni. Energikus, céltudatos gyorsan belerázódott és szép eredményeket ért el. A cég nőtt, új ügyfelek jelentkeztek, nőtt a nyereség.
“Virág néni, beszélhetnénk?” – szólalt meg egyszer Éva, betérve a könyvelőségre.
“Persze, kislányom. Mi a baj?”
“Gondolkodtam, talán érdemes lenne modernizálni a könyvelést? Átállni új szoftverekre, automatizálni a folyamatokat.”
Virág Ilona bólintott. Ő is látta, hogy a régi módszerek lassan elavultak.
“Igazad van, Évám. De nekem már koromból adódóan nehezemre esik az új programok elsajátítása. A kezeim már nem olyan ügyAz ablakból kifolyt a fény, s Virág Ilona a tükörképét nézte, amely lassan elmosódott, mintha soha nem is létezett volna.
