Régi időkben, amikor még a vasút füstjein túl a házak tetői is újraépültek, Eszter Varga izgatott mosollyal jelentette be Rékának: Eljegyeztem, a menyasszonyi ruhámat jövő pénteken próbálom fel. Jönnél? Nagyon örülnék, ha látnál. Réka szemei hirtelen lehűltek, mintha szívét hirtelen elárulták volna: Te meg mi? Hirtelen? gondolta, mert a barátnője hirtelen, mint a szélben szárnyra kapó madár, megváltozott.
Réka soha nem gondolta volna, hogy ilyen fájdalommal érzi majd a hírt. Mindig szomorúan nézte Eszter egyszerű, de kedves tekintetét, és hitte, hogy nincs senki, aki egy egyszerű lányt feleségül venne. Hogy is hirtelen? kérdezte Réka már hat hónapja ismerem István Farkast, a helyi építőipari cégnél. Mondod, hogy nem ismered? Hová rejtetted el?
Eszter nevetve válaszolt: István a főnökünk, a Farkas Építő Kft. vezetője. Mi együtt dolgoztunk, főleg a helyszíni felügyeletben, és egy nap egyszer csak felkérte, hogy legyen a menyasszonya és én igent mondtam. Ő is festő, mint te? szűkölődött Réka. István mindent tud. Ő a cégvezető, én csak a falazásban segítek.
Réka lélegzete elakadt. Nem tudta, mit mondjon, csak nézte barátnőjét, hogy megtudja, tréfál-e. De Eszter nyugodt maradt, mintha a szivárványt a földre fújná. Ők már az általános iskolában, a hatodik osztálytól együtt jártak, és Réka mindenben jobb volt. Könnyebben tanult, szépebbnek és karcsúbbnak tűnt, divatosabb ruhákat hordott, a fiúk körében népszerű volt. Esztert senki sem vette észre; Réka együttérzően gondolta, hogy a sors szegény hölgyével szegénykedik. Nem volt sem szép arca, sem vonzó teste, a tanulás sem ment neki; kilencedik osztály után falazóként kezdett dolgozni.
Nincs jobb szakma? kérdezte Réka akkor talán át lehetne váltani valamire, ami jobban fizet? válaszolta Eszter: Anyám egész életében festő volt a kőműves építkezéseken, ezért én is ezt választottam. De nem akarsz egy tiszta irodában dolgozni, ahol művészekkel körülvesznek? buzdította Réka, és elárulta, hogy a budapesti tervezőiskolába szeretne járni. Én nem értek semmit a tervezéshez, de a vakolásban és a festésben már sokat segítettem anyámnak, és úgy érzem, ez nekem való. Ráadásul a jegyeimmel már nem tudtam felvételt nyerni az egyetemre.
Réka sem jutott be azonnal, de nem adta fel. Előbb a helyi szakközépiskolát fejezte be, aztán szorgalmasan tanult, és végül a budapesti tervezőkarra jutott, hogy valami újat próbáljon ki. Bár a pálya más irányba indult, barátságuk mégis gyakran találkozott, és Réka gyakran meghívta Esztert bulikba, ahol a csaj nagy sikert aratott a fiúk körében.
Eszter, akinek csak a megjelenése tett szépnek, azt hitte, hogy egy gazdag, jónak tűnő férfi mellett áll majd. De hirtelen jött a hír: Jönnél a lakodalomra? kérdezte Eszter újra. Persze, hogy jövök! válaszolta Réka határozottan. Az ifjú vőlegényhez is el kell ismerned?
Réka remélte, hogy István öreg, kopasz, kövér nagypapa, aki a Váradási házak felújítását csak gazdasági okokból vállalja. Ehelyett a férfi fiatal, jóképű, mókás szakember volt, aki csodálattal nézte a menyasszonyát, és másra nem figyelt.
