**ERNESZTŐ BOLDOGSÁG**
– Anya, már csak egy utolsó lehetőség maradt, hogy gyermekünk legyen – az IVF módszer. Kirill és én mindent eldöntöttünk. Ne próbálj lebeszélni. Szokj hozzá a gondolathoz – Zsófia egy lélegzettel mondta ki ezeket a szavakat.
– IVF? Vagyis lesz egy mesterséges unokám, aki „kisüvegből” jön? – Nem hittem a fülemnek, amit a saját lányomtól hallottam.
– Anya, hívd ahogy akarod. Holnap kezdjük a kezeléseket. Minden vizsgálat megvan. Az orvosok figyelmeztettek – hosszú és kiszámíthatatlan út előtt állunk. Nincs garancia. Kérlek, légy türelmes – Zsófia mélyet sóhajtott.
Nem találtam szavakat. Pedig támogatnom kellett volna, reményt adni, vagy legalább ne akadályozzam. Telefonon beszéltünk. Tudom, Zsófikának nehéz volt személyesen, hiszen a téma rendkívül érzékeny.
Az első férje, Gyuri, gyerekkori barátja volt. A szerelmük túl szépnek tűnt. Azt hitte. De a lagzin, a kávézóban, a részeg vőlegény a tanú karjaiba veszett. Zsófia egy poros kamrában találta őket.
Gyuri, amint meglátta a menyasszonyt, dadogott valami mentségként; a tanú pedig összekapva holmiját, egy átlátszó kendővel takarva a testét, kirohant, és többé nem látták.
Zsófia beadtja a válókeresetet. Mi meg apukája próbáltuk lebeszélni:
– Zsófi, ne siess. Hiszen részeg embernek minden kitalálható. Biztos a tanú vonszolta be Gyurit abba a nyomorult kamrába. Hiszen olyan férfi, mint ő, mindenki rácsodálkozik. Bocsáss meg, kislány. Még egész életetek van előttök. Gondolkodj el. Majd megbánod.
– Nem, anya, nem bánom meg. Gyuri megcsalt, és kész. Fáj. De nem akarom a házasságot csalással, hazugsággal kezdeni. Hála Istennek, a lagzin történt. Kevesebb fájdalom nekem – Zsófia határozott volt.
Gyuri könyörgött, bocsánatot kért, hiába.
…Pár hónap múlva kiderült, Zsófia Gyuritől várandós. Titokban elvetélt. Őszintén, ha tudtam volna, könyörögtem volna, hogy menjen vissza hozzá.
…Idő telt, Kirill megkérte Zsófia kezét. Egyébként ő Gyuri legjobb barátja volt. Régóta szerelmes volt Zsófiába, de sosem mert a barátja útjába állni. Most végre alkalom. Zsófia nem mondott azonnal igent. Megégette magát, nem hitt senkiben. Három évig habozott. Kirill kitartott. Végül meggyőződött:
– Kirill, a felkérésed, hogy feleségül vegyél, még érvényes?
– Persze, Zsófikám! Tényleg hozzám jössz? – Kirill megcsókolta szerelme kezét.
Zsófia bólintott.
Kirill egy pompás lagzit csapott. Ott volt minden barát, csak Gyuri nem. De az „ex” egy hatalmas, illatos liliombokrot küldött. Zsófia visszautasította, és egy hajadon barátnőjének adta.
Zsófiának akkor huszonnyolc, Kirillnek harminchárom éves volt. Két év házasság után sem jött a gyermek.
– Zsófi, van valami tervetek, vagy egyszerűen nem sikerül? – óvatosan érdeklődtem.
– Nem sikerül, anya. Már aggódom. Kirill hallgat a témáról. Azt hiszem, magát hibáztatja. Várjunk még egy évet, aztán… – a lányom lehajtotta a fejét.
– Mi „aztán”?… Örökbe fogadtok? – Nem értettem.
– Az idő eldönti. Lesz gyermekünk. Bármi áron – Zsófia rejtélyesen mosolygott.
– Isten adja! Mi apuddal alig várjuk az unokát – megsimogattam a lányom haját.
Még két év próbálkozás…
Zsófia közölte velem az IVF-t. Minden porcikám ellene volt:
– Zsófikám, azt mondják, ezeknek a gyerekeknek nincs lelkük, betegebbek, nem ebből a világból valók, nem lesz utódjuk… Egy szóval, birobotok.
– Anya, negyven éve létezik ez a módszer. Egyre több meddő pár választja. „Kisüvegből” született gyerekek ugyanolyanok, mint a „természetesek”. Csak nehéz. Nem tudod, mekkora lelki munka áll mögöttünk. Kirill és én nehezen fogadtuk el. Szóval, készülj az unokára. Lehet iker is. Az első két IVF-s nő természetes úton szült utána – Zsófia mindent elmondott, hogy meggyőzzön.
Én tudtam, a folyamat elindult, nincs visszaút. Csak reménykedni, hinni, nem feladni.
…Az út drága volt, kimerítő, kínzó. Zsófia csak a negyedik próbálkozással vált terhessé. Rettenetes depresszióba esett, hisztérikus lett. A hormonkezelés miatt sokat hízott. Kirill lefogyott, kikészítette a felesége hangulatingadozása, a könnyei, az ok nélküli nevetése.
– Anya, félek tüsszenteni, köhögni, hirtelen mozdulni. Mi van, ha kiesik? Nem vállalom az ötödik próbálkozást. Fáradt vagyok. Ez mind az első vetélés miatt van. De hát mit tehettem volna? Most isszam a levét – Zsófia keserűen szipogott.
Kirillnek és Zsófiának kétszer kellett tengerpartra mennie pihenni. Szükségük volt a szünetre. Zsófia idegei felmondták. Már az őrület határán járt, kiugrott volna az ablakon… Kirill mindig mellette volt, szeretettel, törődéssel. Ez fontos.
Zsófia bevallotta:
– Kirill a szilárd szikla, a friss fű, a enyhe szellő. Nélküle nem bírtam volna ki.
…Nyolc hónap várakozás, remény és kétség után megszületett kis Zsuzsink. Az IVF-s babák kissé korábban jönnek a világra.
Minden rokon boldog volt. Bár Kirill anyja eleinte kételkedett az unokája rokonságában. Hallottam, ahogy suttogja:
– Fiam, mi van, ha ez a kislány nem a tied?
Nézd, az orra nem a tiéd, aZsuzsi azonban napról napra egyre jobban hasonlít apjára, és végül Kirill anyja is megnyugodott, hiszen a kislány mosolyában ott ragyogott az egész család szeretete.
