A legkedvesebb embereink. Emlékezés
Bizony, furcsán alakulhat az élet. Lehetett volna minden egészen más is. A szomszédasszony mindig csodálkozik, milyen szerencsések vagyunk a gyerekek segítenek, unokáink pedig folyton be-benéznek hozzánk.
Ma is jön a középső unokánk, Zoltán. A nagypapa vele szokott matekozni, és a házunk udvarán lévő nyújtón is gyakorolnak, hogyan kell felhúzódzkodni.
Annus néni és Pál bácsi még csak alig múltak hetvenévesek. Még fiatalosak! És három tündéri unokájuk van.
Előző este, két unokájával, a legkisebb Lenkével és a legnagyobb Ágotával, Annus néni kisüthetett egy halom linzert. Az lesz a tea mellé, sőt Zolinak is marad jó pár szem.
Annuskám, venni kellene egy földgömböt szakította félbe gondolatait a férje hangja. Zoli meg Lenke nehezen igazodnak el csak a térképen. Kell egy szép nagy földgömb!
Meg egy labda is kéne. Az udvaron láttuk Zolival, hogy a fiúk kosaraznak. Ő is szeretne kipróbálni.
Ekkor csengettek. Zoli ért haza az iskolából:
Szia, nagymama! Szia, nagypapa! Hazafelé vettem nektek mákos kalácsot a kedvenc pékségetekből.
Levetkőzött, kezet mosott, ahogy mindig tanulta Annus nénitől.
Na, hogy ment a suli? Milyen jegyek lettek? kérdezte Pál bácsi.
Nagypapa, két hármast kaptam matekból. Segítesz majd megérteni? a tekintetén látszott, hogy nagyon bántja a dolog. Elvesztem kicsit, papa!
Mihez nem értettél most? Hiszen mindent átvettünk múltkor! Nem baj, gyere, megnézzük együtt, menni fog!
Pali, előbb egyen a gyerek, aztán tanulhattok! szólt finoman Annus néni.
Akkor nekem is jöhet egy adag jó kis tejfölös bableves! kacsintott Pál bácsi vidáman az unokára.
Ebéd után Zoli és a nagypapa nekiálltak a nehéz feladatoknak. Annus néni pedig szeretettel nézett utánuk.
Hamarosan kezdődik a nyaralószezon a kis házban a Duna mellett. Ott aztán más az élet, édesebb a levegő. A két kisebb unoka, Lenke és Zoli is velük lesz a nyáron. A legnagyobb, Ágota, csak hétvégékre tud kijönni a szüleivel. Már nagy lány lesz, mindjárt betölti a tizenhetet.
Ágota egészségügyi szakközépbe jár, most gyakorlata van egy kórházban. Nagyon szereti. Szeretné folytatni a tanulást, álma, hogy orvos legyen, segíteni az embereken. Erős szívű, jószívű lány, biztosan eléri, amire vágyik.
Annus néni odament a komódhoz, és kézbe vette a bekeretezett fotót:
Jaj, kisfiam, Gyurika, ha látnád, hogyan élünk! Bocsáss meg nekünk, ha valamiben hibáztunk apáddal. Talán valamit rosszul csináltunk, nem tudtunk segíteni neked időben. Nem tudtad talpra állni Annus néni felemelte a fejét, pislogott párat. Nem sírok, fiam, nem. Remélem, látod, hogy megvagyunk, és örülsz nekünk. Az élet cifrának teremtett. Mindenféle keveredik benne. Öröm, bánat Te kevés örömöt tapasztalhattál már meg, kisfiam. De hát mit tehetnék Már késő, már ezen nem változtat senki.
Annus, nem hallod? Juliska meg Miklós megérkeztek. Lenke is velük van!
Nagymamiiii! kiáltott a kis Lenke és átkarolta Annus nénit puha kis kezeivel.
Nézz rám, nagymama! Lenke két tenyerébe vette Annus néni arcát. Látod, milyen csinos a hajam? Olyan, mint neked! Mert hasonlítok rád. Nagyon szeretlek, nagymama! szorította magához.
Na most már elég lesz, ne gyötörd a nagymamát! nevetett Juliska és Miklós. Elfelejtetted, mit akartál ajándékba adni?
Jaj, nagyi, engedj el! szaladt oda Lenke az anyjához, és kihúzott a táskájából egy rajzot. Nézd, ezt óvodában csináltam. Ez vagy te, ez a nagypapa, ez anya-apa, ez Ágota, Zoli és én! Nektek rajzoltam ajándékba, a nagy családunk! Tetszik, nagyi?
Nagyon! És mindenki olyan nagyon hasonlít! Pali, gyorsan gyere, nézd, mit kaptunk. Ezt bizony keretbe kell tenni, hadd gyönyörködjek benne! Csuda szép! Mind itt vagyunk!
Lassan indulnunk kell, Annus néni. Zoli, összepakoltál? Táskádat ne feledd! Annus néni, Pál bácsi, holnap gyertek ebédre. A gyerekek készülnek egy kis műsorral is. Akkor holnap találkozunk, köszönünk mindenért!
Becsukódott az ajtó. Annus néni és Pál bácsi leültek, teát töltöttek maguknak.
Látod, Pali, milyen boldog, szép a mi nagy családunk!
Úgy ám, Annuskám!
Emlékszel, mikor Gyuri először hozta haza Juliskát? Mennyire örültem! Azt hittem, majd új erőre kap a fiam, minden összejön végre. Egy évig mintha minden jobbra fordult volna. Aztán mégis az a társaság, azok a lányok
Ne, Annus, ne sírj ölelte át Pál bácsi feleségét.
Aztán Juliska elment a Gyurit verekedésben megkéselték és vége. Már nincs fiunk.
Na, ne most, Annuska törölte le könnyét Pál bácsi.
Tudod, Pali, eszembe jutott most Lenke rajza láttán, mennyire boldogok lehetünk, hogy rátaláltunk akkoriban várandós Juliskára, miután Gyurit elveszítettük. És hogy később megismerkedett Miklóssal, s így lett nekünk, Ágota után, még Zoli és Lenke is unokánk. Ők mindannyian a mieink, a legkedvesebbek, bármilyen formán adatott is.
És gondold csak el: ha mindezt végig kellett élnünk, akkor mondhatom, mi vagyunk a legszerencsésebb nagymama és nagypapa ezen a világon!
A mi nagy családunk ők a legdrágább emberek nekünk!
Ahol szeretet és egyetértés van, ott nincsen semmi baj.
