2023. november 3., kedves naplóm! Réka, megházasodom mondta Zsófia mosolyogva, de kissé zavarban a menyasszonyi esküvő jövő pénteken lesz. Eljössz? Nagyon örülnék, ha látnál.
Na mit, csak viccelsz? Te? Kinek? Hirtelen? Zsófia szíve hirtelen megfagyott a hír hallatán, mintha barátnője elárult volna.
Nem gondolta volna, mennyire fájdalmas lenne ezt hallani. Mindig szomorúan nézte a szépség hiányzó Zsoltot, és kételkedett, hogy valaki egyáltalán kérné fel házasságra.
Hirtelen? Már hat hónapja ismerem Istvánt felelte Zsolt.
És te hallgatod? Ki ő? Sosem láttam. Hol rejtetted el?
Rejtettem? kacagott Zsófia. Együtt dolgozunk. Leginkább a munkahelyen ismerkedtünk. Nem is számítottam rá, de ő meghívott… és én igent mondtam!
Ő is festő, mint te? tűnődött Zsófia szkeptikusan.
István mindent tud. A saját építőipari cégét vezeti, ahol én is dolgozom.
Zsófia lélegzete megállt. Nem tudta, mit mondjon. Nézte barátnőjét, próbálta kideríteni, csak színlel-e. De Zsolt nyugodtnak tűnt, nem láttam benne semmi tréfát.
Mindketten ugyanazt a középiskolát látogattuk, hatodik osztálytól barátok voltunk. Zsófia mindig mindenben jobb volt. Könnyebben tanult, vonzóbb, karcsúbb, öltözködése is kifinomultabb, a fiúkat mindig körülötte forogták.
Zsoltra senki sem figyelt. Zsófia sajnálta őt, úgy gondolta, az élet és a sors nem kímélte a szegény leányt. Nem rendelkezett sem szép arccal, sem vonzó alakkal, gyengén tanult, a kilencedik osztály után a burkolófestő szakképzésbe lépett.
Nem lenne jobb más szakma? kérdezte Zsófia akkor. Át lehetne váltani valami modernra?
Miért? Anyám egész élete festő volt az építésen. Szóval ezt választottam.
Egész életet a kosztól teli ruhában dolgozol? Miért nem választasz tisztább irodai munkát, ahol művészek vannak? Én a belsőépítészeti tanfolyamra jelentkeznék.
Ezt a tervezést sem értem, de a festést és burkolást már sokszor segítettem anyámnak, tetszik. Már sokat tudok, van benne saját varázsa, ráadásul a jegyeim miatt nem jutottam felvételire.
Zsófia sem jutott felvételire, de nem adta fel. Előbb a szakképző iskola, aztán végül pont a jegyei alapján felvettek a tervezői szakra, ahova mindig is vágyott.
Még ha az útjaink is különvannak, gyakran találkoztunk, barátságunk megmaradt. Zsófia nagyon társaságkedvelő volt, gyakran meghívta Zsoltot bulikba, ahol a lányok közül ő kiemelkedett és a fiúk is figyelték.
Biztos volt benne, hogy szép, jól kereső férfihoz megy házasságba. Aztán jött ez a hír Hogy jött ez így? Hol a igazság? A csúnya Zsolt úgy döntött, hogy megzavarja őt!
Akkor is eljönnél a lakodalomra? kérdezte ismét.
Természetesen, biztosan! válaszolta Zsófia határozottan. Itt lesz a vőlegény?
Persze.
***
Zsófia remélte, hogy István egy szőrös, kövér öregember lesz, aki a Zsolt általi lakásfelújítási költségek megtakarítása miatt házasodik. Így a család pénze megmaradna, ami nyilvánvaló előny.
Ám a várakozással ellentétben István nem volt karcsú, de mégis elég kedves és vidám fiatal férfi, bajuszos. Szerelemmel nézett feleségére, semmi mást nem vette észre magától.
Zsófia a lakodalomban állandóan Zsolt körül forgott, hogy felhívja a vőlegény figyelmét. A fiatal férfi csak egymásra nézett, és nem vette észre a próbálkozásokat. Ezt csak a vőlegény anyja, Mária észrevette.
Mit csinálsz a szemeddel? szaggatta Mária Zsófiát. Nézd, én csak egyszerű házmunkás vagyok, gyorsan lehúzom a felesleges hajat.
Nem értem, miről beszél?
Mindig megérted. Nem fogok kétszer figyelmeztetni.
Nekem a férjem nem olyan, mint a tiéd hazudta Zsófia. Mi is hamarosan házasodunk.
Akkor játssz vele mosolygott Mária, de egész este Zsófiát figyelte, védve a lányának a boldogságát.
Zsófiát ez a helyzet nem nyugtatta. Önmaga iránti büszkesége erősen megdöbbent. Nemrég szakított a barátnőjével, a munkanélküli férjével sem tudta a házasságot összehozni. Zsolt pedig egy menő fickót keltett ki, csak mert Zsófia nem volt ott!
A lakodalom után a fiatalok István lakásában költöztek, és Zsófia gyakori vendég lett a családban. Figyelmesen mutatta, hogy gondoskodik barátnőjéről, aki már édesanyja volt, de szívében még reménykedett, hogy felkelti férje érdeklődését.
