A legnehezebb abban, hogy egy kölyökkutyával élsz, sosem az, amire a legtöbben gondolnak.
Nem az a nehéz, hogy kiviszed sétálni, amikor szakad az eső, amikor metsző hideg van, amikor rosszul aludtál, vagy mikor a lelked békétlen.
Nem az, hogy le kell mondanod egy utazásról vagy meghívásról, mert azt mondják: Gyere, de kutya nélkül.
Nem a szőr mindenhol: az ágyneműn, a ruháidon, néha még az ételedben is.
Nem az, hogy újra és újra felmosod a padlót, tudva, hogy félóra múlva minden kezdődik elölről.
Nem a számlák az állatorvosnál, sem a félelem, hogy valami fontosat elszalasztasz.
Nem az, hogy egy kis szabadságodat elveszíted, mert a szabadság most már azt jelenti, hogy mi vagyunk.
És nem is az, hogy a szíved már nem csak a tiéd
Ez mind a szeretet.
Ez mind az élet maga.
Ez mind az, amit magad választottál.
A legfájdalmasabb lassan jön mint az a sajgás, ami a csontokban jelenik meg, mikor fordul az idő; mint a pesti tél hidege, ami eleinte nem tűnik soknak, aztán befurakszik a zsigerekig.
Egy nap hirtelen rádöbbensz:
már nem tud úgy, mint régen.
Próbálja de már nem megy.
Fut örömmel feléd, ahogy mindig de már másképp.
A szeme még mindig a tiéd, de felbukkan benne az a fáradt ragyogás, ami azt mondja:
Itt vagyok, de minden nap egy kicsit nehezebb.
És visszaemlékszel, milyen volt régen.
És most látod őt egészen a tiéd, teljesen rád bízva magát.
Ő mindig hitt benned:
hogy mellette leszel,
hogy segítesz rajta,
hogy megmented majd.
És megtetted.
De most nem tudod megmenteni az öregedéstől.
A legfájdalmasabb az, hogy számodra ő vigasz volt
te pedig neki MINDENT jelentettél:
az egész világát,
az összes reményét,
az égboltját.
És te még nem vagy kész.
Nem vagy kész elengedni őt.
Nem vagy kész nézni, ahogy lassan kialszik az, aki megtanított önzetlenül szeretni.
Aztán beköszönt a csönd.
Az a súlyos csönd.
Az üres hely a párnán.
A tálka, amit már senki sem nyal ki többé.
És a szíved, darabokra törve.
Aztán újra kimész az utcára.
De már nélküle.
És azon kapod magad, hogy a levegőnek mondod:
Gyere, kicsikém
De ha visszatekerhetném az időt
Újra őt választanám.
Mindennel együtt: a fáradtsággal, a szomorúsággal, az odaadással.
Mert ez a szeretet valódi.
Kutyát tartani annyi, mint tüzet engedni a lelkedbe.
Olyan tüzet, amely örökké melegít,
még akkor is, ha ő már nincs itt veled.
Mert a kutyának egyetlen küldetése van ebben a világban:
neked adni a szívét.
