Árnyékok árulása: Út az új boldogsághoz
Zsófia gyakran utazott üzleti útra. Havonta egyszer két-három napra elment a cég főirodájába egy szomszédos városba. Étvárt megszokta a távollétét, és nem tiltakozott. Különböző cégeknél dolgoztak, este találkoztak, a hétvégéket együtt töltötték – és azt sem mindig. Étvárdnak volt egy hobbija – vadászat. Gyakran elment a barátaival a természetbe. Zsófia nem tiltakozott, megértette, hogy a férjének szüksége van saját térre.
Huszonnégy éve éltek együtt, teljes bizalommal, fecsérlés nélkül. Lányuk nemrég ment férjhez és elköltözött a férjével egy másik városba. Zsófia, amikor egyedül maradt, olvasott, barátnőivel találkozott. A családjukban béke és nyugalom uralkodott – engedékeny volt, kerülte a veszekedéseket, elfojtotta a konfliktusokat a csírájában. Étvárdnak mindez tetszett.
De néhány férfinál eljön a pillanat, amikor, ahogy mondják, „a gonosz belé fúródik”. Étvárdnak is eljött ez a pillanat. Beleszeretett egy kolléganőjébe, Viktóriába – tíz évvel fiatalabb, nem házas, életteli és barátságos. Gyorsan beilleszkedett a csapatba, mindenkivel jóba lett, és Étvárdra szegezte a szemét. Az irodában az összes férfi közül ő tűnt a legmagabiztosabbnak, stílusosnak, és mintha véletlenül, gyakran mellette termett.
A kollégák, észrevéve a kibontakozó szerelmet, meglepődtek: Étvárdot példás családapának ismerték. De úgy szeretett bele, mint egy ifjú! Suttogtak, figyelmeztették Viktóriát, hogy Étvárdnak szerető felesége van. De ő csak legyintett. Viktória azok közé a nők közé tartozott, akik a házas férfiakra vadásznak, könnyű zsákmánynak tartva őket. Volt tapasztalata: az előző munkahelyéről egy botrány miatt távozott, ahol a főnök felesége „meleg” fogadtatásban részesítette.
Étvárd, aki soha nem csalta meg a feleségét, elvesztette a fejét. Negyvenhét évesen a csúcsán érezte magát. Nem szokott érzelmeit elfojtani, nyíltan csodálta Viktóriát. Hétvégén eltűnt, a barátaival való vadászatra hivatkozva. Zsófia gyanakodni kezdett, és egyszer tréfásan megkérdezte: „Étvárd, valami baj van? Miért vagy mindig hétvégén el? Nem találtál már valakit, drágám?”
„Dehogyis, Zsófi! – legyintett. – A barátaim hívnak, tudod.”
Fél évig kéÉtvárd kétszínűen élt, míg egy nap Zsófia váratlanul hazatért a szokásos üzleti útjáról, és a saját hálószobájukban találta férjét Viktóriával – a történet végül a különválás, a keserű tanulság és a váratlan második esély között ingadozó sorsukat pecsételte meg.