István egész nap a munkán volt, Zsolt erős toxikózist érezett. Zsófia egyre magabiztosabbá vált a házban.
Hadd főzzek ebédet ajánlotta, kihúzva Zsolt a konyhából. Ha így reagálsz a szagokra.
Nem tudok enni, ha nem tudom elviselni a szagokat nyugtázta Zsolt. Már kértem Istvánt, hogy menjünk kávézni, amíg ez a toxikózis elmúlik.
A kávé jó, de drága, otthoni étel jobb. Ne aggódj, mindent megcsinálok.
Pont időben Zsolt megszületett a kislányuk, Lili, és Zsófia segítése ismét jól jött. A nagymamák még fiatalok voltak, csak hétvégén tudtak segíteni.
Zsófia még a főiskolára járt, időnként kihagyta az órákat, hogy kihasználja a helyzetet és elnyerje István szívét. A férfi közömbös maradt, ez csak még inkább motiválta Zsófiát.
Pihenj, én sétálok a kicsivel mondta Zsolt, akit Zsófia a babakocsival szórakoztatta a friss levegőn.
Zsolt nem tiltakozott, a szülés után nagyon gyengélkedett, ezért Zsófia a sétákat az ő visszatéréséig szervezte.
Nézd, Lili, ki jön? A te apád. Szép, ugye? kiáltotta a kisbaba, miközben István a babakocsiban nézett le.
Nem alszik? Szia, Lili! Szia, Zsófia, hol van Zsolt? kérdezte a férfi. Valószínűleg alszik, a szülés nehéz volt. De segítek, hogy anyukának főzzek valami finomat.
Bár Zsófia mindent megpróbált, a kapcsolat Istvánnal csak barátság maradt. A férfi továbbra is csodálta feleségét, Zsófiával csak udvariasan szólt.
Egy nap Zsolt anyja, Mária, meglátta Zsófiát a konyhában.
Mit csinálsz itt? kiabálta a nő. Zsolt, ez a lány te foglalkoztatod?
Anyám, ne aggódj! Zsófia nagyon segít, nélküle nem bírnám.
Felvetted őt házmunkásnak? Nem gondoltad, hogy a férjed nélkül maradsz? szúrta. Nem értem, miért beszélsz a férfednek úgy, mintha ő a tiéd lenne.
Mert szeretném, hogy jobban menjen a ház körül! fakadt Zsófia. Nem értem, miért ilyen durva vagy.
Mária végül kiűzte Zsófiát a lakásból, de néhány nappal később Zsófia már a nappali sarokban ült, és Zsolt éppen a baba alvását próbálta megnyugtatni.
Féltem, hogy nem jössz már, ne haragudj a anyámra, ő mindig úgy viselkedik mondta Zsolt bűnbánóan.
Zsófia a kanapén nyugodtan leült, átlényegítve a szemeit.
A te anyád igazat mondott mondta halkan. Csak nem látod. Vagy színlelsz.
Mi már régóta szerelmesek vagyunk. István csak fél, hogy elmondja. Szegény te, aki rosszul nézel. Nézd meg magad! Három tincs haj, mint a kecske szarva, és a lábad olyan, mint a juhpofák. Ez van, de te vagy a legszebb! gúnyolt a férfi.
Istenem állj meg, Zsófia suttogta Zsolt, könnyes szemmel. Kérlek, hallgass!
Régen hallgattam, de most már nem bírom tovább. Hamarosan gyermekünk lesz, és csak én vagyok a fontos nekünk. Engedd el, ne gyötörj! kiáltott Zsófia.
Zsolt szemei kékessé váltak, miközben a szoba ajtaja kinyílt. István belépett ebédre, egy kis pihenésre, de véletlenül szemtanúja lett a konfliktusnak. Csendben odalépett Zsófiához, átölelte, és az ajtóhoz vezette. Ő engedelmesen követte, miközben a férj csupán a cipőjét húzta fel.
Ne menj tovább, mondta István, miközben kinyitotta a családi ajtót. Ne térj vissza ide.
Aztán visszazárta azt, és a síró Zsolt felé fordult.
Ne higgy semmit, mondta szigorúan. Mi köztünk semmi nem volt, és nem is lehetett. Nem vagyok a te ízlésednek megfelelő.
Nem hiszek szipogott Zsolt. De miért gyűlöl engem ennyire?
Csak irigység, ez mindegy, válaszolta István, és Zsolttal a hálószobába vitte, hogy megnyugtassa.
Kilenc hónappal később a boldog családban megszületett Sándor, aki pontosan úgy hasonlít a apjára, mint két csepp víz.
A nap végén rádöbbentem, hogy a harag, a féltékenység és a versengés csak üres lyukakat hagy a szívben. Ha tudom, hogy a szeretet és a nyugodt megértés erősebb, mint a mérgező játékok, akkor a jövőben inkább a békét és a kitartást választom. Ez a naplóbejegyzés arra emlékeztet, hogy a valódi erő nem a manipulációban, hanem a tiszta szívben rejlik.
