Titok
Egy magyarországi kis településen, amely néha falunak, néha nagynak képzelte magát, éldegélt egy kislány, Piroska. Az édesanyja nagy híve volt mindenféle ezoterikus hókuszpókusznak, ezért úgy gondolta, hogy egyszer elviszi a lányát a helyi jósnőhöz.
A jósnő rituálisan kiterítette a kártyákat, majd szinte kántálva kijelentette:
Piroska boldog lesz. Mindene meglesz, amit csak kíván. Csak éppen férfit nem látok maga mellett.
Piroska akkoriban tízéves lehetett. Bár igazából nem nagyon értette, mit hablatyol a kártyás öregasszony, a szavak örökre beleégtek az emlékeibe.
Teltek-múltak az évek, és Piroska nagyot nőtt, és hát… hogy is mondjam, nem lehetett nem észrevenni. A falu legénykéi őszintén megbolondultak érte. De Piroska se ide, se oda, mindenkivel megvolt a maga kis találkája, de senkit sem választott komolyan.
Az iskola után, bár jó tanuló volt, sehová nem ment tovább, inkább helyben maradt dolgozni a tejüzemben. Suttogták, hogy összeszűrte a levet valamelyik főnökkel, de egyetlen lélek se látta őket együtt.
Az üzemi aszszonyok rendre figyelmeztették az új lányokat:
Piroska, ne ragadj le nálunk örökké, különben észre sem veszed, elszalad melletted az élet. Menj inkább Budapestre! Olyan csinos vagy, ott két perc alatt férjhez mennél.
Piroska ilyenkor elbűvölően mosolygott, de nem felelt semmit.
Aztán egy nap nagy hír kelt szárnyra a faluban: Piroska bizony várandós!
Megindult a találgatás kitől és mikor sikerült ennyire boldoggá tenni a leányzót? Felmerült mindenféle teória, de az igazi apát senki sem tudta kihámozni a helyi szóbeszédből.
Piroska édesanyja nem sokat lacafacázott:
Na tessék, végre belevágtál? Leköpted a nevemet! Oldd meg ahogy tudod. Rám ne számíts! Tudtad csinálni, tudjad is felnevelni! Lakni meg keress magadnak helyet, mert nálam nemkívánatos vagy. Adok egy hónapot.
Rendben, anyu felelte Piroska teljes nyugalommal , hamar elköltözöm. Csak utána ne hívj már vissza.
Két hét múlva Piroska vett magának egy apró, de takaros házat mindennel együtt. A szomszédok csak csóválták a fejüket: a ház épp most volt olcsón eladó, mert az örökösök pesten élnek, csak le akarták tudni az örökséget. De hogy a várandós Piroska honnan szedte elő azt a pár százezer forintot, az rejtély maradt.
Ezután mintha minden varázsütésre történt volna. A ház rövid idő alatt modern és igényes lett. Új kerítés, a kert végébe valódi kút mindezt villámgyorsan szerelték fel különféle ügyes vállalkozók, akik reggel jöttek, estére már hűlt helyük is volt.
Aztán szomszédok látták, amint a nagyáruház kiszállítóautója gigantikus háztartási gépeket, friss bútorokat hurcol be Piroskához. Piroska csak mosolygott a nap héten, mintha semmi sem történt volna, tökéletesen boldognak tűnt, szó sem volt megtört életű leányról.
Ősszel megszületett fia, Anti. Az udvaron vadonatúj, babakék babakocsi jelent meg. Piroska egy villámgyors regenerációs szuperhőst is megszégyenítő tempóban lett újra a régi. Még szebb lett, mint valaha: mindig csinos, tartása pedig olyan volt, mintha mindennap díszszemlét tartanának a faluban.
Otthon persze dolgozott: egy kisbabával, a kertben, a cserépkályhával, bevásárlással, a hajcihővel meg a mosással mindig volt dolga bőven. De Piroska nem panaszkodott. Kicsi korától munkához volt szokva, minden rendben ment náluk. Sosem hallotta senki panaszkodni.