A násznép előtt Réka folyamatosan körözte Esztert, hogy felkeltse a vőlegény figyelmét, de a fiatal férfi csak a menyasszonynak szentelt figyelmet. Azonban a menyasszony anyja, Ilona Farkas, észrevette a nyomorult próbálkozást: Mit csinálsz itt, Réka? szaggatta a nő. Én csak egyszerű háziasszony vagyok, de gyorsan fésülhetek egy ruhát is. kérdezte Réka. Nem értem, miről beszélnek válaszolta Ilona. Két alkalommal már figyelmeztettem, de te nem hallgatsz. mondta Eszter, miközben hazugságot söpört a férjével kapcsolatosan.
Réka mindent elmondott a vőlegénnyel, de a férfi csak kedvesen mosolygott, és a menyasszonnyal maradt. A nász után a fiatal pár István házába költözött, és Réka gyakori vendég lett. Gondosan próbálta felmutatni törődését Eszter felé, miközben titokban a férfi figyelmét szerette volna felkelteni.
Eszter gyakran szenvedett a terhesség korai szakaszában jelentkező hányingertől, és István napját a munkahelyen töltötte. Réka felajánlotta, hogy ebédet főz, és elmennek egy közeli kávézóba, ahol a menü drága volt, de a házi főétel mégis jobb volt. Eszter időben megszületett a kislány, Mária, és a szülészeti csapat segítségével, melyeket a nagymamája is csak hétvégéken tudott látogatni, Réka pedig újra a főiskolai óráihoz rohangált, hogy kihasználja a helyzetet és kísérje Istvánt.
Közben István a kislányra nézve egyre kedvesebb volt, de Réka elutasítása továbbra is baráti maradt. Ő még inkább erőltette a kapcsolódást, és egy nap Ilona Farkas, a vőlegény anyja, megtudta: Mit keresel itt, Réka? szidta a nőt, miközben látta, ahogy a lány gondosan gondoskodik a babáról. Miért veszed fel magad háziasszonynak? kérdezte Ilona. Mert nem tudok mással élni! kiáltotta Réka. Nem csak a pénzért, hanem mert valóban segíteni akarok!
Ilona végül kitépte Rékát a házból, azt mondva: Ne légy már naiv, a férfiak gyenge lények, s könnyen megtéveszthetnek. Ha elmegy, azt jelenti, hogy nem szeretett. Nem fogom erőszakkal tartani a férfit nálam. kifejezte. Eszter pedig szomorúan sóhajtott: Ő már nem jön vissza, de talán még előbb jön majd.
Néhány nap múlva Réka korábban érkezett, mint szokott, miközben Eszter a kisbabát ringatva próbált csendben lenni. Attól félek, hogy már nem jössz, mondta Eszter, de ne haragudj anyámra, ő csak pánikban van. Réka leült a kanapéra, keresztbe rakta a lábát, és szűk szemeken azt mondta: A te anyád igazat mondott, csak nem látod. Mi István már régóta szeretünk egymást, csak félt elmondani. Nem akarja, hogy fájjon a szíved.
Aztán István hirtelen a nappaliba lépett, éppen ebédre készült. Csendben a Rékát megölelte, és a kijárat felé vezetett. Ne menj tovább! szólította, miközben ajtót nyitott, és megmutatta a kifelé vezető utat. Ne gyere vissza már ide.
Az ajtó mögött István a síró Esztert nézte, és szigorúan kijelentette: Ne higgy semmit, mi köztünk semmi nem volt, és nem is lehetett. Nem érdekel, hogy te mit érzel. Eszter sírva felkiáltotta, hogy miért kerül rá ennyire a harag. Csak irigység, ez a dolog. mondta István, miközben Esztert a hálószobába vitte, hogy megnyugtassa.
Kilenc hónappal később a boldog családban megszületett Sándor, amely két csepp vízben olyan, mint az apja. Réka sorsa már nem érdekelte Esztert. A múlt emlékei csak halvány árnyékok maradtak, és többé már nem volt szükségük segítőkre.
