A lagzi közben a férjem hatalmas szelet tortát ragadott, szétkenve az arcomon, és hangosan nevetett – így álltam bosszút rajta

Az esküvőnkön a férjem hatalmas szelet tortát ragadott, szétkenve az arcomon, és hangosan nevetett. Úgy döntöttem, bosszút állok.
Már gyerekkorunk óta együtt voltunk. Az iskolaévektől kezdve elválaszthatatlanok voltunk, közös barátok, első szerelem, minden úgy, mint a filmekben. Huszonöt éves korunkra már tudtuk, hogy itt az ideje családot alapítani. Az esküvő logikus folytatásnak tűnt a történetünknek.
Órákig készültem erre a napra: kiválasztottam a legszebb ruhát, sminkest hívtam, drága kezeléseket fizettem ki mindent, hogy tökéletesen nézzek ki. Amikor összegyűltek a barátaink és a család, úgy tűnt, minden úgy alakul, ahogy álmodtam.
Ameddig el nem értünk a tortához.
Nálunk van egy szokás: a vőlegény és a menyasszony együtt vágja fel a tortát, majd megetetik egymást egy kis darabbal. Fogtam a kést, ő segített és ekkor a férjem a fülembe súgta:
Mi lenne, ha beledugnálak az arcoddal a tortába? Mókás lenne.
Ne is gondolj rá. Ez tönkretenné az egészet.
Jó, jó vágott egy kacsintást, és azt hittem, ennyi volt.
De egy perc múlva markába kapott egy hatalmas szelet tortát, és szétkenve az arcomon. Aztán hangosan kezdett nevetni. A vendégek is nevettek, tapsoltak, videózták telefonnal.
Na, mit szóltok a viccehez? Mondtam, hogy vicces lesz! fordult boldogan a barátaihoz.
Mindenki nevetett, kivéve engem. Ott álltam a drága ruhámban, tönkrement hajjal és sminkkel, és sírtam. Minden, amibe lelket és erőt öltem, egy pillanat alatt összeomlott.
Ő tovább mulatott, amíg nem tettem valamit, amire biztosan nem számított. Mesélem, mit tettem, ti meg mondjátok, jól döntöttem-e. A folytatás lent
Fogtam én is egy óriási szelet tortát, és szétkenem az öltönyén, ami majdnem egymillió forintba került. A vőlegény abban a pillanatban abbahagyta a nevetést, viszont a barátai hangosabban nevettek.
Tudod, ez mennyibe került?! Ez az öltöny többet ér, mint az életed! ordította.
Tudom válaszoltam nyugodtan. Most már nem vicces, ugye? Hát én is csak vicceltem. Kellemetlen, mi?
Levetettem a gyűrűt, a kezébe nyomtam, és fejem magasan tartva kimentem a teremből. Akkor döntöttem el: egy ilyen vicc nem lesz a házasságunk kezdete. Válunk. Ennyi volt.