A szomszédasszonyok is rájöttek, hogy Piroska egy arany ember, ezért lassacskán összebarátkoztak vele. Akadt, aki vigyázott Antira, ha Piroskának dolga akadt. Ha az uborkaszezonban elakadt volna a kerti munka, küldték a férjeket ágyást ásni, vagy maguk szomszédoltak egy kis kapálással de legtöbbször Piroska mindent maga csinált.
Anti már majdnem két éves volt, amikor az egyik szomszéd az összes szemöldöke helyén egy kérdőjelet rajzolt:
Hallottad?
Mit?
Hát Piroska már megint áldott állapotban van!
Ugyan, csak képzelődsz!
Nem képzelődöm! Menj, nézd meg!
És újra fellángoltak a pletykák, mindenki azt találgatta, vajon kitől származhat a következő gyermek. De semmilyen találgatás nem vezetett eredményre Piroskát egyszerűen senki se látta férfival!
Ő azonban foglalkozott a falusi pletykákkal pontosan annyira, mint egy liba a versenykutyákkal. Ment a maga útján, közben a portáján felépült egy kis szauna, gázszerelők is letértek az utcáról és vezették be neki a gázt. Polikarbonátból csinált valaki (ki más?) ultra-modern fóliasátrat a veteményeshez. Nem két fillér.
Mondd már meg: egy magányos nőnek honnan van ennyi pénze? hüledezett a falu , biztosan egy nagyfőnök udvarol titokban neki! De Piroska titka továbbra is rejtély maradt.
Nem kellett sokáig várni, újra ott állt a babakék babakocsi a portán. Antinak testvére született, Sanyi. Két év múlva pedig újabb bátyus, Misi.
Három fia lett Piroskának, de senki nem tudta, kitől. Volt, aki teátrálisan kinevette, egyenesen bolondnak nézte. De sokan irigykedtek is: a gyerekei egészségesek, ápoltak, ő maga dolgozik, mint az állat, de sosem panaszkodik, nem iszik.
Akadt, aki mutogatott rá, becsmérelte, és így próbálta visszafogni a saját lányait az élet nagy kísértéseitől. Az anyja el nem tudta képzelni, mi jár a fejében, inkább szégyellte, mint büszke lett volna rá. Nem is ismerkedett meg soha az unokákkal.
Piroska azonban minden nap magabiztossággal sétált végig az utcán, nem törődve senkivel, mintha legalábbis ő lenne Szent István titkos utódja.
Aztán, ahogy az ilyenkor lenni szokott, eltelt még pár év. Egy derűs tavaszi délután luxusautó gurult be Piroskáék udvarára. A tejüzem igazgatója, Nagy András, friss virágcsokorral a kezében, hatalmas felfordulást okozott, mindenki a kerítéshez rohant.
A faluban mindenki tudta: az igazgató tavaly temette el a feleségét. A nő évekig beteg volt, András saját kezűleg ápolta, és csak néha kért segítséget. Hűséges volt még a végórákban is.
Amikor Piroska kikísérte Andrást, a fél utca ott tolongott. András magához húzta, nyilvánosan megcsókolta, és hangosan így szólt:
Piroska igent mondott! Ő és a fiaim meghívnak mindenkit az esküvőre!
Halotti csend lett. Mindenki döbbenten nézett és ekkor hirtelen mindenkinek leesett, miért ismerősek annyira Piroska kisfia arcai
Aztán valaki tapsolni kezdett, majd özönlöttek a gratulációk!
A nagy, fergeteges lakodalom után András beköltöztette Piroskát és a gyerekeiket a nagy házba. Az egész utca segített a költözésben ennek is híre ment.
Egy év múlva pedig megszületett az oly régóta vágyott kislány
Na, azóta aztán mindenki tudja, mennyit ér egy jósnő szava!
