Már épp otthon takarítottam a jogosan kijelölt szabadnapomon, amikor váratlanul felhívott egy ismerősöm, és közölte, hogy ő és a fia átjönnek hozzám nem volt választásom. Hiába próbáltam elmondani, hogy épp rendet rakok, mintha meg sem hallotta volna.
Tíz perc múlva már ott is voltak. Nem örültem túlságosan, hogy Máté is megérkezett, mivel mindig hangosan és élénken viselkedik.
A konyhában ültünk és kávéztunk, miközben az ismerősöm fia rajzfilmet nézett. Nem sokkal később iszonyú döngés hallatszott. Bementem, és azt láttam, hogy az akvárium teljesen összetört. Minden hal a szőnyegen hevert, a víz pedig szétfolyt a szoba minden zugába.
Az ismerősöm rögtön Mátéhoz rohant, hogy megnézze, megsérült-e, én pedig elkezdtem felitatni a vizet egy ronggyal, nehogy eláztassam a szomszédot. Mire kitakarítottam mindent, már azt mondták, hogy menniük kell.
Segítenél kivinni a szőnyeget a tisztítóba? kérdeztem.
Nem, a fiam nagyon megijedt, meg kell nyugodnia.
Kérdeztem Mátét, miért ment az akváriumhoz. Azt mondta, hogy egy papírrepülő odarepült, és próbálta kiszedni. Csakhogy sehol nem láttam papírt. Máté a szekrényre mutogatott, mondván, onnan vette. Akkor jöttem rá, hogy a házassági anyakönyvi kivonatból hajtogatta a repülőt.
Majd csinálsz újat. Az is csak egy megoldandó ügy jelentette ki az ismerősöm.
Persze, én miért idegeskednék? Veszek egy új akváriumot, pótolom az okiratot, elintézem a szomszédnál okozott károkat, mindezt forintért. Ráadásul még engem vádolt meg az ismerősöm, hogy miért tartok ilyen fontos iratot szem előtt.
Amikor elmentek, átmentem a szomszédhoz, hogy minden rendben van-e. Kitakarítottam, majd lefeküdtem pihenni. Este pedig üzenetet kaptam az ismerősömtől, miszerint pénzzel tartozom neki, mert elmentek pszichológushoz, és Máté megijedt. Nem válaszoltam, csak egyszerűen letiltottam a számát.
