Szőke Szilvi sietett, és éhesen kérdezte: – Van nálatok valami ennivaló, Mari? Borzasztó éhes vagyok. Siess, mert sok mindent kell ma elintéznem. Nőnap van, és a barátnőkkel este megyünk szórakozni.
– Igen, nőnap. Ez a mi napunk. Tessék, kedvesem. Boldog nőnapot! – mondta Mária, és egy kis dobozt adott Szilvének, amelyben az a karkötő volt, amire már régóta vágyott.
Szilvi képtelen volt megvásárolni magának, mert fizetése gyorsan elfogyott. Hol egy új kabát kellett, hol a haját csináltatta meg, vagy éppen a barátnők hívták sétálni. Apró örömöktől nem akarta megvonni magát. Mária tudta, hogy Szilvi mennyire vágyik a karkötőre, és boldogan tette boldoggá. Hiszen Szilvia már a család része volt, amikor Gábor bemutatta neki a lányt, akivel már három éve együtt voltak. Mária úgy fogadta be Szilvit, mint egy második lányát, hiszen mindig is akart volna egy kislányt a fia mellé.
Mária nem csak azért szerette Szilvit, mert különleges, kedves, vagy aranyos volt. Egyszerűen így volt kialakítva: nagyon szerette a fiát, így mindent és mindenkit szeretett, ami vele kapcsolatos volt. Már három éve, hogy Szilvi és Gábor egy párt alkotott, Mária pedig olyan anyós akart lenni, aki úgy fogadja el a menyét, mint a sajátját.
Egy dolgot azonban nem vett figyelembe: vannak, akik haszonlesők, és gyorsan hozzászoknak a jóhoz. Ha túl sok jót teszünk velük, azt kezdik gondolni, hogy ez így van jól. Elfeledkeznek a köszönetről, és természetesnek tartják, hogy mindent az ölükbe hullanak.
Ez történt Szilvivel is. Mária már az első naptól kezdve eldöntötte, hogy mindent megtesz, hogy Szilvi jól érezze magát náluk, kényelmesen és biztonságban. Mária és férje, Tamás, nemrég költöztek ki a városból egy szép új házba. Pár hét ismeretség után felajánlotta Szilvinek, hogy aludjon náluk.
Szilvi ettől kezdve állandó vendég lett Gábor szobájában, anélkül, hogy engedélyt kért volna. Bár senki sem ellenezte ezt, Mária és Tamás néha szerették volna, ha kettesben, vagy hármasban a fiukkal is tölthettek volna időt.
Szilvi könnyen alkalmazkodott a kényelemhez a nagy házban, ami sokkal jobb volt, mint a kis lakás, ahol anyjával és nagyanyjával élt. Minden nap friss és finom étel várt rá a teli hűtőben. Mária, mint ház asszonya, mindent szívesen elvégzett.
Szilvit mindig magukkal vitték hétvégi kirándulásokra is, még a barátaikhoz is a szomszéd városba. Itt Mária barátnője, Anna, mindig szívesen fogadta őket, finom vacsorával és kényelmes ággyal. Annáék családjában is megszerették Szilvit, és ő is jól érezte magát náluk. Két év alatt Szilvi kétszer járt a tengerparton velük, anélkül, hogy fizetett volna, pedig tisztességesen keresett. Családi nyaralásokon is ingyen vett részt, soha nem vásárolt be, még egy tortát sem hozott teázni.
Mária és családja sose gondolták, hogy Szilvi kihasználná őket. Mindenki vidámnak, nyíltnak találta, és Mária soha nem gondolt rosszra róla, egészen a nőnapig. Aznap Anna meglátogatta Máriát a városban, és egy luxus szállodában béreltek egy szobát, ahol a wellnesshez és masszázshoz is volt hozzáférésük, még vendégeket is hívtak estig.
Kellemes időt töltöttek együtt, pezsgőt iszogattak és sokat nevettek. Míg idilljüket meg nem szakította Szilvi: – Szia, Mária! Gábor mondta, hogy a wellnessben vagytok. Csak egy pillanatra beugranék!
Mária megdöbbent. Úgy gondolta, hogy két felnőtt nőnek, legjobb barátnőknek is jár minimális egyedüllét. Erre a napra mindent hátra hagytak, hogy csak egymásra figyeljenek. De Szilvinek nem mondhattak nemet. – Jól van, gyere csak be – motyogta. – Várunk még valakit? – kérdezte csodálkozva Anna. – Igen, Szilvi is benéz hozzánk rövid időre.
– Ráadásul, van egy ajándékom is neki, amit akartam átadni – mondta Anna. – Az enyém is nálam van. Otthonra terveztem, de így is jó lesz – válaszolta Mária.
Tizenöt percen belül Szilvi megérkezett. – Micsoda pompa itt! Mikor kezd a wellness? Kevés időm van, mennem kell. Szilvi gyorsan felkapott egy fehér köntöst, és pihenni indult. Anna és Mária kíváncsian néztek egymásra, de folytatták beszélgetésüket.
Az étkezőbe közben megérkezett a szállodai vacsora: osztriga, kagyló, válogatott ínyencségek. Nőnap alkalmából nem sajnálták az élvezeteket.
Miközben a vacsorát élvezték, Szilvi visszatért. – Mi ez, micsoda ínyencségek! – mondta, és egyszerűen hozzácsapódott a társasághoz. Mária és Anna kissé feszengtek, de nem mutatták. Mária úgy döntött, hogy enyhíti a feszültséget, és átadta Szilvi ajándékát. – Ó, pont ilyet akartam! – jegyezte meg Szilvi, miközben további osztrigákat evett.
Anna is gratulált, és puszit adott neki. – Köszönöm – mondta Szilvi halkan.
A nap végén Szilvi távozott, alig köszönve meg az ajándékokat. Elment a barátnőkhöz, otthon hagyva Gábort, és másnap reggelig nem látta őt. Gáborhiába várta őt otthon egy különleges vacsorával és ajándékkal.
– Igazad van. Talán túl sokat tettem érted, hogy már elfelejtetted azt is mondani, hogy köszönöm – gondolta Mária.
Anna és Mária úgy döntöttek, nem hagyják, hogy Szilvi viselkedése elrontsa az estét. Gábor reggel súlyos beszélgetésre számíthatott.
